Kell egyet

írásban tombolnom, különben felrobbanok. Apám a saját gyerekein is képes átgázolni annak az érdekében, hogy ne essen csorba a büszkeségén. Tudnám, hogy mire fel van a nagy büszkesége?
Arra, hogy másokból él?
Arra, hogy felveszi az ápolási díjat, de sokszor cseszik segíteni?
Arra, hogy lusta, mint a föld?
Arra, hogy évekig nem volt mellettünk és vertek minket?
Arra, hogy délig alszik, mert ő ráér és kísérnie kellett volna az orvoshoz?
Arra is büszke, hogy nem ismeri a saját fiát, akivel egyháztartásban él, a lánya már ~másfél-2 éve nem ad jelet magáról, nem jár haza miatta, meg a másik fiát is leszarja?
Arra is büszke, hogy a gyerekei nem bíznak benne egy kicsit sem?
Vagy büszke arra, hogy kihasznál másokat?
Vagy arra, hogy igénytelen?
Vagy arra, hogy soha, semmiben nem áll mellém, nem számíthatok rá?
Sokmindent tudnék sorolni. Igazán büszke lehet. Azon rágtam be, hogy számítottam volna rá - de éreztem, hogy megint elcseszi az egészet - és kitolt velem. Egy megbízhatatlan alak. Azért kapja - elvileg - az ápolási díjat, hogy segítsen dolgokban.
Ma mennem kellett volna orvoshoz és kísérnie kell egyrészt a kikapcsolások miatt, másrészt mert rosszullétig szorongok az emberek között, de ha van velem valaki, akkor jobb valamelyest. Megbeszéltük este, hogy lekísér (6.-án is jönnie kellene velem, de erről majd később). Kérdeztem tőle, hogy biztos felkel időben? Azt mondja igen. Mondom jó. (Naiv fa$z, elhittem.) Reggel megyek be hozzá, alszik... (Mindig ez van, szóval mérges lettem.) Szóltam neki, hogy indulni kéne, ő meg kómásan kérdezte, hogy hány óra van? Mondom fél 11! (11-re kellett volna odaérni.) Elkezdte, hogy ő még álmos és nehezen kel fel. Mondom én is álmos voltam, mégis felkeltem, mert vannak kötelességek. Kérdeztem tőle, hogy mit tenne, ha dolgozni kéne menni, akkor sem lehet azt mondani, hogy inkább alszom! Felcsattant, hogy nem kell mennie, minek keljen fel?! Eldurrant az agyam, megmondtam neki, hogy csak azért nem kell mennie, mert lusta melót keresni. Mások betegen is dolgoznak, ő meg egyszerűen lusta, ráfogja inkább, hogy nincs munkalehetőség. Aki nagyon akar talál valamit, de aki felkelni is lusta, attól hogyan várja el az ember, hogy dolgozni menjen nap, mint nap? Arra is lusta, hogy néha felkeljen és elkísérjen. Nem akart felkelni és mondtam neki, hogy kösz' a segítséget. Elkezdte, hogy mit pattogok, van lábam, meg szám, le tudok menni és el tudom mondani, amit kell. Tényleg ennyire hülye?! Nem véletlenül kell kísérnie, volt hogy majdnem elütött a kocsi, mert ott kapcsoltam ki az úttesten, de ha neki mindegy, akkor nekem is. Tudnám miben fárad el így, mikor semmit sem csinál egész nap, csak kávézgat a szomszédnál, meg max. megfőz, de azt sem mindennap. Mondtam, hogy akkor ne kísérjen le, leszarom az egészet, aztán azzal jött, hogy 6.-án is minek kísérjen, meg mit mondjon az orvosnál, hiszen nem tud semmit. Erre is igazán büszke lehet, hogy együtt él a fiával, aztán semmit sem tud róla, de még azt sem veszi észre, hogy nem vagyok magamnál, mikor ott ülök nála a szobában. Volt olyan nem egyszer, hogy kikapcsoltam, aztán mire visszatértem benne volt valami témában, azt sem tudtam miről beszél, de mondhatta már egy ideje, mert nem tudtam felvenni a fonalat és észre sem vette, hogy nem reagálok, vagy csak leszarta. Mennem kell 6.-án és el kéne kísérnie, meg gondolom őt is megkérdeznék, hogy mit tapasztal, de majd biztos közli, hogy nem tud semmit. Az orvosnak meg furcsa lesz, hogy hogy' a viharba nem veszi észre az apám, aki velem él, hogy kikapcsolok? Elkezdte, hogy ne is számítsak rá. Eddig sem számíthattam... Az én hibám az is, hogy eljátszotta a bizalmamat (sokadszorra)? A nagy lóf@szt! Hülyeségnek tűnik, hogy ezen akadtam ki, de már sokévnyi sérelem gyűlik bennem a számlájára. Megbukott, már régen. Próbáltam esélyeket adni és őszintén szólva magamat is nyugtatni próbáltam, hogy talán csak toleranciára és időre van szüksége, akkor majd megváltozik. Most az lesz a fontos, hogy innen kitörjek, csak még nem tudom hogyan, de valamilyen módon ki fogok és ahogy ő mindig leszart, most én fogom. Valószínűleg nem fog megsiratni, max. azért, hogy milyen szemét vagyok, mert amikor összepakoltam megmondta, hogy ne merjek elmenni és szarban hagyni, hogyan fog így albérletet, meg kaját fizetni, előkerít és a fa$zomnál fogva hoz haza. Mit képzel?! Elérte, hogy megutáljam, de így legalább könnyű lesz elhúzni innen, bárhová is. Nem azon van a hangsúly, ami ma délelőtt történt, ez csak az utolsó csepp volt. Örülök, hogy nem rá ütöttem, ígyis van, amit tőle hoztam, de próbálom legyőzni, mert nem akarok semmiben sem hasonlítani rá.