2013. április 15., hétfő

Nincs kilométerhiányom...

Rohangálós napom volt, mert a programjaim nagyon egymáshoz közeli időpontra sűrűsödtek össze, igyekeznem kellett, hogy mindenhová időben odaérjek. Reggel épp'hogy jutott időm tusolni, mert már indulnom kellett a pszichiáterhez. Hosszú idő után először azt mondta, hogy lát egy kis javulást. Ennek nagyon örülök! Én is úgy érzem, hogy most jobban vagyok. Apuval nem gyilkoljuk mostanság egymást, ez is sokat számít. Utána elmentem befizetni a DIGI-t, majd mentem a Gergőhöz. Nem fogok tudni spórolni, a kezelés húzós összeg, az állapotfelmérés 15 rongyot kiszed a zsebemből, aztán a további heti 2-3 alkalom is benne lesz legalább 9 ezer forintban. Honnan vakarom össze, az jó kérdés. Délután rendelt a dokim, beugrottam receptet íratni, de a gyógyszerekért már csak holnap jutok el. Onnan még elmentem a Lidl-be. Még a kutyával kell majd lemennem és mára ennyi.

Múltkor beszéltem a húgommal, akkor elég távolságtartó volt, de azt mondta, majd átgondolja a dolgokat. Ma felhívott. Azt mondta, hogy többé már nem tud úgy tekinteni rám, ahogy eddig. Ez mellbevágott. Azzal próbált lecsitítani, hogy rendes voltam, amiért őszintén elmondtam neki, ami történik velem, mert más nem tette volna, stb-stb. Én próbálok beilleszkedni az emberek közé, de ennél jobban nem tudok. Azon vagyok, hogy a lehető legnormálisabban éljek, de vannak dolgok, amiket nem tudok irányítani. Azt mondta látta időnként, hogy furcsa vagyok, de nem tudta az okát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése