Mindjárt a melóm másnapján sikerült kigyilkolódni a futóműveimnek. Örülök, hogy nem tegnap jártam így, mert első napon lebőgni elég ciki lett volna. Tudja ugyan a főnököm - aki amúgy apám régi barátja -, hogy nem vagyok topon, de biztos nem gondolta, hogy a 2. napon ez lesz. Én sem hittem.
Még mindig a lábfájás a téma, de már kb. ez az 5. nap, hogy hol alig tudok járni, hol jobban. Csinálom a dolgomat, de ha fizikai korlát van, az szívás. A fagyás az oka, lábujjaktól combig jéghideg a lábam és ezzel együtt baromira fáj. Néha melegszik csak fel, aztán hűl is ki. Ez megy kb. 5. napja, ma reggel is fájt, jobban mint tegnap, de bementem dolgozni. Látták, hogy lassan megyek, meg sántikálok és szóvá is tették, de mondtam, hogy megcsinálom a dolgomat. Apuval is össze szoktam futni, aztán mondta, hogy rossz nézni az arckifejezésemet - pedig próbáltam palástolni a kínt. Végigvittem a napot, de nehezen. Nagyon remélem, hogy nem fog a lábam rendszert csinálni ebből a szarakodásból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése