Életjel

Létezem még, csak nem jegyzeteltem egy ideje, mert lusta voltam hozzá. A napjaim egész jól teltek, kedélyállapotot illetően megint volt egy jobb időszakom, vagyis még félig-meddig tart. Terveztem, hogy most pótolok mindent, amit nem írtam le, csak közben a felét elfelejtettem annak, ami történt velem eddig. Jellemző.

Közgyógyom még mindig nincs, nem tudom, hogy meddig kell még várni.

A kivizsgálás folyik, továbbra is gyanú van a lupuszra, de az értékeim még nem elég rosszak hozzá, addig nem mondják ki.

Az étvágyam továbbra is minimális. Rosszul vagyok az ételtől, azonnal vissza akar jönni, meg szinte kedvem sincs enni. Hiába eszem, a gyomrom akkor is nagyon ég. Hiába vagyok teli - már amikor eszem - akkor is szétmarja a sav az egész gyomromat, meg a nyelőcsövemet. Kellenének a bogyók.

Ami a hangulatingadozást illeti, most volt egy jobb időszak - ahogy fentebb is mondtam. Sikerült elterelnem a figyelmemet. Közben a Gergő is jelentkezett, ennek is örülök. A húgom most boldog, mert a legjobb barátnőjéék mennek a családdal külföldre nyaralni és őt is elhívták. Augusztusban lesz, szóval mindjárt itt van. Legalább ki tud szakadni a megszokott környezetből, meg új élményekkel fog gazdagodni és ez már nem lehet rossz. Fél a repüléstől, de várja az élményeket. Akármennyire is el akartam mindent mesélni, elfelejtettem egy csomó mindent.

Gergő

A hétvégén meghalt a Gergő mamája. Nálunk volt, innen ment ma suliba, de hazaküldték, mert nem tudott tanulni. Mondta, hogy inkább hozzánk jött vissza, mert nem bír egyedül otthonmaradni. Annyira összetört bakker, hogy az már nekem is fájt. Azt mondta abbahagyja a sulit is, öngyilkos lesz, meg hogy eltűnik és senki sem fogja megtalálni. Próbáltam neki érvelni, bár magamról is tudom, hogy ilyen helyzetben sz@rt sem ér az ember vele, mert a másikat semmi sem érdekli ilyenkor. Kibukott és elviharzott. Nem bírtam elérni sem, kikapcsolta a mobilját, engem meg szétvágott az ideg, úgyhogy beültem a kocsiba és pásztáztam a környéket. Betojtam, hogy csinál magával valamit. Nem találtam, szóval ideges voltam nagyon. Aztán pár óra múlva felcsengetett. Beszélgettem Vele, apu is próbált, mint "öreg róka", hátha hallgat rá. Kicsit lejjebb is higgadt. Most nyugodt vagyok, hogy nem úgy kell lefeküdnöm, hogy azt sem tudom él-e még a legjobb barátom.

Dokinál

Ma voltam a Dokimnál. Ráírt a beutalóra pár dolgot, így majd a kórházban már tudni fogják, hogy milyen irányba induljanak el, melyik autoimmun betegséget keressék, bár most a lupuszra gyanakodnak. Említettem neki a gyomorfájást, meg az egyéb kellemetlenségeket, amik vele járnak és mondta, hogy valószínűleg reflux. Majd azt is megnézik. A közgyógyra is rákérdeztem, azt mondta, hogy még nem tudja mi van vele. Most két gyógyszert szedek, a Naftilongot, meg a Cordaflexet - ez 'kísérleti' gyógyszer most és csak akkor kell alkalmazni, ha nagyon erős az érgörcs. Mondtam a hízást, fogyást is. A hízásnak örült, a fogyásnak nyilván nem.

2. kezelés

Ma reggel megint megkezdődött a heti infúziós kezelésem. Már korábban is kellett volna mennem, csak 2x benyaltam valami vírust és addig nem lehetett. 2 óra alatt csöpögött le a koktél, én addig majd' elaludtam. Nem tudom, hogy az időtől voltam-e olyan kómás, vagy valamelyik gyógyszertől. Mire lecsöpögött, apu már ott volt. Mindig elém jön, mert mindig rosszul vagyok az infúzió után és nem kockáztatunk, hogy kiskanállal kelljen felszedni a buszon.

A Gergő hívott, hogy a mamája összetörte magát, eltört a karja. Elfelejtette, hogy nincs meg a jobb lába és fel akart állni. Azt mondta a Gergő, hogy nincs is igazán képben, dadog is. Gondolom az sem használt, hogy beütötte a fejét. Nem tudták megműteni még a kezét, mert a cukrát nem bírják beállítani.

Érsebészet

Ma voltam az érsebészeten, mert a kórházban fekvés alatt Raynaud-szindrómára gyanakodtak (ami állítólag férfiak esetében ritka, szóval megnyertem), így átküldtek az érsebészetre, mára szólt az időpont. Jó sok időm elment, mert csúszás volt a vizsgálatnál. Fél egyre voltam odahívva, én ott voltam már negyedkor, de közölték hogy kb. egy órát csúsznak, ugyanis mindkét érsebész a műtőben van. Egy órát vártunk, mire megkezdődött a rendelés, de előttem is voltak még páran, szóval olyan negyed 3 körül szólítottak. Megerősítést nyert a Raynaud-szindróma. Mondta a doki, hogy a háttérben meghúzódó betegségre kell rájönni, folytatjuk a kivizsgálást. Értágító gyógyszert kell szednem és mondta, hogy itthonra is vegyek fel kesztyűt, amikor éppen nem használom a kezemet, zokni is mindig legyen rajtam. Azon is meghökkent, hogy dupla zokniban mentem, mégis jeges volt a lábam és alig volt benne pulzus. Megkaptam a papírt, receptet, aztán mehettem, amerre láttam. Hazaugrottam pénzért és elmentem egy vastag csizmáért. Bakancsot akartam, de végül csizmát vettem, mert az a lábszáramat is melegíti. Már régen így éltem, ezekkel a tünetekkel, mégsem tudtam, hogy ez nagy gond.