Zajlott/zajlik az életünk megint

Mielőtt belekezdek a firkálásba, minden kedves rendszeres olvasómnak, illetve az idetévedőknek is áldott, békés Karácsonyt kívánok!

Ugye fater vett egy emeletes ágyat nekem és mondta neki a pali, akitől vette, hogy van mégegy ugyanolyan ágy. Azt is kérte az öreg, mondván "ha jön hozzánk valaki, tudjon hol aludni". Na ja, mert olyan sokan járnak hozzánk... Kb. senki, de az optimizmusa azé' dicséretes. 😁 7.-én megjött a másik ágy is, de ezúttal legalább nem velem cipeltette a darabjait, hanem iderendelte az unokaöcsémet és ketten behordták. Nagyon fasza ágyak, állítólag ~ 200 rugó volt darabjuk újonnan, de a csóka 50 ezerért adta őket, szóval 100 rongyból lett 2 újszerű emeletes ágyunk, ami a hülyének is megéri. Szeretem a magaslatokat, szóval esélyesen fent fogok aludni, de előbb be kell biztosítani a létránál a lejáratot, mert képes vagyok álmomban megtalálni és lezúgni. 😁 Gyerekként alvajártam, útközben magamrarántva virágállványt, meg egyéb ilyen kalandok és ugyan lábon már nem kóricálok, de fektemben még mindig vándorlok, ezért nemegyszer estem már le erről a nagy, 240 × 200-as franciaágyról is, mert elmászom, gyakran arra ébredek, hogy lelóg a fejem, lábam, vagy már a törzsem félig, van hogy a földön ébredek, szóval ha az emeletes ágy lejáratánál kötnék ki, annak kemény landolás lenne a vége. 😁 A védőkorlát elég magas ahhoz, hogy megfogjon, szóval csak a létrát kell majd az alvás idejére eltorlaszolni.

Volt némi feszkó, mert a Tomi tologatta az időpontokat, ígérte mindig, hogy jön, de sosem jött, nem is szólt, hogy ne várjuk, közben ugye az idő szorított, mert 3 helyiségből egyiken sem volt ajtó és ugye addig fűteni sem lehetett, nekem meg már költözni kellett volna a szobámba. Közben az öreg megint alkotott, ugyanis kitalálta, hogy mégsem felel meg neki az az ajtó, amit a Tomi hozott, mondván használt, nikotinos is az üveg körül a szilikon (amikor a Tomi hozta, akkor is látnia kellett, mégsem szólt), meg el van repedve alul és hogy "ő nem rak be egy szar ajtót a másik szar helyett, hogy aztán lehessen ezt is kibontani és újat berakni". Így történt, hogy az eredetileg 3 ajtó helyett csak 2-t rakatott be, az egyiket a leendő étkezőmre, a másikat a szobám előtti kis helyiségre, a szobámon tehát nuku ajtó, oda majd tavasszal akar egy vadiújat. 19.-én kerültek be a helyükre az ajtók, de nagyon szívatós volt, megint kiesett pár csontváz a szekrényből a munkafolyamatok során, sok kellemetlen meglepetést rejt ez a kecó, amik nehezítik a haladást. A Tomi apósa és az ő egyik fia applikálták az ajtókat nagynehezen a helyükre, mert a Tomi nem ért rá aznap, viszont sürgősen haladni kellett a csúszás miatt.

Ugye arról is szó volt, hogy az unokaöcsémék eladják nekünk a kályhát, csak várnunk kellett, hogy a Tomi ráérjen és idefuvarozza, de ugye sosem ért ide dolgozni sem, nemhogy a cuccot elfuvarozni, aztán úgy alakult, hogy fater átment a Zoliékhoz 16.-án és akkor derült ki, hogy már eladta másnak! Azzal jött, hogy kellett a pénz, de egyrészt akkor az öreget kellett volna megkérdeznie, hogy kell-e még a kályha, vagy mizu, mer' kéne a zsozsó, másrészt ha már ennyi nem volt benne, akkor legalább arról szólhatott volna, hogy eladta másnak és ne számítsunk rá, intézzen fater másikat, főleg hogy közelegtek az ünnepek, olyankor már nehéz bármit is intézni. Nem szólt, lapított és ha fater nem megy át valami más ügyben, ki sem derült volna, csak amikor indult volna a Tomival a kályháért. Összetartó famíliánk van. Ja, nem. Az öreg dúlt-fúlt, főleg hogy nemrég küldetett nekik saját lóvén egy adag tüzelőt, aztán szerinte "ez a hála". Mondtam neki, hogy tudja milyenek, mit várt? Lényeg, hogy elrongyolt 17.-én a gazdaboltos Attiláékhoz, akikkel jóban van (meg akik bérlik a lányuknak fater pesti kecóját), hogy sürgősen kályha kellene. Szerencsénkre volt is nekik, igaz, nem olyan nagy kandalló, mint amilyet a Zoliéktól vett volna, de egy kicsivel nagyobb az itteni kályhámnál. 2 helyiséget valószínűleg be tud fűteni, de 3-mal már bajos a sztori, márpedig ugye nincs ajtó a szobámon és így az abból nyíló kis helyiség is elvonja a hőt, szóval kell egy hődob a kályhacsőre, plusz kell oda az ajtó mindenképp'. 17.-én tehát megvolt a kályha, ki is fizette az öreg és 19.-re kérte a szállítást, ugyanis az ajtók berakása ugye aznapra volt megbeszélve, ergo addig felesleges lett volna a kályhát is elhozni, míg nem voltak ajtók, amik bent tartsák a meleget (így is felesleges volt, de erről majd később). 19.-én tehát bekerültek az ajtók, aztán délután a kályhát is meghozta az Attila. "Na fasza, mostmár fűthetünk és átköltözhetek" - mondtam. Aha, ahogy azt Arni elképzelte... na, de nem rohanok előre. Szintén 19.-én hozták a tüzelőt, csurom vizesen... 👏 Egyelőre kint van a ház előtt letakarva, de egyrészt úgy nem tud száradni, másrészt valaki lopkod belőle, úgyhogy fater fizet egy ismerősének és majd ő ünnepek után segít az öregnek behordani, mert ugye én nem cipelhetek. Azt mondja "soha nem fog kiszáradni a fólia alatt". Mondom ott a macskakennel üresen, hordjátok be a fakkokba, ott nem ázik és emiatt fólia sem kell rá, így ki tudja fújni a szél is. Csodák csodájára hallgatott rám. A kályha tehát megvolt, csövek is a helyükre kerültek, dugjuk be az egészet a kéménylyukba. Hoppá, nem passzol, kell a szűkítő. Cumi, ugyanis az sem jó, túl kicsi, beesik a lyukba a cső. Na, bakker... Fejvakarás, ugyanis se a Tüzépen, sem az Attiláéknak nincs 16-os szűkítő, ergo nem tudok elkezdeni fűteni, át kell majd menni Bajára, hátha ott kapható. Attila mondja nincs gáz, megoldja. Elvitte magához és hegesztett rá egy olyan toldást, amitől 16-os méretnek felelt meg, visszahozta, felrakta. Királyság, passzol, szóval mégiscsak fogok tudni fűteni, szóval másnap rendesen felfűtöm a szobát, meg ugye az azzal egybenyitott étkezőt és mehetek is át a jelenlegi szobából oda. Ugyan sem rendes villany (ebből kifolyólag tv és net sincs még beüzemelve), se berendezés nincs, csupán az ágy, de kéne már a nyugalom, meg az öreg is átmehetne a helyemre a fűthető szobába, mert ugye nála nincs fűtés (más kérdés, hogy magának köszönheti, de most mindegy.) Aha, Arni szépen benézte megint, ugyanis a biztonság kedvéért megejtett kutatómunka felfedte, hogy nem lehet ám csak úgy bedugni a csövet a kéménybe, csakis a kifejezetten hozzávaló kerámia bekötő idomon keresztül, mert az a fűtéscső hőtágulásának feszítő hatásától megóvja a kémény bélését. Itt jön a bukta, ugyanis nincs olyan idomunk, nem is szólt a kéményt eladó csóka az öregnek és ezek szerint a Tomi sem tudta, hogy létfontosságú hozzá az az idom, különben ha csak simán a fém kályhacső van becsatlakoztatva, ami ugye kitágul a hőtől, akkor szétreped a kémény bélése és lehet az egészet visszabontani, új kéményt venni újabb 150 rugóért, újra felhúzni a Tominak és az is újabb csinos összeg volna. 😬 Na, ilyet nem játszunk, szóval fűtés letiltva nálam, míg nincs olyan kerámia idom. Hogy ez miért egy újabb sz0pacs? Mer' itt, világvége után 2-vel azt sem lehet kapni, de mégcsak Baján sem volt, szóval Szerbiába kell kimenni megint, ahonnan a kémény is származik, ott esélyesen van hozzá ilyen idom is. Ha akkor szól a fazon az öregéknek, hogy az is kell hozzá, most nem szívnánk. Amúgy is ki kell majd menni, mert kellenek a további cuccok a renoválás folytatásához, szóval nem ez a cumi, hanem az, hogy a Tomi csak tavasszal ér rá kivinni fatert, ergo tavaszig nem tudok fűteni, szóval tavaszig átköltözni sem tudok. Ennyit arról, hogy Karácsonykor már ott leszek, meg hogy teljesen kész' lesz a szobám. Nemhogy teljesen nincs kész, de még félig sincs. Mindegy, állítólag tavasszal be lesz fejezve. Kíváncsi vagyok... A magánszféra tehát még mindig várat magára és a kályha is ráért volna, akkor most 100 ronggyal beljebb volnánk, de frász tudta, hogy nem fogom tudni használni. Már csak röhögni tudok, hogy ez a mi formánk. Na, de a próbafűtés legalább megvolt, bár ahogy mondtam, hatékonyabb lesz a kályha egy hődobbal és ha 3 helyett csak 2 helyiséget kell fűtenie, de legalább mire elérkezik a következő fűtési szezon, már ajtó is lesz a szobámon, meg a villany is üzemelni fog, lesz berendezés is, stb., szóval nem csövezni megyek át (gyakorlatilag csak aludni tudnék most ott), hanem rendesen tudom majd lakni a szobát. Azt mondja ez az okos fater, hogy most is átjárhatok aludni, hogy nyugtom legyen. Néztem rá hülyén, hogy ezt hogy' gondolja, amikor van ott vagy 12 °C maximum, a Raynaud meg ugye már 25 °C-ban is előjön nálam. Szerinte ott nincs annyira hideg. Há' mondom akkor költözz be addig te aludni, amíg én nem tudok úgysem ott lakni. Valószínűleg tényleg átmegy, mert nála méghidegebb van, 8 °C. 🥶

UPDATE:

Lesz idom, nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem lehet-e rendelni és bingó, igaz 12 rugóba fáj, de legalább nem kell tavaszig várni. Mutattam az öregnek, rendeltünk, szóval mégis fogok tudni fűteni a saját szobámban és akkor át tudok költözni. Ahogy mondtam, egyelőre csak aludni lehet ott, de mindegy, majd alakulnak a dolgok. Ünnepek után kerítünk villanyszerelőt és ha van villany, jöhet a net, meg a tv (be van már vezetve a zsinór, modem és router is van, szóval csak az áram hiányzik.)

Na, de nincs vége a pech-szériának a fentebb említett dolgokkal. Pár napja elkezdett füstölni az itteni kályha, persze a vizes fára gyanakodtunk. Jól ki lett szárítva mindig az az adag, amivel fűteni akartam, de az Omega koncert továbbra is jelen volt. Oké, biztos szutykosak a csövek, már amúgy is időszerű a takarítás, szóval legózzunk egyet. Csövek leszedve, 3 lapátnyi korom kiszedve, "hú, azannyát', ezé' füstölt ez annyira, de mos' má' jó lesz", csövek immár tisztán visszarakva, gyújtsunk be. A masina továbbra is okádja a füstöt. "Mi a ***?!" 🤔 Oké, biztos a házon kívülre, a tetőhöz felkókányolt cső és könyök a dzsuvás, bár azokat jó játék leszedni, de muszáj lesz. Abban már nem tudok segíteni, mivel erőlködni is kell, meg létrázni, de fater hívta a Kareszt, hogy segítsen neki. Jött is, kimentek, majd hallottam, ahogy a csövet cibálják, közben az öreg káromkodását. Bejött, kérdezem mi van, azt mondja az hagyján, hogy az időjárási elemeknek kitett cső kirohadt a könyöknél és van rajta egy méretes lyuk, de ketté is vált az egész a függőleges részénél (szóval nem csoda, hogy nem volt húzása és a füst nem tudott rendesen távozni a kályhából) és azt mondja mindezek tetejébe rá is rozsdásodott az egész a másik csőre, ergo nem bírják leküzdeni a helyéről, hogy új könyököt lehessen a helyére rakni. Zsír... még ez is... 👏 A Tomi nagyon erős srác, szóval fater azt mondja szól neki, ő biztos le bírja szedni. Oké. Ez volt amúgy tegnap és szólt is neki, mire mondta a Tomi, hogy persze, megpróbálja majd ünnepek után. Jól van, megoldódik, no para, addig jobb híján hőálló fóliával be lesz tekerve a cső, hogy ne szökjön a levegő, legyen rendesen huzat, ne gyűljön fel a füst a kályhában. Fater felmászott, 2 agyvérzés közt meg is csinálta, mert állandóan elszakadt a fólia, de végül sikerült. Gyújtsunk be. Füstöl így is. 🤔 Anyád... Király, mert ugye a szobámban nem lehet fűteni anélkül a hőálló idom nélkül, de mostmár ebben a jelenlegi szobámban sem lehet a füstokádó kályha miatt. Mi legyen...? 🤔 Azt mondja beszél a Tomival, hogy délután jöjjön s.o.s-ben, próbálja leszedni azt a könyököt és tegye fel a jót, mert nem maradhatunk fűtés nélkül. Oké, akkor addig nem fűtök. Eljött a délután, de a Tomi nem tudott jönni, a tökünk már befagyott, fater azt mondja muszáj fűteni, gyújtsak be, majd mindig kiengedjük a füstöt, ahogy eddig. Na igen, ez azért fasza, mert így az a langyosság is, amit elértünk, mindig ki lett engedve, ergo feleslegesen tartósítottuk magunkat a füstöléssel. 😁 Oké, le van 💩va, valamit próbálni kell. Begyújtok, várom az Omega koncertet, semmi. Királyság! Túl szép, hogy igaz legyen, de mindegy, bírja ki Karácsony utánig. Nem ment estig a fűtés, szóval este újabb kísérlet, de továbbra sem füstölt, szóval örültünk. Azóta sem füstöl, úgyhogy remélhetőleg bírja, amíg kell. A helyzet viszont úgy alakult, hogy most kérdésessé vált, hogy jön-e a Tomi két ünnep közt leszenvedni a használhatatlanná vált könyököt, ugyanis tegnap este meghalt a szomszéd Géza, aki ugye az apja volt, szóval érthető mód' most nem a mi problémánk orvoslása fog a fejében járni. Gyengélkedett egy ideje a Géza, a közelmúltban be is került a sürgősségire, de akkor még erőre kapott az infúziós kezeléstől és hazajött. Enni mondjuk továbbra sem tudott és a tápszert sem igazán akarta inni. Ugye mi 7 éve lakunk itt, hamar jó viszonyba került az öreg a Gézával és így a családjával is, úgyhogy a faterom lett az, aki segített neki dolgokban, mert akkor még küzdött a rákkal és érthető mód nem tudott boltba menni, stb., fater elment neki vásárolni, stb., mert ugyan vannak gyerekei, de nem tudtak naponta jönni, mi meg ugye szemben lakunk, apámnak csak egy ugrás volt ránézni. Nemcsak rá, hanem vele élt az egyik gyereke, aki ugyan bőven felnőtt, de vissza van maradva értelmileg, így őrá is figyelni kell. Lényeg, hogy amolyan cserekereskedelem zajlott; fater is segített nekik, rájuk nézett, hogy nincs-e gond, stb., a Géza pedig megengedte, hogy az öreg nála főzzön magunknak is (gázpalack árába beszállt az öreg), ott mosson (vízdíjba is beszállt) és amikor a hűtőnk is bekrepált, azóta odavihette a hűtendő holmikat is. Nyilván szégyen ez az egész, de ez most más téma, azt akarom csak kihozni, hogy kölcsönösen kisegítették egymást, jó cimborák is lettek és a családja is örült, hogy van, aki figyel rájuk és szól a családtagoknak, ha valami nem stimmel. Így került ugye jó viszonyba a Tomival is az öreg és ezért is vállalta a Tomi, hogy gatyábarázza a kérónkat. Röviden ez a sztorija az ismeretségnek és annak a viszonynak, hogy szégyenszemre ott főzhet, stb. az öreg. Kb. egy hete megint nagyon leromlott a Géza állapota és újra bekerült a sürgősségire, újra fel akarták erősíteni. Tegnap délután hazahozta a mentő, mert a családja azt akarta, hogy az ünnepeket együtt töltsék, mert tudták, hogy rövid az idő, de azt egyikünk sem gondolta, hogy mennyire. Hazahozták 4 után, ő pedig fél 7 körül meg is halt, ráadásul apám kezei közt, mert ő volt éppen ott vele. Telefonált ugyan (a mentők után) a gyerekeinek, hogy siessenek, de elkéstek. Elmesélt mindent, de kegyeleti okokból nem részletezem, lényeg, hogy nagyon gyorsan történt, így legalább nem szenvedett. Már menni akart, mondogatta, úgyhogy erre gondolok. Számomra sem "csak egy szomszéd" volt így 7 év után, mert mindig poénkodott velem is, meg mindig küldtük egymásnak az édességet 😁, fatert kérdezte hogy' vagyok, stb., szóval kedveltük egymást. Láthatóan fatert kicsit megviselte, hogy elment és főleg az, hogy ő tartotta Őt két kézzel, míg átkelt és még utána is, mert a körülmények olyanok voltak, hogy tartania kellett. Amikor hazajött és mondta, hogy meghalt, belőlem csak egy döbbent "mi?!" jött ki és éreztem egy súlyt a mellkasomban, pedig én nem voltam vele napi kapcsolatban, mint az öreg, de ahogy mondtam, kedveltem, meg a döbbenet nyilván dolgozott és dolgozik azóta is, hiába lógott a levegőben hetek óta az elmenetele. Az öreg vakarja a fejét, hogy hogy' oldja meg a mosást, főzést, ételek hűtését (mert a hűtőt is ráért elhozatni, most meg nyilván nem zaklathatja a Tomit, hogy hozza el). Ugye-ugye, nem másra kéne mindig terhelődni. Amint neki kell megoldania az életünket, képtelen, pedig elvileg cselekvőképes ember. Nem tudom hogyan lehet a gondnokom, amikor ő ugyanúgy nem tudja vezetni az életét/életünket. 🤔 A Mogyi macskám nagyon jófej volt. Csípi apámat és biztos érezte is rajta, hogy szar a kedve, mert miközben mesélte a történéseket, a macska az ölébe ugrott és fúrta bele magát apámba, meg az arcába fúrta a nagy tökfejét, közben ezer decibellel dorombolt neki. Fater simogatta, puszilgatta, a macska is dörgölődzött hozzá és nyalogatta az arcát. Ennyit arról az emeletes baromságról, hogy az állatok nem éreznek. Aki ilyet mond, az van csak igazán híján az empátiának.

A Gabi küldött egy nagyobb összeget, hogy az ünnepünk könnyebb legyen és a házfelújításba is be akar szállni egy jóval nagyobb összeggel. Elég cink, mert nem az Ő dolga kivakarni minket a 💩ból.

Fáj az arcom megint egy ideje, a frontokat nagyon nem csípi (ma hidegfront van). Esetenként az élvezet átterjed az egész szájüregemre és mintha lávát szopogatnék egy kis őrölt Gillette pengével megbolondítva. Szerencsére nem nonstop a fájdalom, mint pár hónapja, de majdnem mindennapos és az enyhétől a könnycsorgós, katatón bambulásig terjed a skála. Ma is durva, órák óta írom pl. ezt a posztot is, mert állandóan félre kell tennem, amikor már nem hagy figyelni a fájdalom mértéke. Vettem be gyógyszert, valamelyest hatott is, de teljesen nem. A holnapi nap már biztos jobb lesz, az ilyeneket meg ki kell bírni.

Karácsonyfát nem állítottunk, de nyugi van (ilyenkor fater mindig tud normálisan viselkedni), jó a kaja, megvolt az ajándékozás, szóval csendesen, nyugiban telik a Karácsonyunk.

Tesóm, Neked is békés Karácsonyt kívánok! 🎁

Akkor a szokásos fotókat ideteszem a végére.

Az új kályhám:

Próbaüzem alatt:

Az ágyam össze lett rakva (a huzat ki lesz cserélve, de amúgy kitakarították, érezni lehet az illatot rajta):

A másik ágy is majdnem kész':

Leendő étkezőm új ajtaja:

Szobám előtti helyiség új ajtaja:

Karácsonyi ajándékom (értelemszerűen csak akkor lesz összerakva, ha már lakható lesz a szoba): 

Ez is ajándék (ágytakaró):

Ezt az Attila felesége küldte 😁 (a Mikuláscsomag már úgyis majdnem elfogyott 😜)

A jó öreg Miki bá'

nemcsak nassolnivalókat hozott, hanem haladást is, holott úgy tűnt, hogy ki tudja meddig nem tudunk továbblépni, de tegnap este hívta a Tomi fateromat, hogy ma reggel már tudnak jönni az apósával (már 2 hete is kellett volna jönniük). Jöttek is és kiszedték a szobám, meg a leendő konyha ajtaját, illetve a szobám előtti kis helyiség folyosóra nyíló ajtaját, hogy bekerülhessenek majd az újak. Ami a leendő konyhán volt, az kétszárnyú, de a Tomi befalazta az egyik szárny helyét, mert egyrészt csak szimpla ajtót tudott venni az öreg, másrészt nem is kell duplaszárnyú, elég a szimpla is. Mivel csak két ajtót tudott venni az öreg és azok üveg nélküliek, de a szobámra üveges kell, hogy a kis helyiségbe menjen át tőlem fény, így úgy volt, hogy a szobámon egyelőre nem lesz ajtó, de időközben a Tomi is bontotta maguknál az ajtókat, mert ő is cserélt, így elhozott nekünk egy üvegeset, szóval az lesz a szobámon. Persze hogy ne menjen simán a történet, mert nálunk az nem szokás 😁, kiderült, hogy 5 centivel magasabb az ajtó, mint a fal, ahová a keretnek kell kerülni, úgyhogy előbb még egy asztalossal le kell vágatni 5 cm-t a keretből és az ajtóból, hogy be lehessen építeni. Megint kiesett amúgy egy csontváz a szekrényből, ugyanis kiderült a bontáskor, hogy egyik ajtó felett sem volt áthidaló, szóval az ajtókra nehezedett a teher. 👏 Zseniális, ahogy itt építkeztek... Bevakolta a Tomi az ablakoknál is az áthidaló melletti hézagokat, mert huzatos volt, szóval elvileg mostmár ott nem lesz cúg. Hétfőn, vagy kedden elhozza a kandallót és a hűtőt, jövő hétvégén pedig berakja az ajtókat. Akkor már csak az ágyamat kell összelegózni és elvileg átköltözhetek. Fater megint variál, mégsem lesz villanyszerelés, hanem a leendő konyhába akar egy hosszabbítót venni, amit hozzám át lehet húzni és abból lesz áramom.

Boldog Mikulást minden kedves rendszeres Olvasómnak/Idetévedőnek. 🎅

               Szobaajtóm feletti áthidaló:

Kis helyiség ajtaja feletti:

Leendő konyhaajtó helye a szükségtelen szárny befalazásával és az áthidalóval:

Megvan a szobámra is az ajtó:

Ezek szerint idén is jó voltam 😄

Még az Ildi Mikulása is meglátogatott, pedig sosem szokott 😯

Természetesen az enyém is jött a bundás bandához 😁 (a fejadagjuk egy fél konzerv és fél tubus bolhairtó, ezért van 6 macskára 3-3 belőlük)

A konzerv már a bélésükben landolt azóta, boldogan beburkolták, mert máskor száraztápot kapnak.

Megint eltűntem

Nincs baj, legalábbis nem vagyok beteg, csak nehezen veszem rá magam az írásra az utóbbi időben.

Október végefelé jöttek megint a Tomiék és felhúzták a kéményt, igaz akkor még nem tudták befejezni, mert hozzánk híven nem mentek simán a dolgok. Hiányzott egy idom és ugye kellett egy kéményajtó is, hogy lehessen tisztítani a kéményt, csak kiderült, hogy a Tüzépen a fazon nem jót adott, cserélni meg nem tudta, mert nem volt olyan nekik, amilyen megfelelt volna, szóval Szerbiából hoztak november első hetében, faterom is ment, mert úgyis kellett menni ajtókért is. 15.-én befejezték a kéményt. A szobám idén nem lesz készen, de talán már lakható lesz. Vakolás és festés egyelőre nem lesz, laminált padló sem, hanem marad a beton és ideiglenesen szőnyeg lesz rajta, meg a villanyszerelés meglesz, hogy legyen ott is áram, valamint megvan az ágyam. Emeletes ágyat vett fater, mondván "ha vendég jön, legyen hol aludnia". A magánszférámnak tehát olyankor is szevasz, bár amilyen "sűrűn" jön majd hozzánk bárki, ettől nem nagyon kell tartanom. Ami a szekrényeket illeti, venni egyelőre nem tudunk, azonban amik most vannak nekem, azok olyan állapotban vannak, hogy szétesnének, ha mozgatva, cipelve lennének, az egyiknek már félig lóg az ajtaja is, úgyhogy valószínűleg a cuccaim egyelőre ittmaradnak a szekrényekben, ebben a szobában. Amellett, hogy most nem jut zsozsó új szekrényekre és a jelenlegieket sem lehet hurcolni, értelme sem volna bebútorozni oda, amíg nincs lerakva a laminált padló, mert ugye ahhoz majd megint ki kéne cibálni onnan mindent. Igencsak puritán körülmények lesznek tehát, de már megszoktam az ilyesmit, meg legalább remélhetőleg végre lesz magánszférám. Ugye oda akart az öregem beköltözni mellém télre a leendő konyhába (válaszfal nélkül ugye, aztán rábeszéltem a szobám előtti kis helyiségre, csak aztán úgy volt, hogy ott sem lesz ajtó egyelőre, mert 3 ajtó helyett csak 2-t tudott venni és az egyiket a konyhára, a másikat a kis helyiségre kell tenni, mert a két helyiség közrefogja a szobámat és úgy bentmaradna a meleg, viszont így akkor a szobámra nem jutott ajtó), de mondtam neki, hogy a jelenlegi kiskályhám nem fog tudni 3 helyiséget befűteni, kell egy nagyobb kályha, vagy kandalló, viszont ugye így felszabadul a kiskályhám, ami maradhat ebben a szobában, ergo ide is be tud költözni a helyemre, mert ez a szoba fűthető. Akkor azt mondta, hogy ez jó ötlet, de azóta megint előhozakodott azzal, hogy oda akar jönni, mert "itt nem lesz mindig kivezetve a kályhacső és akkor ő hol melegszik?" Mi van?! A tavaly telet én is így vittem itt végig, akkor idén ő is kibírja így, aztán jövő télen elvileg már itt is normális kémény lesz, nem kell csövezni (szó szerint 😁). Hogy' jön az most ide, hogy nem lesz mindig így? Persze, hogy nem, de ha 1 telet kibírt így a cucc, kibír mégegyet. Gondolom nem akar két kályhát üzemeltetni, ami azért vicces, mert eddig pont ő mondogatta, hogy rengeteg fa gyűlt össze és bőven elég lesz még úgy is, hogyha ketten fűtünk. Remélem végül mégis ide költözik be, ahol most vagyok és nem oda mellém, mert teljesen megfojt már azzal, hogy alig van magánszférám itt is, meg persze a mindenre kiterjedő kontroll is fojtó. Ugyan időközben a szobaajtó kérdése is megoldódott, mert a Tomi tud hozni, szóval mégis lenne köztünk ajtó, ha a kis helyiségbe költözne be, de ha van arra mód, hogy ne egymás szájában legyünk továbbra is, akkor nyilván nem akarom. Itt is van ugyan köztünk egy ajtó, mégsincs nyugtom, mert ugye rajtam keresztül jár ki-be, hangosan tv-zik éjjelig, ha telefonál, akkor meg ő beszél hangosan, kopogás nélkül beront hozzám, vagy a kályhámnál zörög és nem érdekli, ha épp' fosul vagyok és pihennék. Szeretnék már nyugalmat, meg nem kell teljesen rámtelepedni. Na, mindegy. Közben a kandallókérdés is megoldódott, az unokaöcsémék épp' el akarták adni a magukét, szóval az fog hozzámkerülni. Elvileg nemsokára idekerül, a hűtővel együtt, amit az Ilditől vesz az öreg, úgyhogy végre hűtőnk is lesz és nem a szomszédnál lesznek a kajáink... (Kb. 3, vagy 4 éve ment tönkre a hűtőnk, de fateromnak ráért ez is, hiszen lehetett a szomszédra terhelődni ebben is. 🙄) Egyelőre kérdéses, hogy mikor fognak idekerülni, mert a Tomi hozná el őket, csak időközben elromlott az autója és nem tudni, mikor lesz használható. Emiatt dolgozni sem tud jönni, mert azzal hozza mindig a melós cuccokat, meg ugye a szobámra az ajtót is azzal hozná. Már csak az ajtókat kéne beépítenie, de így ez most megint tovább csúszik, viszont addig nem tudok beköltözni. A kandalló nélkül sem. A folyosón a mennyezet még mindig hiányos és egyelőre az sem lesz rendberakva. Ennyit a kecóról.

Kémény:

Két új ajtó:

Az ágy (mint látszik, használt, de úgyis cserélve lesz rajta a huzat). Mondtam, hogy pakoljuk fel a talicskára, mer' a földön kirágják a dögök. Fater csak le akarta rakni a talajra... 👏

Fizikailag továbbra is egész' jól vagyok, bár a frontok megviselik a szívemet, vagy épp' a búrámat és az idegfájdalom is megint boldogít, bár vannak kegyesebb napok, enyhe fájdalommal csupán, de van az a szint is, ahol már csak gyógyszerrel bírom elviselni. Az étvágyam továbbra is jó, de hiába eszem meg egy fél szupermarketet, nem fog rajtam. Minden kaja előtti imába belefoglalom, hogy az Úr tartson meg a stagnáló állapotban és mint látszik, ez az imám is meghallgattatik mindig és remélem továbbra is szinten maradok! (Ámen! 🙏) Voltak fekvősebb napok, amikor a frontok szimbiózisba raktak az ággyal, így múltkor nyertem egy kezdődő felfekvést, de szokott mód' vigyáztam rá (nem terheltem azt a területet, mondjuk nem is tudtam volna, mer' fájt, ha terheltem), így néhány nap alatt rendbejött, mivel még épphogycsak kezdett a bőr sebesedni, könnyen degener... izé... regenerálódott. 😁

A bal oldali futómű (fene a repülőgépmániámba 😜) kicsit problémás, amióta a múltkor nyomtam egy fekvőtámaszt az udvaron. Oké, hogy a név kötelez, de nem Schwarzi-féle bicepszre gyúrtam, csupán olyan fasza a terep az udvaron, hogy nem tudom, hogy a hepe, vagy a hupa a több és ráadásul van egy kis domb is ott, ahol mentem, szóval a sáros dombra lépve a két bal lábam közül a valós bal kicsúszott alólam (azzal szinkronban a jobb is), amin nem segített, hogy papucsban voltam, így ki is bicsaklott a bal bokám és mintha valami keménnyel is találkozott volna a fater által odagyűjtött lomok közül, amikor kivágódott oldalra, én meg fekvőtámaszban megállapodtam egy röhögve anyázás kíséretében. 😁 Legalább a reflexem még jó, nem gyűjtöttem be a képemre is egy iszappakolást.

Ami a mentális állapotomat illeti, még mindig be vagyok záródva magamba és kezdek egyre ingerültebb, meg szétesettebb lenni, jönnek a disszociációk is, meg az utóbbi napokban már olyan szarul voltam időnként, hogy olyankor szégyenszemre sírhatnékom volt és alig tudtam leküzdeni, de egyelőre még sikerül, szóval a tökeim még a helyükön. Emellett befigyelnek kis felpörgések is, tegnap este pl. elkezdtem röhögni valamin, ami amúgy nem is volt vicces, de olyan röhögés jött rám, hogy a könnyem csorgott. Zizz. Újabban azon is gyakran kapom magam, hogy a két fogsoromat kocogtatom össze, ilyen eddig nem volt, de kétségkívül az 'idegállapot' jele, pedig próbálok azért lazulni ilyen-olyan elfoglaltságokkal.

Fatert 2.-ra virradóan megharapta egy patkány. Akkor reggel mesélte, hogy arra ébredt, hogy egy nagy rántást érzett a kezén, aztán érezte, hogy valami folyik rajta. Ömlött a vére, mert betalált egy eret a dög. Mondta, hogy alig tudta elszorítani. 3.-án elment dokihoz, hát ez is egy jó kis kálvária volt. Kapott tetanuszt, de kellett egy veszettség elleni oltássorozat is, csak nem akarták neki beadni, mondván azt a háziorvosának kell (ő meg ugye Pesten van). Mondta, hogy nem tud felmenni, nem hagyhat engem felügyelet nélkül (hagyjuk ezt, máskor is megtette már nem is egyszer), de ennek ellenére sem adta be a doki. Hazajött, felhívta a házidokit, aki nem értette, hogy miért rázták le, ugyanis állítólag beadhatta volna az itteni is. Nem kötelező, de tiltva sincs, ergo csak nem akarta. A Doki írt egy jegyzőkönyvet, meg felszólította az ÁNTSZ-t, hogy adják be neki az oltást. Oké, akkor másnap irány Baja, busszal. Állítólag ők ott nem adhatják be, keressen (!) egy orvost, aki beadja. Mondta ott is, hogy nem tud keresni, ideje sincs, mert jön vissza a busza, nem tud órákig ott időzni, mert én itthon vagyok (na persze, itthagy órákra máskor is). Haza is jött, megint telefon a Dokinak. Doki is értetlen és dühös volt, hogy passzolgatják ide-oda, az idő meg számít ugye ilyenkor. Na, beszélt az itteni dokival, elmagyarázta neki, hogy merre hány méter, meg hogy fater nem fog tudni hetente felutazgatni az oltásokért (4-et kellett kapnia, bár abból elsőre 2-t kapott, de így is még 2× kellett), nem tudom mit mondott még neki, lényeg, hogy 3 nap múlva mehetett hozzá az öreg, hogy megkapja az első 2-t. Állítólag nagyon nyájas is volt, pedig előtte nagyon el volt szállva, szóval biztos lecseszte a mi Dokink. Következő héten kapta a következőt és múlt pénteken az utolsót. Fasza, hogy az ágyra is felmerészkednek, bár nem ez az első, mesélte, hogy egyszer már majdnem megharapta egy, akkor a lábát kaparta meg, de mivel ébren volt még, rúgott egy nagyot és elmenekült a patkány. Nálam is vannak, de remélhetőleg már nem kóstolnak meg, ha eddig megúsztam, a saját szobámban pedig már nem lesznek, mert nem tudnak majd bemenni, a talaj is meg lett ugye csinálva és az ajtók is újak lesznek.

Jófej volt az öreg megint. Jó beteg volt, lázzal, meg minden jóval, de mindent összefogdosott és köhögött itt nálam is, ahogy az ágyamra ült/feküdt, hogy a kályhánál legyen, aztán egyik nap jött a Zoli (unokaöcsém), azt mondja "maszkot veszek fel, nehogy a Zoli hazavigye a gyereknek a betegséget". A szomszédhoz is ugyanezért nem ment át, ott is gyerekek vannak. Én meg hiába szóltam rá, hogy ne adja át (nem fertőzött végül, de ugye akkor még nem tudhattuk), mert sem az autoimmun, sem a szívelégtelenség nem komálja a kórságokat, az nem érdekelte. Valószínűleg az oltásokra reagált a szervezete, de mivel valami járvány volt épp', nem volt kizárható, hogy azt nyalta be és abszolút nem vigyázott, hogy csökkentse a rizikóját annak, hogy én is benyaljam.

A másik húzása, hogy 26.-án ugye jött az emeletes ágy, értelemszerűen elemeire szedve és szólt, hogy hozzuk be. Értem én, hogy nem akarta a fickóval becipeltetni, mert "milyen gáz már", de velem mégúgysem kellett volna, mivel 2-3 kg-ért is balhézik a ketyegőm. Mire behoztuk a 2 matracot, meg a keret részeit, má' minden bajom volt. Nem panasz, csupán a kontraszt kedvéért mondom, ugyanis nemsokkal később hívta a szomszéd (ő intézte az ágyat), erre fater azt kamuzta, hogy egyedül hozta be, mert nem meri bevallani, hogy befog olyasmikre is, amikre nem szabad (kis dolgokért bezzeg b@szogat). Undorító! 🤮 Aztán hallatszott az is, ahogy a szomszéd kérdezte, hogy kinek kellett az ágy, fater meg láthatóan nem tudta minek nevezzen, azt' ilyet szólt, hogy "a betegnek". Aha, ilyenkor beteg vagyok... 🤮 Na, meg nem csupán "A Beteg" vagyok. Legyek a fia, vagy Arnold (bár, szinte sosem szólít a nevemen), de ne "A Beteg". 

Nagyon sokmindent tudtam volna eddig is írni vele kapcsolatban, de értelme sincs, meg erőm se' hozzá. A lényeg, hogy a szokásos formáját hozza, mint látszik.

A pesti utazás szokás szerint nem jött össze és idén már nem is fog, majd tavasszal megyünk fel. Hiszem, ha elindulunk...

Hiányzol, Tesóm! 🙏