Hétfőn hajnalban indultunk és majdnem megint lekéstük a buszt, mert a fater megint nem volt képes felébredni időben. Én valami miatt csak 2 órát aludtam akkor éjjel, mégis felébredtem időben, mert felfogom, hogy mi az a muszáj. Profin el tudja cseszni az időt mindig. Az út most is eseménytelenül telt, leszámítva azt a bakit, hogy fater a buszon nem figyelt és izomból lestukkolta az útvonalat mutató monitor sarkát és lett is egy púp a búráján. Ahogy megérkeztünk a Gabihoz, kb. 5 perc múlva már állt a bál, be is flasheltem párszor, főleg amikor engem is betalált. Lesz még dolog velem, ami a terápiát illeti, mert a Gabi által kiváltott emlékbetörések miatt megint kiestem az ún. felnőtt módból és megbénultam. Ha mást kell megvédeni, az simán megy, már gyerekként is ugrottam, ha kellett, de olyan helyzetekben, amikben köl'ökként rendszeresen elnyomtak/elvertek, olyanokban valami megbénít még mindig. Ezt felül kell írni. Nem erről akarok dumálni, csak megjegyeztem, szóval feszült volt a légkör, szokás szerint hülyeségeken balhéztak, amin nem segített, hogy fater nem tudja mikor kell csendben maradni és hergeli a másikat tovább, de azért néha nyugi volt. Fater persze be volt feszülve a Gabi állandó cirkuszolásától és emiatt velem genyózott, de leállítottam (mivel ő nem váltott ki flash-t, megmaradtam az ún. 'felnőtt módban' és az az oldalam képes az önvédelemre.) Kedden délelőtt került sor a felülvizsgálatra. Ahogy meglátott a nő, az első mondata az volt neki is, hogy "fiatalember, maga nagyon sápadt!" 😁 Mindenki ezt mondogatja, aki meglát, de laboreredményt még nem tudok, pedig már 3 hete, hogy szívták a véremet. 😁 Fater szerint szólt volna már a Doki, ha vészes lenne az eredmény, így szerinte nem azzal van a gond, hanem a keringésemmel. Morbid módon most egy szar leletnek is örülnék, mert azt lehet korrigálni, de a keringési zavart nem igazán, szóval ha attól van ilyen remek színem, az cumi és értelemszerűen nem a szín a probléma, hanem az, hogy ennyire fosul kering már a vérem. Holnap fel lesz hívva a Doki, hogy mizu van a laboreredménnyel. Elkanyarodtam, szóval kikérdezett dolgokról a nő, aki a felülvizsgálatot végezte, meg a papírjaimat olvasgatta, aztán járkálnom kellett, ki lett provokálva a Raynaud is kezemen-lábamon és mivel a járkálástól, meg a Raynaudtól beindult a buli a mellkasomban, így arról is meggyőződött a pulzusomat kitapintva. Nagyjából ennyi elég volt neki, mert a kérdezgetéssel, paksamétaolvasgatással - közben jegyzeteléssel - és némi vizsgálódással együtt kb. fél óra alatt lezavarta a vizsgálatot. Általában ő szokott jönni és mindig hamar végzünk. Mostmár csak a határozatra várunk. Az nem igazán tetszett, hogy amikor kimentek az előszobába, sugdolóztak. Annyit meghallottam, hogy a pacemakerről beszélt apám, meg hogy mi lesz, ha egy esetleges komplikáció miatt fel kell nyitniuk, mivel az már nagyműtét (ugye a pm.-t eredetileg kisműtéttel helyezik be, csak akkor nyitják fel az embert, ha valami miatt nem tudják azon a módon berakni, nálam meg ugye szarok az erek, márpedig éren át vezetik a szívbe az elektródákat). Többet nem értettem, de frász tudja miről sugdolóztak, mi lehet olyan, amiről én nem tudhatok és utána a Gabival is megcsinálta ugyanezt a sutyorgást. Megkérdeztem, de tagadott, hogy nem rólam volt szó, hiába mondtam, hogy hallottam, meg hogy akkor nem vonultak volna félre sugdolózni és amúgy is jogom van tudni, bármi van, mivel rólam van szó, vagy pedig akkor úgy kellett volna csinálni, hogy ne jöjjek rá, mert ez így nagyon hülyén jött ki, hogy "neked nem mondunk semmit, de azért nyilvánvalóvá tesszük, hogy van valami". Mi a tökömért kell látványosan félrevonulni és félhangosan sutyorogni, ha aztán tagad? Na mindegy, nem engedem, hogy ez befolyásoljon abban, hogy fejben továbbra is jobban legyek, mint fizikailag és maradjanak céljaim, akaratom. Nem érdekel mi az a hétpecsétes titok, mármint érdekel, de az nem, ahogyan kezelnek, mert én nem fogom magam elhagyni. Az izgat csak, hogy maradjon meg a mentális erőm és ezáltal a fizikai is ahhoz, hogy folytatni tudjam a létet. Fater a nőnek is mondta, aki vizsgált, hogy nincs betegségtudatom, de ő is azt mondta, amit a Doki, hogy addig jó, mert az sokat számít. Nem engedem, hogy bármi negatív gondolat, vagy tudat érvényesüljön. Olyan ez, mint egy kötéltánc; nem szabad lenézni, sem pedig arra gondolni, hogy melléléphetek, mert akkor annyi. Csakis a következő lépésre szabad koncentrálni. Nem könnyű, de muszáj, mert nagyon sok függ attól, hogy hogyan áll az ember a dolgokhoz. Holnap felhív fater egy Dokit, aki mellesleg a volt osztálytársa volt, kicsi a világ. 😁 Majd kiderül, tud-e segíteni? Az is tartja bennem a lelket és a reményt, hogy tudok egy olyan férfiról, aki a NYHA IV. stádium és sokkal komplexebb, meg súlyosabb szívproblémái, rosszullétei ellenére is még él, pedig amikor olvastam a posztját kb. 2 éve, az alapján azt gondoltam, hogy nemsok lehet neki hátra. Ha ő kitart egy olyan súlyos állapotban, akkor nekem is menni fog. Ugyan a IV. határán vagyok, de ez a lényeg, hogy még nem vagyok teljesen ott és az én szívemnek nincs is annyiféle baja, mint amennyit ő leírt a sajátjáról, szóval ez segít abban, hogy legyen még egy kis biztonságérzetem, vagy minek nevezzem. Amúgy nem örülök annak, hogy másnak rosszabb, félreértés ne essék, csupán annak örülök, hogy nem a legrosszabb helyzetben vagyok. Az ember sokmindennel képes szembeszállni, ha rákényszerül, ezért meglehet, hogy akkor is találnék valami kapaszkodót, reménysugarat, akármit, pláne hogy alapból is így vagyok bekötve, de egyelőre nem tartok ott és remélem még sokáig nem tudom meg, hogy milyen a legrosszabb helyzetben lenni. Ma - vagyis éjjel lévén már tegnap - szarul voltam szívügyileg is, meg görcsroham is jött, de a hidegfrontra fogom. Mák, hogy nem tegnap utaztunk haza, mert a buszon ért volna a móka megint és ez most ismét a bealtatós, mindent rángatós változat volt, ami nem lett volna jó buli a buszon.
Az öreg kitalálta, hogy beköltözik hozzám télre a szobába és itt is alszik, mert megfagy. Nem kérdezett szokás szerint, csak kijelentett, de mivel érdekes fejet vághattam, már abból is leesett neki, hogy nem értek egyet és meg is sértődött, elmondott minden hálátlan kis köcsögnek, mondván ő (🤣) megoldotta, hogy ne fázzak, én meg hagynám megfagyni. Ácsi! Egyrészt 5 évig nem volt nekem sem fűtésem, tavaly is csak úgy lett, hogy szó szerint b@sztatni kellett már, mert máshogy nem mozdul meg, szóval nem ő oldotta meg, én harcoltam ki, ő meg csak be akarta fogni a számat. Ha nem balhézom többször is, nem mozdult volna meg továbbra sem, ennyit arról, hogy megint Ő volt a nagy ász (amúgy az nem dicsőség, ha valaki nem hagyja a köl'két megfagyni, elvileg alap, csak nála ez már az a szint, amiért kb. kitüntetést vár). Másrészt itt élünk mostmár 6 éve, rég' kéne tudnia magánál is fűteni, de nemhogy azt nem oldotta meg, hanem a szar, huzatos nyílászárókkal sem kezdett semmit a szobájában, hiába mondtam, hogy legalább a hézagokat töltse ki és akkor ahelyett, hogy megmozdulna ezügyben, inkább a kevés magánszférámat is elvenné, meg pihenni sem lehet tőle még úgy sem, hogy a másik szobában van, arról nem beszélve, hogy egy franciaágyam van, nem alszom vele, mert rohadt hangosan horkol is, de leginkább azért, mert egy hajléktalan szintjén van. Nem vagyok úri fickó, de igénytelen sem, márpedig ő a saját ágyába is úgy fekszik be, hogy nem fürdik és ruhát sem vált. Amikor ezeket elmondtam, kikelt magából, hogy milyen g*ci vagyok, tudhatom, hogy nincs fürdőszoba, stb. Mondtam neki, hogy ne süketeljen nekem, mert ugyanitt élek, mégsem derogál a fürdést megoldani, meg a göncömet sem addig hordom, míg magától megáll a sarokban, úgyhogy az igénytelenségét ne fogja a körülményekre! Vérigsértődött és rámcsapta a szobaajtót. 😄 Szánalmas. Felőlem fortyoghat, nem fog a magánszférámba telepedni mégjobban, meg elviselni sem fogom az igénytelenségét mégközelebbről és mellesleg 2 felnőtt fickó vagyunk, ne aludjunk egyágyban akkor sem, ha - elvileg - apa-fia vagyunk. "Nem érti miért vagyok ilyen kis hálátlan g*ci és hagyom megfagyni is." 😄🙄 Amíg ilyen csöves mód' létezik, jóhogy nem engedem átköltözni magamhoz. Az igénytelenségét amúgy rám is kényszerítené, mert már vagy 2 hete szóltam, hogy elfogyott a dezodorom, hozzon, erre nem hozott, mert nem volt ott, ahonnan szokta hozni. Mondom nemcsak 1 bolt van a városban, erre elkezdte, hogy máshol mégdrágább, úgyhogy nem vesz. Egyrészt az én pénzemből kértem a vásárlást, másrészt leszarom, ha neki jó bűzleni, de én nem akarok (igen, szoktam fürdeni is 😁). Ilyenkor is rohadtul dühít, hogy nem tudok elmenni a boltba. Ma hozott csak dezodort, azt is úgy, hogy a pofámba tolta, hogy jó drága volt. Valóban, de manapság már minden az, meg ne ilyen alap dolgokon spóroljon már, öcsém. 🙄 Szerinte egy kényelmes, kényes úri 'gyerek' vagyok. 😄 Nyilván, csakúgy mint sokmillió másik polgár, akinek van igénye az ápoltságra. Nagyon elhúznék már innen és remélem, hogy nem kell már túl sokat várnom, hogy megtehessem.
Apám kutyájával, a 11 éves Fügével valami nem kóser. 🙁 Vinni kell dokihoz, aztán majd kiderül, hogy hogyan tovább. Sorvadásnak indult az állkapcsa, ezért nehezen eszik és időnként furcsán köhécsel is, olyan, mintha nem kapna rendesen levegőt. Beszéltünk már dokival, de azt mondta, hogy ilyen esetről még nem hallott, szóval kell egy másik doki véleménye. Még eléggé aktív, de az egyik szemével már nem lát, meg itt ez a furcsa állapot. Pépes kaját kap, de ha már azt sem tudja megenni, akkor baj lesz és szenvedtetni nem akarja fater (én sem hagynám). Neten is próbáltunk informálódni, de nem találtunk semmit, szóval valami ritkaság lehet. Egyetlen hasonló állapotról találtunk írást, de nem passzolnak a leírt tünetek. Kíváncsi vagyok, mit mond majd az orvos.
Tesóm, köszönöm az üzenetet! Sajnos pont akkor zajlott a felülvizsgálat, amikor írtál, ezért nem voltam fent. Remélem valamikor sikerül beszélni. 🙂
