Dilihopp

Hetek óta alig alszom, így mostanra igencsak feszült vagyok és faterom még meg is fejelte délután, holott szóltam, hogy ne idegesítsen, mert ígyis nagyon feszült vagyok. Mintha nem is neki beszéltem volna, bosszantott tovább és még akkor is visszafogtam magam, megkértem, hogy hagyjon békén, mert el fog szakadni a cérna. Nem hagyott békén, amire persze a fék kioldott és begőzöltem. Leordítottam, hogy miért nem lehet békénhagyni, ha megkértem, meg nem kell mindenbe beleártania magát, mert nem 3 éves vagyok, hanem 33 leszek (kontrollmánia befigyel, mindent ő akar megmondani, megcsinálni, kb. fingani sem hagyna önállóan, ha ő szabályozhatná), erre hergelt tovább és olyan mondatokat mondott ki, meg úgy viselkedett, amiktől mindig egyből bekattanok, mert megalázóak, nem is jogosak, meg túl sokszor hallottam őket/túl sokszor viselkedett úgy. Ilyenkor mintha megnyomna egy gombot, ami aktiválja a keserűséggel vegyült gyilkos dühöt. Olyan iszonyatos erősségű düh és keserűség öntött el, hogy képtelen voltam kezelni, akkor már nem is voltam teljesen észnél, mert álomszerűnek hatott a lét és meg sem éreztem, hogy belevertem a kezemet a falba, a szokásos 'lidokainos zsibbadás' volt mindenemben, meg mintha saját magamba záródva éltem volna végig, amik történtek. Persze a falba öklözésre jött az a dühítő és megalázó szövege, hogy "ne játszd itt a nagyembert!" Ezzel csak rontott a helyzeten, mert ezerszer elmagyaráztam, hogy ilyenkor nem tudom kezelni azt a durva mértékű dühöt/keserűséget, ami zajlik bennem és szinte reflexszerűen csinálok olyasmit, ami fizikai fájdalmat okoz, mivel az segít elviselni, levezetni a jóval erősebb lelkit. Nem a nagyembert játszom, okoska. 😡 Ezzel a szöveggel is azt éreztette, mintha valami kis szaros kölyök lennék, aki játssza a janit, meg érvénytelenítette a dühömet, holott jogos volt, mert hiába szóltam többször is, hogy ne hergeljen, folytatta és akkor még neki állt feljebb, amiért eldurrant az agyam. 👏🤬 Mégtovább hergelt, ami miatt dühömben levertem (a már amúgy is mozgó) támlát az ágyamról, amire ordított, hogy rakjam vissza. Ekkor már a dühroham kezdett kiakadásba fordulni és nem tudtam megszólalni, mert gombóc volt a torkomban. Kiküzdöttem egy mondatot, hogy nem kéne ezt kihozni belőlem. Szóltam, hogy hagyjon békén, de nem tartotta tiszteletben és mégtovább húzta az agyamat, akkor ne csodálkozzon, hogy robbanok! Nyilván le kéne szarni, mert élvezi, hogy hergel, de olyankor nem ez jut eszembe, csak az iszonyatos mértékű düh önt el azonnal és bekattint. Lelépett a szomszédhoz és akkor váltott át a dühroham kiakadásba, közben egyre csak a megalázó mondatai üvöltöttek a fülembe újra és újra. Ekkor vettem csak észre, hogy vérzik a kezem, de a zsibbadás még mindig fennállt. Sikerült megállítani az őrületet még az eldurvulás előtt, de jódarabig hallottam folyamatosan ismétlődve a megalázó szövegeit és ez mindig újraindította az egészet, bár mindannyiszor sikerült kontrollálni a dolgokat, amit haladásnak könyvelhetek el, mert ilyen most történt először. Ennyit arról a szövegéről is, hogy nem próbálom kontrollálni magamat. Mondtam neki később, hogy ha nem tenném, hamarabb robbantam volna és nemcsak a fallal, meg az ágytámlával találkozott volna a kezem. Itt van egy csomó holmi, lett volna bőven 'áldozat', de nem lett, mert már van annyi önkontrollom, hogy ne törjek-zúzzak bármit és bármennyit (régebben amit értem, az repült/tört el, stb., ma már jobb a helyzet.) Pár órával később, már higgadtan leültem vele dumálni, bár kétlem, hogy felfogta a dolgokat, mivel a reakciói is azt üzenték, hogy nem is ért csomó mindent. Én végig higgadt voltam, ő majdnem végig emelt hangon magyarázott, de arra csak annyit mondtam, hogy ne ordítson, mert én sem teszem. Persze ordított tovább, de nem érdekelt, higgadt maradtam. Ez is haladás, a terápia hatása. Megkíséreltem a fejébe verni, hogy mivel kattint be és azokat a mondatokat/megjegyzéseket kerülje el, meg hogy mit miért csinálok, miért reagálok dolgokra úgy, ahogy', de rá mernék tenni egy igen nagy összeget, hogy fél perc múlva sem tudta már, miket magyaráztam, csak így legközelebb sem lesz képben. Vicces volt az a szövege, hogy nekem is tenni kell a javulásért. Azt csinálom bakker, ő az, aki még mindig a cseh 2-t nézi és ezzel nehezíti mindkettőnk dolgát, meg ha megkérem, hogy hagyjon békén, mert zizeg az agyam, akkor nem kéne alázni, hergelni, stb. Hogyan várja el a javulást, ha közben ő az, aki kiprovokálja a gázos reakciókat? Mondta, hogy ne tomboljak. Mondtam neki, hogy nekem sem öröm, amikor olyan állapotba kerülök. Van már fejlődés és azon vagyok, hogy egyre jobb legyen a helyzet.

Előrelépések és egyebek

Úgy néz ki, hogy végre lesz valami a kéróból, így 5 év után. 👏 Faterom pénteken elment a Tomival megvenni a kéményt, meg mindent, ami szükséges hozzá. Mivel nagyon jó áron sikerült vásárolnia (Szerbiában, mert itt rohadt drága lett volna a holmi), így amit a kéményre kalkulált, annak a maradékából meg tudja venni az ablakokat is, mert azok is olcsóbbak ott. Jövőhónapban azokat is megveszi (most akarta, de nem fértek volna fel az utánfutóra). Kell egy másik budi is, mert ami van, annak szar a konstrukciója és állandóan eldugul. Bekerül az eredeti szobámba a kémény, cserélve lesznek az ablakok, le lesz parkettázva a talaj, újak lesznek a vezetékek a falban, lesz egy festés és végre visszaköltözhetek a rezidenciámba. Jó lesz már némi függetlenség, mert kényelmetlen így, hogy kb. egymás szájában vagyunk, mivel csak egy üvegezett ajtó választ el bennünket. Abból a szempontból hasznos csak, hogy amikor a kórság fetrengős időszakában segítség kell, vagy rosszul vagyok, át tudok szólni. Végre fogok tudni pihenni is, amikor arra van szüksége a szervezetemnek, mert nem fognak odahallatszani az apám által keltett zajok, meg tévéznem sem úgy kell, hogy vagy elszívok én is egy doboz cigit (a doki szerint passzívan sem szabad), vagy kb. beállok a lábszag mértékétől. 😁 Hiába szólok, hogy mosson már lábat, mert behányok, csak megsértődik, vagy jön a tipikus hárítás, elintézi azzal, hogy "mintha a tiéd még sosem lett volna büdös". Mondom persze, megesik, csak az a különbség, hogy én teszek ellene és nem halnak ki a 3 méteres körzetemben, de téged nem izgat, hogy a másik nem bír megmaradni a közeledben! Ilyenkor az a következő szöveg, hogy "be lehet fáradni a szobádba, ott nincs lábszag!" Ja, csak tv sincs. Ennyit róla. 🙄 Lesz majd tv, meg ugye egy új ágy is kerül be és a szekrénysorom is csereérett, de természetesen nem egyfüst alatt lesznek ezek lerendezve. Az előszoba mennyezete is rendbe lesz rakva, ha minden igaz. Ennyit a házról.

Megint vannak kikapcsolódási tervek a nyárra, de érthető okokból már csak akkor hiszem el a megvalósulásukat, ha majd úgy is történik.

Fizikailag továbbra is jól vagyok, leszámítva az ízületi fájdalmakat, az aktív Raynaudot, meg a fronthatásokat, de ez utóbbiak nem vészesek, szóval nincs okom panaszra. Amúgy sem panaszkodnék.

Mentálisan szokás szerint instabil a helyzet. A múltkor letámadott egy BPD-s 'roham', de mákom volt, mert apám nem volt itthon. Ez nem olyasmi, amit az ember kontrollálni tud. Nem tudok irányítani és mintha annak az összetört és/vagy dühöngő figurának a takarásában állnék bénultan. Megint megszólalt a 'hang', ami megkérdezte, hogy mi a gond, amire mindig fokozódik az őrület és ömlenek a számból az addig ki nem mondott dolgok, mégha nincs is ugye hallgatóságom, de automatikusan kezdek hangosan beszélni, már amennyire képes vagyok rá abban az állapotban. A 'hang' néha nyugtatni próbál, de ellenkező hatást ér el, mert az is fokozza az őrületet. Azt gondoltam az első ilyennél, hogy elment a maradék eszem is, de azon a négyhetes terápián megtudtam, hogy épp' ellenkezőleg történt: végre kapcsolatba lépett az ún. egészséges felnőtt személyiségrészem az ún. sérült gyermekkel és a bennem végbemenő dolgok felőli érdeklődés, meg a nyugtatás előbbiből fakad. Komoly, mert ezek a 'rohamok' több, mint 10 éve jönnek, de ez a törődő 'hang' csak nemrég kezdett szólni hozzám, szóval jó sokáig nem tudott kapcsolódni a két részem. Állítólag jó jel, hogy már 'beszélgetnek', mert az egészséges részem el tudja kezdeni elcsitítani a sérültet, amikor az felszínre tör. Egyik résznek a felszínre kerülése, szavai, cselekedetei sem tudatosak és végig álomszerűnek hat a lét, amíg a téboly fennáll. Nemcsak a faterommal kapcsolatos (v)iszony a gond, más trigger is segített abban, hogy elkapjon a pokol. Egy ponton megint jött az az 'ólomból van mindenem' érzet és hiába erős a késztetés, hogy a falba, vagy magamba üssek, mert már annyira elviselhetetlen a kín, nem mozdul meg a kezem, meg semmim, mert minden erőm szabadságra megy, valami lebénít, meg a kiakadás mértéke is elveszi az energiámat. Azóta nem ismétlődött meg, de a fokozott ingerlékenység továbbra is fennáll és ebből adódóan a dühkitörések is. Persze igyekszem uralkodni magamon, ma pl. kemény fél napig sikerült visszafogni magamat. 😁 Az sem segít a helyzeten, hogy nagyon aggódom a Tesómért és baromira hiányzik is! Remélem hamarosan hallok róla! Vannak felpörgések is, totál átesem a másik végletbe olyankor, mert röhögök, dumálok, aktív vagyok, jönnek a világmegváltó tervek, stb. Ma voltam a szokásos heti terápiás ülésen. A fent lefestett állapotok miatt nem igazán esett jól a dolgok feszegetése, de sikerült magam tartani (igyekeztem nem belemenni a gázos dolgokba, hogy ne támadjon le ott az őrület), itthon pedig már a faterom miatt tartottam magam. Mondta már párszor a doki, hogy ne tegyem, mert már nem kell neki megfelelnem, jogom van az érzelmeim megéléséhez, de valami leblokkol, képtelen vagyok láttatni vele (is) azt az oldalamat. Szerinte az ún. szégyen séma, meg a túlkontrolláltság séma az oka, ráadásul mivel kapcsolódnak, duplán kemény meló lesz felülírni, de nem adom fel. A lényeg, hogy egyben maradtam, de eléggé háborgok belül. Megint jött az a gondolat, hogy hagyom a frászba az egész terápiát, de már megtanultam, hogy ezt az ún. elkerülő mód okozza és nem okés kihátrálni egy helyzetből, csak mert az a komfortzónámon kívül helyezkedik el. Mekkora öngól, szép volt, Arni! 👏🙄 Az előbb magyaráztam, hogy inkább nem mentem bele a dolgok sűrűjébe a dokinál, csak hogy ne kerüljek megalázó helyzetbe egy 'rohammal', holott ezzel is kihátráltam, most kapcsolok. Na, ezé' (is) jó ez a firkálás; észreveszek dolgokat, amiket lehet, hogy amúgy fel sem ismernék.

Hazafelé jövet egy részeg fószer ön- és közveszélyes közlekedési stílusát nézhettük végig. Eleve a forgalommal szemben haladva kacsázott a bringával, nem győztek az autósok dudálni, meg kikerülni, aztán nagynehezen átment a jó oldalra, de azt se' tudta merre van az előre. Utána sikerült elindulnia, de viszonylag hamar megállította a villanyoszlop, aminek a megölelése után az árokban landolt, betakarózva a bringájával. Fateromból hangosan kitört a röhögés, amire a fazon felénk fordult, de láthatóan azt sem tudta melyik bolygón van, mert nagyon bamba volt. Állapotából adódóan nem ment gyorsan, így nem ütközött nagyot, fel is tápászkodott, de hogy a továbbiakban hogyan haladt, arról már nincs tudomásunk, mert hazaértünk. Annyit tudok, hogy amikor kb. 1-1,5 óra múlva átugrott apám a szomszédhoz, majd jött is haza, mondta, hogy a csóka nagyjából 5 háznyira van és méregeti az úttest szélét, szóval jó 'sokat' haladt kb. másfél óra alatt. 😁 Nem tudom sajnálni az alkeszokat.