nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül a közösségünket érintő hétköznapi problémákat, a társaságban lévő esetleges konfliktusokat vezetetten megbeszéljük. Volt megint mozgásterápia is, ezúttal szalagokkal kellett táncolni különböző ritmusú zenére. Kört alkotva freestyleban (mivel semmi táncérzékem, így el lehet képzelni azt a szerencsétlenkedést), aztán utánozva az oktatót, azután párban, majd továbbra is körben úgy, hogy középen egy pár állt és nekik is egymásra kellett hangolódni, nekünk pedig rájuk, végül a pár tagjait cserélgettük addig, amíg mindenki sorra nem került. Persze megint leblokkoltunk majdnem mindannyian. Meseterápia is volt. A mai mese arról szólt, hogy egy kissrácot az anyja figyelmeztet, hogy ne hagyja nyitva az ajtót, ha kiszalad az udvarra, mert a félelmetes vaskecske bemegy a házba és nem fogják tudni kiűzni. Az anya elmegy otthonról, a kölyök kiszalad játszani és véletlenül úgyhagyja az ajtót, persze a vaskecske bemegy és bentről ijesztgeti a fiút. Próbál segítséget kérni az utcán lévő emberektől, de a kecske mindenkit elkerget, hogy szétszedi, ha be mer menni, végül egy kismadár segített a gyereknek. A madár dobbantott a lábával és rákiabált a kecskére, hogy összecsipkedi, ha nem húzza el a csíkot, erre a kecske összecsinálta magát és elszaladt. A mese mögöttes tartalmát senki nem vágta le, de elmagyarázták nekünk. A vaskecske a belső ún. "büntető hangunk", a negatív sémákkal terhelt belső világunkból (bűntudat, szorongás, szégyen, félelem, bármi, ami nem ereszt). Az utca emberei azok a sikertelen próbálkozások, amikkel eddig próbáltunk megküzdeni előbbiekkel. A madár az új út, a sikeres módszer, ami a megszabaduláshoz/gyógyuláshoz vezet. Ha tulajdonságot testesítene meg, akkor lehetne önbizalom, bátorság, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése