megérkeztek az Alex laboreredményei, amik megerősítették az immunbetegséget. Most már nincs az a reménysugár, ami eddig volt, hogy hátha fals volt az előző eredmény, meg az sem jelent semmi érdemi javulást, hogy visszanőtt a bundája, szóval ugyanott tartunk, ahol eddig, ez pedig lehangoló - enyhén szólva. Amíg nem kezd el jelentősen visszaesni, addig nem altattatjuk el, hadd éljen, amíg az nem kín a számára. Szenvedtetni nem fogom, de egyelőre még élénk, jókedvű, játékos, boldogan rohangál a kertben, jó az étvágya is (de hiába eszik, ugyanolyan sovány). Kezd visszaesni - egyelőre lassan -, de még tud aludni és nappal is elég nyugodt, nem panaszkodik sokat és hevesen. Egyelőre tehát a mának élünk, élvezzük egymás társaságát, Ő élvezi a szaladgálást is és bízom abban, hogy nem fog megint olyan hirtelen (napok alatt) leromlani az állapota. Még nem gondolok semmi rosszra, csak élvezem, hogy itt van köztünk és viszonylag jól van, egyelőre ennek van itt az ideje.
Ami engem illet, mikor-milyen a közérzetem, de van némi javulás; a kar- és mellkasi szorítás átváltott folyamatosból gyakorira. Nyilván ez sem jó, de jobb, mint az eddigi állapot. Persze hideg hatására azonnal fokozódik, van hogy fizikai terhelésre is, szóval odafigyelek. A légszomj kitartóan itt van, fekvéskor és terheléskor a legerősebb, de esetenként egy mondat elmondása közben is Darth Vader módjára fújtatok. Az erőnlétem is mikor-milyen, de néhány napja nem kell folyamatosan feküdnöm, eleinte rövidebb-hosszabb időtartamok voltak, amik alatt fel tudtam ülni, vagy mondjuk megcsinálni magamnak egy gyorslevest - bár ott már kellettek szünetek 😃, viszont 1-2 napja már nem csak ülni tudok sokáig, hanem járkálni is tudok és tenni-venni, persze a favágás még nem megy, de lightos tevékenységeket már el tudok végezni. Délután 4-5 óra körülre ígyis beint a szervezetem és eltart akár 1-2 óráig is, mire jobban leszek, szóval messze vagyok a jó formámtól, de előbb-utóbb megint elérem. Túl sokat amúgy sem tudnék nyüzsögni, mivel fáj és csupa víz a szarabbik térdem, szóval módjával csinálom a dolgokat. Itt-ott van némi gyulladás, azokra iszom a mézes kamillateát, majd meglátom segít-e? Gőzöm sincs mikor jutok fel a dokihoz, mert a fater most kitalálta, hogy a Gabitól függ (mivel ugye nála szoktunk 'megszállni') és "ha nincs otthon, nem mehetünk". Ez csak azért vicces, mert évekkel ezelőtt adott kulcsot a lakáshoz ilyen esetekre és többször voltunk már úgy az orvosnál, hogy ő estig melózott, de attól még bemehettünk a lakásba. Itt pattogott nekem az öreg, hogy neki még dolgai vannak és én ezt leszarom, eldöntöttem a felmenetelt ész nélkül. Aha... nem az az agyatlan, aki szerint fontosabb bármi más - amúgy halasztható - dolog, mint a szívpanaszokat említő köl'két dokihoz juttatni minél előbb. Mondom neki én nem szarok le semmit, csupán a prioritást nézem.
Remélem a doki is jól szétrúgja a seggét, mert én mondhatok bármit, bárhogyan, rajtam csak röhög, vagy aláz(ni próbál, csak nem jár sikerrel). Persze ezekkel nem foglalkozom.
Ha minden jól megy, akkor a most következő héten feljutok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése