A fateromnak

nagynehezen sikerült ma elintézni, hogy kiadják a pénzeket, viszont aki el tudja fuvarozni őt a macskával a dokihoz, csak csütörtökön, vagy pénteken ér rá. A macska viszont nem erősen, de cseppekben folyamatosan vérzik továbbra is és nincs jól, szóval idegtépő a várakozás. Ma is sokat evett-ivott, dumálgatott is, de nincs jó bőrben és továbbra is alig van produktum az alomban. A nap első felében még jobban volt, aztán délután már panaszkodott és nagyon izgága volt, meg nagyon nyalogatta az alvázát, úgyhogy adtam Neki fájdalomcsillapítót. Nem volt könnyű belediktálni, mert észrevette a párizsiban és kiköpte. Jutalomfalatba rejtve is kiszúrta. Porrázúztam és rákentem a párizsira. Az a fej mindent elárult... 😆 Ahogy mohón bekapta, majd megérezte a gyógyszert, undorral nyújtogatta ki a nyelvét és "na menj a pokolba, hogy ilyen förtelemmel tömsz!" fejjel nézett rám. Raktam még a táljába párizsit, hogy a nagy falásban megegye a gyógyszereset is, ez a trükk végre bejött. Nemsokkal később elaludt, gondolom a gyógyszertől és mikor felébredt, nyugisabb volt, úgy tűnt már nem fáj Neki annyira. Egy idő után azonban közönyössé és aluszékonnyá vált, amire nyilván a vérezgetés is rátesz. Abban bízunk, hogy kitart még egy-két napig, míg dokihoz kerül! Vettünk steril tápot és a többiek is azt esznek már.
Idegesítő a tehetetlenség, meg a bizonytalanság, de higgadt vagyok, mert a macskának is arra van szüksége. Mégtöbb törődést kap, remélem az is küzdésre sarkallja. Egyelőre még bízom abban, hogy van esélye, bár a mélykúti doki elég szar prognózist festett le tegnapelőtt. Azt mondta, hogy ez a betegség kiújul időről-időre és végleges gyógyulást a műtét sem hoz, csupán hosszabb-rövidebb időre megszünteti a panaszokat, ergo a macska egy idő után újra és újra kínlódna, amint kiújulna ismét ilyen durván a dolog. Holnap újra beszélünk vele arról, hogy mik a tapasztalatai, szerinte nagyjából mennyi tünetmentes időt nyerne a macska a műtéttel? Ha azt mondja, hogy akár években számolható tünetmentesség is fennállhat, akkor megadjuk Neki az esélyt és csak akkor engedjük el, ha újra megbetegszik, mert mégegyszer nem szenvedheti ezt el. Ha azt mondja a doki, hogy csak rövid ideig lesz jobban, akkor nem tesszük ki felesleges dolgoknak, pláne hogy ezzel a legyengült fizikummal veszélyesebb műteni. Akkor el kell engednünk, altatással. A racionális oldalam belátja a tényeket és képes a macska számára jó döntést meghozni. A 'nemracionális' meg csendben vergődik belül, de inkább én vergődjek, mint a macska újra és újra fizikailag. A jelenlegi állapotokat nem szabad hagyni folytatódni, főleg periodikusan. Az Ő érdeke az első. Most várunk, míg a fuvar megoldható lesz, addig meg imádkozunk és gyógyszert kap a fájdalmakra.

Ma szólt az ismerősünk, aki az itteni pszichodokinak az asszisztense, hogy beszélt a dokival az érdekemben és állítólag vállal. Értelemszerűen csak a járvány lecsengését követően, de nem baj. Csak jobb lesz helyben terápiára járkálni, mint 5 órát utazgatva.