Nem jutottam el

a pszichodokihoz a hónapban, de már kértem másik időpontot, 7.-én fogad. Rám fog férni a terápia. Nincs kedvem belemenni a sűrűjébe, a lényeg, hogy eléggé kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Még egyben vagyok, de nagyon ingadozik a hangulatom és megint olyan gondolataim vannak, amiknek nem kellene lenniük. A napokban majdnem összeszakadtam a nyomástól, ami rajtam van. Igyekszem talpon maradni, majd kiderül meddig sikerül.

Ma jól jártam. Cseréltem a macskáknak az almot, addig ők szokásuk szerint felmentek a szekrények tetejére és ott rohangáltak, meg a szekrények közvetlen szomszédságában álló kennel tetején is szeretnek futkosni. Mindig ezt csinálják, nem volt eddig gond. (Nem vagyok amúgy állatkínzó, mielőtt valaki azt hiszi, a kennelbe csak éjszakára kell bemenniük, mert különben nem lehet aludni tőlük, vagy ha vendég jön. Nappal is szoktak benne pihenni, de az ajtaja nyitva, szabad a ki-bejárás nekik kedvük szerint.) Ma megadta magát a kennel tetejének rögzítése (ami egy farostlemez, mert a kennel tetején valami furcsa logika alapján nincs rács és a macskák simán kimásztak, szóval kellett oda valami) és beesett a kennelbe. Hallottam a nagy robajt magam mögött és fel akartam pattanni, hátha a kennel is eldől (ami eddig a falhoz volt fogatva, pont a balesetveszély miatt, csak a fater kiszedte a csavarokat "festjük a falat és elvesszük addig a kennelt" címszó alatt, persze azóta sem lett festve), de nem tudok csak úgy felugrani, szóval épp'hogy elkezdtem a guggolásból felállni, már hátbavágott a rámboruló kennel, földhözvágva engem is. Mivel szőnyegem nincs a penész miatt, közeli kapcsolatba került a homlokom a betonnal, az egyik térdkalácsom szintúgy. Megúsztam a dolgot egy púppal a fejemen, meg a térdemen, szóval gond egy szál sem, a legfontosabb az, hogy Istennek hála a macskákra nem zuhant rá a cucc. Az egyik macskám benne volt, de neki sem lett baja, gondolom akkor futott ki, mikor eldőlt az a szar, a másik két haramia pedig a szekrények tetejéről skubizta a csatateret és a helyzetnek anyázó gazdájukat. 😂 A fater most is hozta a formáját. Bejött a robajra és ugyan leszedte rólam a hóbelevancot, de én voltam a hibás, hogy rámborult. 😂👏😬 Mondom mégis hogyan képzeled a történteket, direkt magamra rántottam, vagy láttam, hogy dől, de malmozva vártam, míg rámesik? Azt mondja miért nem mentem el onnan? Mondom egyrészt hátul nincs szemem és nem láttam, hogy dől, de mivel átfutott az agyamon ez a lehetőség is, el akartam ugrani, de guggolásból nem megy, mivel nyúl sem vagyok. Pillanatok alatt zajlott az egész, arra volt csak időm, hogy ledobjak mindent és felálljak, de mire megmozdultam, eltrafált az a szar. Itt puffogott. Segítettem felállítani a kennelt, meg összetákolni a szétesett részeit, közben az egyik macska után is mehettem át a másik szobába, aztán itt bunkóskodott, hogy nem használom az eszemet és lassú a felfogásom. Kérdezem miért? Azt mondja nem raktam a tűzre, pedig azt akarja. Mondom nyisd már ki a szemedet, eddig épp' neked segítettem, aztán macskát keresgéltem, de majd szólok, ha megtanultam osztódni és egyelőre még a gondolatolvasást sem sajátítottam el, honnan kellett volna tudnom, hogy tegyek a tűzre? Mostanában megint bunkó és ő van megsértődve, ha szólok. Én normális vagyok, de egy pontnál már én is leoltom (mint a fenti példa mutatja), amikor már felcsesz vele.
A lényeg, hogy a macskáknak a bundája sem görbült 😆 és én sem sérültem meg szinte. Visszaraktam ma a csavarokat, mert a nyakamat rá merem tenni, hogy nem lesz még itt festés (se), szóval nem kell esélyt adni egy újabb ilyen esetre.

Beújítottam nemrég egy bőrtünetet, de nem foglalkoztam vele, gondoltam majd elmúlik. Nem múlt el, azóta is viszket, ég, vörös, száraz és makacsul kitart, igaz nem is kezeltem, mert amíg nem tudom mi az, addig nem csesztetem semmivel. Megmutattam a bőrgyógyásznak, aki szerint ekcéma. Javasolt rá krémet, majd kiderül jó lesz-e.