2017. november 29., szerda

Mi a frász volt ez?! :-O

Nem szívtam semmit, előre leszögezem. Nem hallucináltam, mert az öregem is látta. Álmomból rázott fel hajnali negyed 5-kor, hogy nézzem már meg én is, mi van kint. Már ahogy kinyitottam a szememet, láttam a szobámba is beszűrődő vakító fehér fényt, olyan volt, mint valami vaku, csak ez nem villant, hanem folyamatos volt. Felállt a szőr a hátamon, hogy vajon milyen hatásai lesznek, ha lesznek. Kérdezem "apámat", hogy mi a jó fene ez, azt mondja gőze sincs, most vette észre, mikor felkelt slagolni. Be volt tojva és őszintén szólva én is berezeltem, mivel nagyon idegen volt a jelenség. Ijesztőek a dolgok, ha nem találja az ember a forrást, vagy az okot. Nem mert kinézni. Én sem lelkesedtem megtenni, de úgy éreztem jobb, ha megtudjuk a forrást, mert az ismeretlen ijesztőbb. Az ablakhoz léptem, de nem tudtam kinézni, reflexből becsukódtak a szemeim az erős fénytől. Nem tartott amúgy sokáig, mert mikor nyitottam a zárat, hogy kimenjek körülnézni, megszűnt a jelenség. Nem tudom, hogy mi a búbánat volt, de reggel 8-ig virrasztottam, az öregem is valamikor hajnalban dőlt ki. UFO lett volna? Régen láttunk egyet és az nem vakított, de fene tudja, nem tudom mi világíthat be mindent éles fénnyel percekig. Hangot nem hallottunk, mire meg kimenni készültem nézelődni és hallgatózni, vége volt. A Hold nem lehetett, egyrészt az máshol világított, másrészt az nem terít be mindent fehér fénnyel, meg nem vakít. Akármi is volt, remélem többet nem látjuk.

2017. november 27., hétfő

Önismereti teszt

Találtam és unatkozom, szóval kitöltöm, mert kíváncsi is vagyok milyen képet adnak rólam a válaszok.

Teljes név: Németh Arnold

Életkor: 26

* Egyes élethelyzetekben bizalmatlanságot tapasztalsz magadban?
Időnként

* Aggódsz a sorsodat, jövődet, anyagi helyzetedet illetően?
Néha

* Félsz a változástól, az újtól?
Attól függ, mit érint. Nem félek, csak utálom a változásokat

* Hiányzik belőled a megvalósításhoz szükséges erő?
Néha

* Gyakran kicsúszik talpad alól a talaj?
Megesik

* Olyan érzésed van néha, mintha egy másik bolygóról jöttél volna?
Volt már ilyen érzésem :-D

* Életed egyes területein áldozatnak érzed magad?
Nem

* A lelkesedés hiánya, esetleg állandó fáradtság érzet jellemez?
A lelkesedéssel nincs mindig gond, de - szinte - állandó fáradtság az stimmel

* Félsz megnyílni a világ felé?
Nem félek, inkább csak nem szeretek

* Nem tudod élvezni az életet?
Van, mikor elegem van belőle, de igyekszem élvezni a jó dolgokat, mert bizony vannak

* Nem mered érzéseidet természetesen megélni, kimutatni?
Nem az, hogy nem merem, csak nem vagyok hozzászokva, hogy kimutassam, vagyis inkább az van, hogy attól függ milyen érzelemről van szó

* Hiányzik életedből a kreativitás, a teremtő erő?
Attól függ, hogy milyen területen kell. Van, amikor megvan, míg máskor nincs.

* Szexuális problémáid vannak?
Az aszexualitás annak számít?

* Gyakran érzel féltékenységet?
Nem

* Szüleiddel harmonikus a kapcsolatod?
Hahaha... :-D Nem

* Hajlamos vagy medence tájéki megbetegedésekre?
Nem

* Sajnálod magad valamiért, esetleg gyakran panaszkodsz?
Nem sajnálom magam semmiért. Nem panaszkodom, legalábbis szándékosan tuti nem, de néha lehet, hogy abba csapok át, ezt nem tudom megítélni

* Hogyan kezeled a haragot, az agressziót?
Nem jól. Gyűlölöm az agressziót és ha tapasztalom, akkor nagyon felbosszant. A harag feszültté tesz. Ha az én oldalamról nézzük: agresszív nem szoktam lenni, így azt nem kell kezelni. A haraggal úgy vagyok, hogy nem tart sokáig, nem szeretem fenntartani.

* Félsz a magánytól?
Nem

* Tudsz határozott igent vagy nemet mondani?
Igen (ez határozott volt :-P)

* Kiállsz önmagadért?
Naná!

* Milyen az önbecsülésed? Tiszteled magadat?
Kb. 1-2, egy 10-es skálán :-D

* Van megfelelő mértékű önbizalmad?
Nincs, de próbálom egy egészséges szintre feltornázni

* Mennyire vagy magabiztos?
A helyzettől függ, ezért nem tudok konkrét választ adni

* Mennyire vagy önálló vagy önállótlan?
Ez is a helyzettől függ, de vannak területek, ahol segítségre van szükségem

* Mennyire akarsz megfelelni mások elvárásainak?
Csak amennyire feltétlenül szükséges egy adott helyzetben. Egyébként semennyire

* Hogyan viszonyulsz árnyék oldaladhoz?
Mi a túró az?

* Munkamániás vagy?
Nem mondanám, de ölbetett kézzel sem tudok ülni

* Fontos számodra a külvilágból kapott rendszeres pozitív visszajelzés?
Nem várom rendszeresen, de időnként mindenkinek van rá igénye, mivel ösztönzően hat

* Jellemző rád az erőszakosság, a hatalmaskodás?
Nem. Nagyon utálom az ilyen viselkedést

* Hogyan dolgozod fel a negatív kritikát?
Abban az esetben jól, hogyha jogos, vagy tudom, hogy az érdekemben mondják

* Tudod ki vagy te?
Nem tudom, hogy ki vagyok

* Elégedett vagy az életeddel?
Nem

* Képes vagy-e elérni a kitűzött célodat? Ha nem, akkor hol adod fel?
A céltól és a megvalósítás közben esetlegesen felmerülő akadályoktól függ, hogy el tudom-e érni. Ott adom fel, ahol biztosan látom már, hogy nem fogom tudni elérni

* Kívülről várod a szeretetet, az elismerést?
Nem, mert elvárni nem lehet egyiket sem, mindkettőt ki kell érdemelni, szóval csak örülök/jólesik, ha kapom őket

* Azt gondolod, ha valaki szeretni fog, akkor majd meggyógyulnak a sebeid és minden rendbe jön?
Nem. Szép is lenne, ha csak ilyen egyszerűen mennének a dolgok, az viszont tény, hogy ha szeretik az embert, könnyebb elviselni a szar dolgokat, nehéz időket

* Jellemző rád, hogy érzelmileg bünteted a másikat?
Nem

* Van benned birtoklási vágy?
Nincs

* Félsz a visszautasítástól, a csalódástól, a megcsalástól?
Nem, ez benne van a pakliban, számolni kell a kikosarazással. A csalódásra is van esély. A megcsalás undorító dolog és ha megcsalna a társam, nem bánatos lennék, hanem dühös, hogy nem mondta meg őszintén mi hiányzik, vagy mit csinálok rosszul, esetleg már nem szeret, inkább sunyi módon félrelép... Aki ilyen, azért nem éri meg keseregni

* Van benned közöny, érdektelenség?
Csak amikor padlón vagyok, de még akkor sem vetül rá mindenre és mindenkire, inkább csak beszűkül az érdeklődési köröm

* Képes vagy másokat feltétel nélkül elfogadni? És önmagadat?
Másokat könnyebben elfogadok, magamat sosem sikerült és nem is fog

* Képes vagy a megbocsátásra akár önmagad, akár mások felé?
Igen, asszem'

* Mennyire vagy nyitott és melegszívű?
Nem tudom

* Tapasztalod az isteni szeretetet?
Igen! (Istent pedig nagy I-vel írjuk)

* Élvezed az életet?
Megesik, igyekszem

* Gondolataid, szavaid, cselekedeteid összhangban vannak-e érzéseiddel?
Nem mindig

* Okoz-e nehézséget mások előtt szerepelni?
Mindig is gondot okozott

* Könnyen kifejezed magad?
Nem mindig :-D

* Akkor mondasz nemet, amikor szívedből nemet akarsz mondani? Amikor igent szeretnél mondani, valóban igent mondasz?
Mikor nemet akarok mondani, akkor azt mondom. Mikor igent, akkor pedig azt

* Határozott, egyértelmű az igened és a nemed?
Nem mindig, de legtöbbször igen

* Milyen gyakran érint a megfázás, torokfájás, fül problémák?
Nem mondhatom gyakorinak

* Kifejezed, vállalod az érzéseidet?
Attól függ. A boldogságomat, szeretetemet kimutatom, a bánatomat elfojtom, meg a dühömet is sokszor

* Érdeklődéssel meghallgatod a másikat? Vagy alig várod, hogy végre szóhoz juss?
Meghallgatom

* Hogy állsz a hazugsággal? A kegyes hazugsággal? Az ön ámítással?
Egyiket sem szeretem

* Manipulálsz-e másokat?
Nem

* Meghallod a belső hangodat?
Igen, de ez nem mindig jó

* Mennyire vagy befolyásolható?
Van, amikor/amilyen helyzetben az vagyok, de ez ritka és kivételt képeznek az emberek, velük kapcsolatban sosem hagyom, hogy befolyásoljanak, csakis az alapján ítélek, amit magam tapasztalok, így nálam bekavarni nem tudnak senkiről

* Vállalod a felelősséget önmagadért, a tetteidért, az életedért?
Igen

* Tudod-e, mi az életfeladatod? Van jövőképed?
Nem tudom. Nincs jövőképem.

* Hogyan kezeled a stresszhelyzetet? Pánikolsz? Vagy nyugodt maradsz?
Nyugodt maradok. Ha pánikol az ember, nem tud kijönni a nehéz helyzetből. Csak hideg fejjel sikerülhet.

* Képes vagy elengedni eddigi megszokásaidat?
Nehezen, van amiket nem tudok

* Általában hallgatsz a megérzéseidre, intuíciódra?
Igen

* Képes vagy nevetni önmagadon? 
Hajjaj, olyan jókat nevetek a saját hülyeségeimen

* Tudsz, szoktál sírni?
Nem nagyon tudok, nem is szeretek, általában csak fojtogat. Ha néha valahogy rámjön, akkor viszont nuku önkontroll, kijön minden, amit addig elfojtottam, vagy magától beragadt

* Okoz-e nehézséget a koncentráció, a meditáció?
Igen. Meditálni nem tudok, sosem tudok annyira kikapcsolni

* Képes vagy-e a belátásra?
Igen

* Szokott-e fájni a fejed, vannak-e szemproblémáid?
Szokott fájni a fejem, de már nem annyit és nem olyan durván, mint régen. Szemproblémám csak enyhe

* Bízol a belső bölcsességedben?
Néha

* Békében vagy önmagaddal és az élettel/életeddel?
Nem, egyikkel sem

* Irányítani és ellenőrizni akarod a dolgokat?
Igen, sok esetben

* Van kapcsolatod a mindenséggel, az univerzális energiával, a Teremtővel?
Istenre vonatkozik a kérdés? Akkor igen a válaszom

* Ítélkezel-e? (Ez jó, ez rossz)
Szoktam

* Előfordul, hogy zavart, döntésképtelen, esetleg depressziós vagy?
Igen


Elég gáz, ami a válaszaim alapján lejön. Azt hittem optimistább vagyok. Változni kell.

2017. november 26., vasárnap

Gyöngyszemek :-D

Elfelejtettem az előző posztomban említeni, hogy érzésünk szerint az Éva csak kamuzik ezzel a házeladással, mert több dolog is furcsa, nonszensz ebben az egész dologban. Ha pedig mégis igaz, akkor viszont teljesen átgondolatlanok a cselekedetei, tervei, meg a ház ára is irreális, főleg az állapotát tekintve. Olyat sem tehet, hogy "egyik napról a másikra" kivág minket, kötelessége időt adni.

Na, de a mai posztban nem erről szeretnék írni.

Nem vagyok elkeseredve, mert érzem, hogy találunk lakhatást, meg időm és lehetőségem sem volna pánikolni, mivel leköt a keresgélés, de ha el is kenődnék, a ház/lakáshirdetéseket böngészve hamar felvidulnék, mint ahogy derülök is rajtuk, mert haláli, mik vannak. :-D

Oké, hogy a Balatonnál drágaság van, de egy cseppet felszaladt a szemöldököm a 31 milliós havi bérleti díj láttán. Ki az a marha, akinek a fejéből ez kipattant? Havonta hogy' várja el ezt az összeget? Egyeseknek elmentek otthonról. :-D

Másik: Kiírta, hogy havonta 300 ezer ft a bérleti díj és feltette a budi fotóját. Havi 300 rongyért lehet wc-t bérelni, vagy mi? :-D Genya vagyok, de olyan viccesek egyesek.

Ez se' volt rossz: Annyi volt a hirdetés, hogy albérlet kiadó. Semmi ár, helységnév, adat a bérleményről, vagy valami.

Nagyot néztem a 2-3 havi kauciókon is (persze magas bérleti díj mellett kérték, mert miért ne?)

Tetszett az is, ahol 700.000/hó volt a bérleti díj. Volt 500-ért, 950-ért, meg csomó másik többszázezres. Volt 1,4-ért is. Aki ennyit ki tud csengetni havonta, az vehetne is valamit, nem albérletbe rakná...

Azon is vigyorogtam, ahol csupán egy hétre adta ki 120 rugóért a szobát! Még csak nem is lakást.

Nagy volt az is, ahol 110-ért adta ki a házat, ami a hirdetés szerint lepukkant volt és retyó, meg fürdő nincs.

Voltak még komolyak. :-D A pálmát akkor is a 31 milkás balatoni nyerte. :-))))

Az átlagárak valahol 60-120.000 között vannak és ezek csak szobák! Durva. Komplett albérletek feljebb kezdődnek. Nagyon elszálltak az árak. Aminek az összege jó lenne, az vagy a francban van valahol a térképről lemenve (ami nem szerencsés, mert Pest közelében kell(ene) lennünk több okból is), vagy csak egyszobás. Nem vonz a lehetőség, hogy az öregemmel kelljen összezárva lennem, több okból kifolyólag, főleg ne adj' Isten évekre. Ő sem akar szerencsére "nyomorogni" - ahogy ő fogalmazott. Mindegy, ha nagyon nem akad a horgunkra valami megfizethető, Pesttől nem messze lévő (mert Pestről álmodni sem lehet ilyen árak mellett) albérlet, akkor kénytelenek leszünk messzire menni, ahol olcsóbbak. Keresgélünk folyamatosan.

2017. november 24., péntek

Jó és rossz történések

Féllábbal az utcán vagyunk, mert még mindig nincs megoldva az új lakhatás, viszont hozta az öregem a hírt, hogy az Éva kipaterolt minket, mivel el akarja adni a házat. Nagyszerű, hogy azért az utolsó pillanatban minket is tájékoztat... Persze fogalma sincs arról, hogy a ház egy romhalmaz, mert "apám" hiába mondta neki, inkább homokba dugta a fejét, nem akarta hallani és mivel Kanadában él, nem járkál oda a házhoz, nem látja. 7.000.000-ért akarja eladni. Szerintem kb. 500.000-et ér a jelenlegi állapotában. Persze felajánlotta nekünk, hogy vegyük meg, de gondolom csak azért, mert a törvény kötelezi. Egyrészt az életben nem lesz 7 milkánk, ezt ő is tudja, másrészt ha lenne sem maradnánk ott. Közölte, hogy tavaszig nem akar várni, mert a leendő vevők már költöznének. Mondta "apám", hogy mondta neki, hogy a ház életveszélyes, így nem fognak beköltözni, meg el sem adhatja, de állítólag az Éva meg sem hallotta, szóval hamarosan költöznünk kell. Nem ez a gond, mert mindenképp' elmentünk volna, ezért is keresgélünk albérletet, de elvileg télvíz idején nem cseszhet minket az utcára, a moratórium miatt. Szerződésünk is van. Mondjuk ki tudja? Lehet, hogy kitehet. A másik az, hogy heteken belül necces találni valamit, de nem lehetetlen szerintem. Az öregem bunkózik velem napok óta, biztos a front beüt neki, ez a hír most rátesz, de én megmondtam neki már mikor, hogy ne csak én üljek a neten, ő is keresgéljen! Mindent elodáz, aztán meg kapkod, mikor forró a talpa alatt a talaj, hihetetlen. Pár hetünk van találni valami kérót. A Karácsony most sztornó, arra nem tudunk készülni. Nem adom fel, optimista vagyok, hiszem hogy találunk lakhatást. Istenben bízom. Belevetem magam mégjobban a keresgélésbe. Azt mondta "apám", hogy van egy ház nem messze a mostanitól, amit ki szoktak adni, jelenleg nincs benne lakó, megpróbálja a tulajjal megbeszélni, hogy adja ki nekünk. Ha nem adja, akkor messzebbre kell költöznünk, ahol olcsóbbak az albérletek, meg a házak, mert majd elvileg veszünk egyet, ha összejön rá az összeg. Addig viszont albérletbe kell mennünk.
Úgy szép az élet, ha zajlik...

A jó hír:
Hétfőn mehetek haza. Az öregem mondta, hogy kerít dobozokat, zsákokat, szóval mikor hazamegyek, kezdek is hozzá a pakoláshoz. Biztos kellene még degenerál... izé... regenerálódnom, de majd megosztom a dolgokat, pihenőkkel rámolok. Deja vu... 5 éves korom óta ez megy. Már fel sem húztam magam és meg sem lep, csak kínomban röhögtem egyet, hogy má' megin' költözés. Jó, amúgy is mentünk volna, de nem a tél közepén és Karácsony előtt, meg ettől függetlenül tragikomikus, hogy ennyit vándorlunk. Mindezek ellenére örülök, hogy hétfőn szélnek eresztenek. Nem vagyok topon, de szarból nem lehet várat építeni. Amennyire lehetett, helyrepofoztak. Remélem, hogy a költözéssel járó sok teendő nem ránt vissza, a stresszt meg igyekszem kerülni. Arra gondolok, hogy minden rendben lesz; ahogy eddig is megoldottuk, most is menni fog. Remélem, hogy ha elkerülünk egy rendes, biztonságos lakásba/házba és ezzel a stressz jórésze is csökken, akkor az állapotom is jobb lesz, vagy legalább nem romlik olyan gyorsan. Igyekszem most nyugodt lenni, mert nem eshetek vissza abba a rossz állapotba, márpedig a stressz hamar megteszi a hatását. Most az egyszer önzőnek kell lennem és a javulásomra kell fordítanom minden figyelmemet és energiámat.

Tegnap este megint volt egy erős rosszullétem, gondolom a fronttól, meg lehet, hogy stresszeltem, ha nem is tudatosan.

2017. november 17., péntek

1 hónap

Ma vagyok itt egy hónapja és még egyelőre nem beszélnek hazamenetelről. Az egyik felem nem bánja, de a másik mégis menne már haza. A javulás után stagnálni kezdtek a dolgok és úgy is maradtak, sőt, tegnap megint rosszul voltam, főleg este. Addig, amíg ez megy nincs hazamenetel. A mellhártyagyuszi legalább javult már. A többiről nem írok, mert úgyis megint csak azt tudnám ecsetelni, hogy egyik nap jobban, másik nap rosszabbul vagyok, ez meg unalmas. Ma a magas vérnyomást leszámítva jobban vagyok - lekopogom.

Mindig elfelejtem leírni, hogy mértek kb. 3 hete és lefogytam 59 kg-ra, aztán ma megint mértek és 59,5 vagyok, ami azért érdekes, mert jó ideje szinte semmit nem tudok enni, csak leveseket, kekszet, néha szendvicset, meg eszegetek rendes kaját is, de nem rendes adagokat.

A vegetatív idegrendszerem mégjobban meghülyült. (Az szabályozza az izzadást - többek közt.) Mostanság valamitől szorgalmasan dolgozik a nyavalyás, szinte folyton nedves, néha kifejezetten vizes a kezem-lábam és elég idegesítő, bár addig örülhetek, míg nem testszerte ömlik rólam a víz és hogy nem váltam biológiai szagfegyverré, mert vannak, akiknek ezekkel is meggyűlik a baja. Mindenesetre zavaró, hogy egy papírt nem foghatok meg, mert vizes lesz, kicsúsznak dolgok a kezemből, a telefonom érintőképernyője se' szereti, mindig megzavarodik, ha elég nedves lesz már, bár mindig törölgetem a kezemet is, a képernyőt is. Kezetfogni se' jó így. A lábam szintén zavar, majd' kicsúszom a papucsból, hogyha nincsen zokni rajta, meg ugye alapból fázós és a lehűlő nedvesség fokozza ezt. Szabadon hagyom sokszor, hátha a levegő segít, de a frászt, ugyanúgy vizesedik. A kezemet is hiába törölgetem, az is percek múlva megint izzad kicsit, vagy nagyon, aztán gondol egyet és elmúlik, órákig száraz a kezem is, lábam is. Nem tudom mi váltotta ki újabban ezt az erős izzadást. Eddig is előfordult, de ennyire nem volt durva. Most még a stresszre sem tudom fogni, mert tudatosan igyekszem kizárni. Gőzöm sincs mivel lehetne mérsékelni.

Nagyon béna vagyok mostanság. :-D Eddig is volt gond a koncentrációval, meg a memóriámmal, de az utóbbi időben méghülyébb lettem. Nem tudok nyelvbotlás nélkül beszélni, nem jutnak eszembe szavak, vagy oda nem illőt mondok, tárgyak nevei nem ugranak be, nem tudom mit kell csinálnom egy adott tárggyal, stb. Pár napja zsinórban bakiztam, a kezembe vettem a zárható szekrény kulcsát és az ágyat akartam vele kinyitni :-D, persze jól kiröhögtem magam és mikor megvilágosodtam, mentem a szekrényhez, de rossz irányba tekertem a kulcsot. Megin' röhögtem, kinyitottam végre, benyúltam a telefontöltőért és visszazártam. Mikor bezártam, leesett, hogy ki sem vettem a töltőt. Már a szobatársak is röhögtek és akartam mondani valamit, de azt is valahogy kicsavarva sikerült.
Olyan is volt a napokban, hogy joghurtot ettem, azt' a kanalat kidobtam, az üres poharat meg elraktam. :-D
Mindent elejtek, leverek. Tegnap a 2 literes ásványvíz tanult meg repülni, a landolás persze a lábamra sikerült. Aztán a telefonom repült, felvettem, majd a következő pillanatban megint leejtettem. Ennyit rólam. Nem baj, kell valami röhögnivaló úgyis ezekbe a lassan vánszorgó, szürke napokba.

2017. november 9., csütörtök

Eredmény és egyebek

Megvagyok. Egyik nap egész' jól, másik nap dögrovás van. Az utóbbi napok megint nekem kedveztek.

Tegnap jól voltam, előtte is elfogadhatóan, azelőtt is, viszont vasárnap megint a rosszullét boldogított, megspékelve egy izmos fejfájással. Ma sem nagyon volt okom panaszra, el ne kiabáljam. Továbbra is kellékem az oxigén és begyűjtöttem egy mellhártyagyuszit. Jó buli, amikor csak fekve tudok létezni, de úgy fulladok és köhögök, miközben mélyebb légzéskor tüzes vassal cirógatják a mellhártyámat. Egy darabig még élvezhetem a kórház vendégszeretetét.

A hét elején végre megjött az Immunológiától az eredmény, de megint csak félig tudom, hogy mi van. Apám jött hétfőn és mondta, hogy megküldték a leletet a dokimnak, de ő meg elkutyulta a papíromat és fejből nyilván nem tudja a dg.-t, mivel tele van beteggel és melóval, nem tud mindenkiről mindent megjegyezni. Azt ígérte az öregemnek, hogy megkeresi a papírt és felhívja, hogy pontosan milyen dg. áll rajta. Eddig még nem tudtuk meg. Annyit tudott mondani apámnak, hogy vasculitis, magyarul érgyulladás, de ez csak félinfó, ugyanis több fajtája van, azt mondta. Na mindegy, legalább az "ereket támadó"-tól már eljutottunk addig az infóig, hogy pontosan miben is rejlik a támadása. Azok a szervek károsodnak, amiknek az ereit célbavette.

Az öregem megint elérte tegnap, hogy szarul legyek az idegességtől. Azt mondta, hogy a ház egyik oldala elkezdett süllyedni. Persze ő még csak most kapkod, hogy hová menjünk... A francért kellett eddig várni?! Hány hónapja tépem a képemet, hogy egyre rosszabb a ház és ne várjuk meg, míg baj lesz. Tessék, itt van! Azt a könnyelmű és önfejű mindenit! Nem most kellene reszketnie, hogy hová menjünk. Én már jó ideje keresem a biztonságos lakhelyet, ő idáig csak malmozott. Mikor megmondtam ezt, azt mondja "azt hittem kihúzza addig, amíg a Gabi házat vesz." Ennyire hogy' lehet valaki felelőtlen, meg könnyelmű?! Mondom neki el kell költözni, de azt mondja, hogy már a Gabi is mondja neki. Jó reggelt! Azt mondja nem akart albérletbe menni, mert drágák és abban a házban ingyen lehetünk. Mondtam neki, hogy ne az életünkön spóroljon már! Ha őneki megéri a garasoskodást, hogy a fejére esik a kóceráj, akkor tegye, de én nem várom meg. Otthonba nem tudok menni, mert a pénzem nem elég, viszont mivel úgyis szó volt már a szívszanatóriumról, valószínűleg beszélek a Dokimmal, hogy utaljon be. Ez sem megoldás hosszútávon, de más járható út nincs, ez is csak az én ötletem volt, "apám" rántana magával tovább a szarba. Persze nem tetszik neki, önző f@szkalapnak nevezett. Sebaj, legyek, de az egészségem nem bírja ki ezt a stresszt. Most legutóbb is hajszál híján úsztam meg a dolgokat, nem fogom hagyni, hogy a stressz is betegítsen. Megmondtam neki, hogy bemegyek oda, mert nem döglöm bele ebbe az egészbe, ő sem várhatja el. Elkezdte sértődötten, hogy "ő megdögölhet egyedül, meg pénz nélkül." Nem az én feladatom örök életemben eltartani! Szívesen adok, segítek, de ez ennél már jóval több, ez kihasználás és gusztustalan. Mondtam neki, hogy nem alapozhatja rám a létét, már csak azért sem, mert ha valami történik velem, mihez kezd? Nem estem kétségbe, mert az nem segít, sőt. Most (is) a megoldáson agyalok. Inkább dühös vagyok rohadtul. Adhatna fel hirdetést is, annyiszor mondtam, de "ő nem kuncsorog." Na, hagyjuk ezt! Tökélyre van fejlesztve ez a készsége. Van az a helyzet, mikor muszáj segítséget kérni, akármilyen ciki. Ha pedig jó neki a vergődés, akkor ne sírjon a szája és engem se vigyen bele.

2017. november 4., szombat

Talán ráléptem a javulás útjára

Beszéljen megint a jegyzettömb tartalma, mert fejből kb. semmit nem tudnék felidézni, vagyis keveset:

Csütörtök (26.-a): Nem voltam túl jól, de azért kicsit járkáltam. Étvágyam nincs továbbra sem, de ettem egy kicsit. Este ismét nagyon rosszul voltam, gondolom most a front tett oda.

Péntek (27.-e): Szédelegtem, meg fájt a gyomrom, mert megint kicseszte a sav. A közérzetem szódával elment.

Szombat (28.-a): Nem voltam jól. Megint itt volt nyugalmi helyzetben is a fulladás, meg sűrűn össze-vissza dobogott a szívem. Gyenge voltam egész nap, így végig feküdtem. Étvágyam semmi, pár falatot erőltettem le, de vissza akart jönni. Este megint erős rosszullét fogott el. Nem olyan, ami 17.-én, annak a keringésem volt az oka. Ez másfajta, de ez is kínzó és mostanra már kb. naponta lecsap, valamiért mindig este tetőzik. Akkor javul, ha oxigént kapok.

Vasárnap (29.-e): Jobban voltam fizikailag, tudtam sétálni is, enni is. "Apám" nem hagy itt sem nyugton, felcseszett, de próbálok kevesebbet stresszelni, mert nagyon sokat árt.

Hétfő (30.-a): Ma jobban vagyok, tudtam enni is, sétálni is. A közérzetem most csak középszar. Ma talán kiderült a gyakori rosszullétek oka, remélem tényleg ez az, mert akkor orvosolható. Azt mondták lehet attól, hogy alig van vas a szervezetemben. Kontráztam, hogy most már mondhatom, hogy egy vasam sincs. :-D Eszem C-, B-vitamint, meg magas vastartalmú dolgokat, pl. szöget, meg ilyeneket. Viccen kívül céklát, stb.-t. Öregem hoz mindig reszelt céklát, mellette tolom a vastablettát is. Azt mondták azért javulok az oxigéntöbbletre, mert mivel szinte nincs vasam, nem jut elég oxigénhez az agyam és olyankor jön a rosszullét.
A keringésem viselkedik, azóta nem volt olyan nagy baj vele.

Kedd (31.-e): Ma gyomortükrözésen voltam, mivel rengeteg a savam és állandó lett a gyomorfájásom, meg nem tudok enni, a hányingerem erős és nagyon gyakori. Enyhe fekélyt látott a doki, diétára vagyok fogva és erősebb savlekötőt kapok, meg a szokásos gyomorvédőt.
Az utóbbi 2 napban enyhébbek voltak a rosszullétek, aminek örülök, mert már kezdem unni a majd' mindennapos gyötrődést.

Szerda (1.-je): Ma megint rosszul voltam, de ez sem volt olyan durva, mint a többi. Tudtam enni is megint és a hányinger sem volt állandó, meg erős. Este befigyelt a régen látott pitvarfibrilláció, erős dobogással, mintha a tüdőmet rugdosták volna és köhögtetett.

Csütörtök (2.-a): Ma először nem voltam rosszul! Tudtam sokat enni, volt erőm járkálni, elfogadható volt a közérzetem is. Este megint kellett az oxigén, meg egy kis időre nappal is, de ezen kívül semmi bajom nem volt. Nem bánnám, ha ez már a gyógyulás kezdete volna.

Tegnap: Jól voltam megint. Este voltam kicsit szarul, de oxigénre megint észhez tért a fejem is, meg minden "funkcióm". Enni is igyekeztem. Eleinte a vacsora erőltetve ment, félre is raktam, de a rosszullét lecsengése után meg tudtam enni.

Ma egyelőre minden oké eddig.

Igyekszem előre tekinteni. Volt pár meleg helyzet, de próbáltam betojás helyett a javulásra fordítani az energiámat és kifizetődött. Sok imát is kaptam, magam is imádkoztam, ez rengeteget számít!

Valamelyik nap kérdezte a Gabi, hogy mit szeretnék Karácsonyra? Őszintén? Azt, hogy jobban legyek, nekem ennyi elég. Remélem így lesz, mert eddig a tavalyit leszámítva néhány éve a Karácsonyokat kórházban, vagy otthon fetrengve töltöttem.