2017. október 7., szombat

Az öregem

tegnap volt Pesten, elment a körzetihez, mert a karja-kézfeje egyre szarabb, fel is van dagadva. Mondta, hogy azonnal a sebészetre küldte. Azt mondja mondta a dokinak, hogy nem mehet, mert én már reggel óta felügyelet nélkül vagyok és mi van, ha baj lesz. (Hagyjuk ezt, mert szomszédolni is tud reggeltől estig, olyankor nem izgatja, hogy baj lehet velem.) Én már mondtam neki tegnapelőtt is, hogy menjen vele dokihoz, mert baj lehet, de legyintett, pedig már akkor sem tudta használni a karját-kezét, az egész kézfeje tiszta ödéma. Lényeg, hogy nem akart menni, aztán megijedt, hogy mégszarabb lett és elment, de előadta a dokinak, hogy miattam nem időzhet, nem mehet el a sebészetre. Mondta, hogy ráparancsolt a Dokink, hogy nincs apelláta, irány a sebészet, inkább töltsek egy egész napot egyedül, mint belehaljon a fertőzésbe és akkor mi lesz velem? Én pontosan ugyanezt mondtam neki itthon. Így végül elment a sebészetre. Kitisztították, bekötözték, meg kapott tetanuszt. Jövő héten kell visszamennie, addig szed antibiotikumot, meg felköti a karját. Az én kezem semmi az övéhez képest, de azt mondja lehet, hogy nekem is kellene tetanusz, mert picit begyulladt a kézfejem, ahol 3 harapás mélyre sikerült és ott nekem is dagadt. Én tudom használni a kezemet. Nem tudjuk hogyan fogunk feljutni Pestre velem, mert még mozgatni se' tudja a kezét, szóval esélytelen vele tolószéket tolni, meg fel-le emelgetni a padkáknál, járművekre. Gondolom majd megkéri a Kriszt, hogy vigyen fel, meg hozzon minket vissza. Szerintem már mindegy, mert a Doki azt mondta neki tegnap, hogy muszáj mennie, mert hétfőig baj lehet, szóval velem is lehetne addig, akkor meg már hiába is kapnék oltást, de egyelőre semmi jele a bajnak, nincs lázam, nem érzem magam furcsán, görcsroham sem jelentkezett. Azonnal lemostuk, lefertőtlenítettük a sebeket, mondjuk neki így is durván begyulladt, de ő durvábban kapott a macskától. Nem is tudom, hogy én kaphatnék-e oltást immunbetegségek mellett? Azt mondta majd ma felhívja a Dokit és megkérdezi, de ma szombat van. Szerintem ha kellene, vagy lehetne, akkor mondta volna a Doki, hogy nekem is adassunk, mivel mondta neki az öregem, hogy engem is kiosztott a macska, csak lightosabban.

Tegnap éjjel jól összebalhéztunk. Egy rohadt szál cigin. Hihetetlen. Nem ezen van a hangsúly, hanem amit feltételezett rólam, meg ahogy viselkedett. Magának csinált tojásrántottát és kérdezte, hogy kérek-e? Megkívántam, kértem. Nem tudtam megenni mindet, így elkérte és a kenyérszeletemet is odaadtam. Elvette, de a franc figyeli, hogy hová teszi le, aztán kereste a cigijét. Kérdezi, hová dugtam? Mondom sehová. Azt mondja ott volt az asztalon, nem tűnik el csak úgy. Mondom nem tettem el onnan. Elment wc-re, jött vissza és számonkérően kérdezte, hogy na, hol van az a cigi? Mondom mit tudom én, ahová elkeverte. Elkezdett gyanúsítgatni, hogy eldugtam a cigijét. Nem hitte el, hogy nem, én meg begőzöltem a gyanúsítgatástól, meg attól, hogy készpénznek vette, amit a fejébe vett, meggyőzhetetlen olyankor, szóval teljesen beronyózott, ordított, hogy direkt eldugtam, csak én lehettem, mert "mindig pofázom a cigiért, biztos nem akarom, hogy rágyújtson". Mondom Atyaúristen, szerinted akkor eddig hogy-hogy nem "dugtam el" egyszer sem? Elkezdi mert biztos mostanra untam meg, hogy befüstöl. Az agyam forrt, hogy nem tudom tisztázni magam és amúgy is allergiás vagyok arra, ha meghazudtolnak, meg elnyomnak, főleg ő, mivel mindig is ezt kaptam tőle. Nyomta a hülye elméletét és hogy szedjem elő, mert akkor mindent felforgat (már a konyhában elkezdte), nálam is feltúr mindent és ha nem lesz meg, én fogok mindent átnézni centiről-centire, meg hogy elengedi a macskámat, szóval jobban járok, ha befejezem a sumákolást. Nem normális! Már üvöltöttem, hogy ha nálam volna, akkor már rég' visszaadtam volna, szerinted hagynám, hogy cirkuszolj feleslegesen?! Azt mondja a cél érdekében ki tudja? Szerinte színészkedem és roppant meggyőző az alakítás, hogy még tombolok is. Leordítottam, hogy utálom és kezeltesse magát. Mindent üvöltve mondtam el, kijött minden eddigi dühöm, még én is meglepődtem, hogy mit hozott ki belőlem. Jött, hogy ne ordítsak, mit képzelek, higgadjak már le és nekem kell kezelés. Az igazságtalanságot, alázást, elnyomást, meghazudtolást amúgy is rühellem! Főleg tőle. Mondom fogd már fel, hogy nem tudom hol van a nyüves szál cigid, szerinted ki cirkuszolna potyára?! Nyomta tovább, hogy nálam van, én meg kérdeztem, hogy látod nálam valahol a rohadt cigidet?! Azt mondja sehol nincs. Mondom igen, biztos lenyeltem... Csak nyomta a hülye tévképzetét. Gyűlölöm, mikor csak a maga elmélete lehet a tuti és mindenkit elnyom, aki mást mond. Aztán talált dohányt, elkezdi "nem b@sztál ki velem, rágyújtok". Mondom leszarom, egészségedre. Már semmit sem szóltam, ő időnként hozzámszólt, mintha mi sem történt volna, aztán egyszercsak benyit és röhögve mondja, hogy "megvan a cigi, rátette a szelet kenyeret". Mondtam neki, hogy látszik, hogy nem ismersz, mert az őszinte reakcióimat, testbeszédemet sem ismered fel, ha így volna rájöhettél volna, hogy igazat mondok. Mondta meglepődve, hogy milyen szenilis. Bocsánatot kért amolyan "csináljunk úgy, mintha komolyan gondolnánk" stílusban, meg is mondtam neki, hogy hamisan nem ér semmit, mondani mindent lehet, a tettek mutatják meg az igazságot. Egyből visszavett. Amikor belátta, hogy tényleg nem én voltam, azt mondja hamis bűnbánattal, hogy "akkor kell hoznom édességet" (mert este, amikor hazajött hozott 3 tábla csokit, meg egy csomag zselés cukrot.) Mondom neki nem kell, nem vagyok óvodás, ennyivel nem tudsz lekenyerezni. Egyszer már ezt eljátszotta a pénzével is, az szarabbul esett, mert tolvajnak nézett. Mikor előkerült, bocsánatot sem kért. Most ha hamisan is, de kimondta, ami egy egoista, nárcisztikus embernek nagy érvágás lehet. Nem fűlött a foga ahhoz, hogy erre a szintre ereszkedjen. Máskor is keresett már rajtam valamit, az is meglett, de hiába mondtam ezt is tegnap. Ebből is látszik, hogy nem ismer. Minek néz engem?! Ne magából induljon ki, én nem vagyok hazug, sunyi, haszonleső. Tudhatná, hogy adok, nem pedig elveszek. Különben is ő az, aki folyton turkál a holmijaim között. Előbb a saját portáján kellene körülnézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése