2015. október 2., péntek

Fény az alagút végén

Talán a jövőhéten mehetek haza, ha minden jól megy.
Ma megint nem érzem jól magam, szédülök és a közérzetem sem az igazi, de nem reklámozom, mert akkor sosem kerülök haza.
A lábam pokolian fájt tegnap este, meg éjjel, kértem fájdalomcsillapítót egy idő után és éjjel 2 körülre jobb lett.
Ha nem figyelnek ma, kinyírhattam volna magam véletlenül. Borzalmas ez a szita agy. :-D Emelték a szívgyógyszer dózisát, én meg félreértettem az adagot. Idetettek egy fél szemet, hogy délelőtt, meg este egy negyedet vegyek be. (Eddig csak negyed kellett és csak este.) Nekem meg úgy rémlett az emelés, hogy fél reggel és fél este. Bevettem a felet reggel, hogy annyi kell és majd este a másikat. Még jó, hogy megkérdeztem a tutit, nézett is rám a doki rendesen. :-D "Meg akarja ölni magát?" Mondom dehogyis, csak feledékeny vagyok. Otthon is emiatt adagolja az öregem a bogyókat. Már amikor... ő is sokszor elfelejti, volt hogy nekem eszembe jutott, neki meg nem. Olyan is volt, hogy majdnem rossz gyógyszert adott és rossz dózisban, mákomra észnél voltam és szóltam, hogy ne nyírjon ki, ha lehet. :-D Már fel lett írva a szemem elé, hogy miből, mikor és mennyit kell bevenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése