Tényleg úgy van

hogy ember tervez, Isten végez. Úgy volt, hogy ma reggel lemegyek az orvoshoz, azután pedig találkozóm lett volna, csak beütött a baj. A kutyámon nem vettem észre semmi intő jelet, szokott hányni, mert folyton lenyel szőrpamacsokat és máskor is van olyan, hogy nem kíván enni, főleg amikor tüzel. Ma reggel hányt, gondoltam a szokásos pamacsoktól szabadul meg, csak aztán egyre sűrűbben tört rá, majd maga alá vizelt, pedig szobatiszta. Mondom irány az orvos, mert itt valami nem oké. Nem rendelt, 4-től van csak a rendelési idő, de a kutya addigra már a kínok kínját élte volna át - így is vergődött - és azt nem akartuk. Ekkor már véreset hányt, ment a hasa is (az is véres volt). 2 helyet felkerestünk, az egyiknél csak éjszakai sürgősségi ellátás volt, a másiknál meg már nem rendeltek, nem kicsit voltunk idegesek. Apám felment a Krisztiánékhoz, hogy tudnak-e állatorvost, aki rendel is, én addig itthon őrködtem. Szegény pajtás nagyon rossz bőrben volt/van. Már nem tudott ülni sem, csak úgy ha nekidőlt a falnak, vagy a lábamnak, ahogy guggoltam, meg a szemei váladékoztak. Simogattam és máskor ezerrel nyalja a kezemet, a farkát csóválja, néz rám. A tekintete ugyan a régi volt, de semmi farokcsóválás, meg nyalogatás. Hol rám nézett könyörgően, hol a földre és néha megpróbált lefeküdni, de olyankor mindig nyüszített, ebből sejtettem, hogy valami a gyomrával, vagy a beleivel lehet. Szinte 2 percenként ürített minden testnyílásából és a lábait is húzta. Jött az apám, hogy a Krisz elérte az állatorvosukat, mennek hozzá azonnal. Nekem maradnom kellett itthon, mert várjuk a főbérlőt. Arra számítottunk, hogy el fogják most altatni, szóval elköszöntem tőle. 13 éves korom óta velem van, igencsak szeretjük egymást. Megjött aztán apám kutya nélkül, amire a vér meghűlt bennem és már kérdezni akartam, hogy elaltatták, ugye? Mondta, hogy infúzióra tették, meg kap gyógyszert és este 7-kor lehet érte menni. Megörültem, hogy nem altatták el. Állítólag bélgyulladása van, valami fertőzést kaphatott el séta közben. Itthon is kell majd neki gyógyszert adni. A találkozót áttettük csütörtökre, a dokihoz meg holnap megyek, a legfontosabb most a kutya.

Update:
Este van, már itthon van a kutyám, de mondta apám, hogy holnap vissza kell vinni ellenőrzésre, meg kiveszik a lábából a tűt, hogyha úgy látják, hogy már nem kell infúzió. Mesélte, hogy mikor meglátta a kutya, majd' kiugrott az orvos kezéből, össze-vissza nyalta nyüszítve az arcát, meg csóválta a farkát ezerrel. Mikor hazaértek, nekem is nagyon megörült, a farkát csóválva odasietett hozzám - amit öröm volt nézni azok után, hogy délelőtt csak húzta a lábait. Állítólag mégsem vírusos gondja van, hanem valami fajtájára jellemző veszélyes betegsége. Imádkozom, hogy meggyógyuljon! Mondta apám, hogy azt mondta a doki, hogy még rosszul lehet, szóval ideges vagyok. Ehet egy keveset, de diétáztatni kell. Evett már pár falatot, ivott is, meg morgott és ugatott is, kezd a régi lenni. A Krisz vitte el apámat kocsival, hogy ne kelljen most vezetnie és mondta apám, hogy amikor már jöttek haza és beült a Krisz mellé a kutyával, akkor megnyalta a Krisztián kezét, mint aki tudta, hogy ő fuvarozta el őket a segítséget jelentő helyre. Okos és hálás! Már nem hány, nem nyöszörög, nem megy a hasa és más sem távozik, ez megnyugtató és az is, hogy jobb erőben van, evett-ivott. Apám levágatta a körmeit is. Nézett rám és el sem mozdult mellőlem, mióta hazakerült. Már alszik, remélem hogy éjjel sem lesz rosszul. Virrasztani fogok, hogy ha baj van, tudjak segítséget intézni Neki.