Bakiparádé

Nem nagyon nevetgélek mostanában, meg semmit sem csinálok, de ma megint bizonyítottam, hogy a bakizás mestere vagyok. Annyira béna voltam, hogy az már fáj. :-D Ezen már nem tudtam nem röhögni és leírom, hogy legalább legyen min nevetnem, ha olvasgatom a jegyzeteimet.

Ültem a gépnél és szokásomhoz híven nassolnivalóért nyúltam. Kihúztam az íróasztal fiókját, hogy vegyek ki csokit, de közben chateltem, ami elvonta a figyelmemet és elfelejtettem visszacsukni a fiókot. Utána elindultam innivalóért és mivel tök sötét volt a szobában, csak a monitor fénye adott némi világítást, nem láttam a kihúzott fiókot (mert fekete az íróasztalom) és szépen nekigyalogoltam, majdnem átesve rajta. :-D

Délután a kutyának adtam enni. Leguggoltam, hogy tegyek a táljába, aztán elfelejtettem, hogy ott az asztal - ez aztán a rövidtávú memória - és jó lendülettel felálltam, beverve a fejemet. :-D

Az előbb meg levertem a fémdobozt, amiben a csokik voltak, biztos örült az alattam lakó így este 3/4 12-kor a fémes csattanásnak, de nem tudom sajnálni, miután ő tegnapelőtt hajnalban nekiállt kalapálni valamit.

A fürdőkádban majdnem elcsúsztam, aztán mikor jöttem volna kifelé a fürdőszobából, a törölközőtartó szemmagasságban van, de 'ágai' vannak és az egyik pont úgy állt, hogy ahogy léptem, majdnem kinyomta a szememet. :-D

Ez mind mai termés.
Nem vagyok mostanában vicces kedvemben, de ma már nevettem, hogy hogy' lehet valaki ilyen béna? Beugrott még pár emlék, leírom, addig is terelődik a figyelmem.

Egyszer hoztam be a forró bablevest, hogy majd itt megeszem és beraktam az íróasztalnak a billentyűzettartójához, amit előtte kihúztam és rátettem a tányért. Az a szarság felmondta a szolgálatot és kibillent, a levesestányér meg elkezdett leszánkázni rajta, mert az a tartó rámpát alkotva állt meg. Egy pillanatom volt, hogy felugorjak a székről, nehogy megfőljenek a tojások (...) :-D Kimentem, hogy hozzak felmosót, de addigra a kutya felnyalta a leves nagyrészét. :-D

Van, hogy kiszedik az üveget a buszmegállókból. Egyszer azt hittem az egyikre, hogy ott is ki van szedve és gondoltam nem kerülöm meg, bemegyek ott az üveg helyén. Felkenődtem. :-D Olyan tiszta volt kivételesen az üveg, hogy nem is látszott.

Pár éve mentem az utcán és ráléptem egy aknafedélre, ami beszakadt. Hónaljig csúsztam a lyukba, az volt a mákom, hogy a pólóm beakadt és nem estem lejjebb. Odajött két fickó és segítettek kikecmeregni, leporoltam magam és továbbálltam. Azóta fenntartással lépek ezekre a fedelekre.

Ez nem velem történt, de vicces. Ültünk a Gergővel, meg pár haverral a lépcsőház korlátján és dumáltunk, aztán arra jött egy másik haver, bekötözött fejjel. Odaért az Alex és kérdeztük, hogy mi történt vele? (Azt tudni kell, hogy lomtalanítás volt azon a héten.) Mesélte, hogy ugyanúgy felült a korlátra ő is 2 nappal azelőtt, aztán elvesztette az egyensúlyát, lezúgott hanyatt és beleesett a lépcső melletti szemétkupacba, a fejét beleverve egy kidobott wc-csészébe. Vizuális típus vagyok és hirtelen lepergett előttem minden. Fulladoztam a visszafojtott röhögéstől, aztán elszállt az önkontroll és kirobbant belőlem, de nem csak belőlem. Az Alex is nevetett velünk.

Egyszer a Gergővel mentünk valahová és éppen a Negróról beszéltünk, mert azt szopogattam. Annyira a cukron járt az eszem, hogy amikor egy hatalmasat fékezett egy busz előttünk, megszólaltam: Anyád, mekkorát fékezett a cukor! :-DDD