Apu

Pokoli fejfájással ébredtem, mintha kompresszorral felfújták volna a koponyámat és az agyam ki akart volna robbanni belőle. Azóta is érzem, egy pillanatra sem hagyott alább. Apunak nem javultak tovább az eredményei, sőt, szóval bentmaradt. Délután leugrottam a háziorvoshoz, kérdezte, hogy mi van apuval, de mondtam, hogy még nem tudom, majd onnan megyek hozzá. Rám tértünk. Nem örült az általános állapotomnak, de azt mondta, hogy stramm a szervezetem. Örököltem, hogy erős vagyok, mert apám már nagyon régen volt kórházban, leszámítva a mostani gondokat, mert mint kiderült, a szívpanaszai sem szíveredetűek voltak, hanem már ennek a kezdete. Az Anyu is erős volt.

Mennem kell majd a nefrológiára, de elég sokára kaptam időpontot, júliusra. Mondta a doki, hogy ha addig baj lesz, nyilván beküld a kórházba. Utána beültem a kocsiba és irány az öregemhez. Odaérve láttam, hogy ballag elém, köntösben. Nem mentünk be, hanem a kocsiban dumáltunk. Éhes volt, de nem ehet semmit, csak ihat. Hétfőn műtik, laparoszkóppal, ha minden igaz. Mondta, hogy pénteken majd jön haza, ha minden jól megy. Mondta, hogy az egyik betegtársa mondta neki, hogy le fognak valamit vezetni az orrán keresztül a gyomráig és majd nyelnie kell, de ő nem akarja és nem fog nyelni. Mondom ne legyél már olyan, mint egy óvodás! Mi az, hogy nem fogsz nyelni? Állandóan alkudoznál, nem lehet mindenhol az, amit te akarsz és nem lehet elkerülni, amit el akarsz. Olyan volt, mint egy dacos ovis, nem is vitáztam inkább, másról dumáltunk. Befüstölt a kocsiba, aminek baromira örültem. Lehúztam az ablakot, viszont akkor megfagytunk, úgyhogy visszahúztam, de a fejem nagyon fájt, a füst meg csak rontott rajta. Dumáltunk még, aztán észre sem vettem, hogy elállt az eső, mondta hogy induljak haza, ne megint zuhogó esőben vezessek. Kiszállt volna csak úgy, köszönés nélkül. Én azért megveregettem a vállát, amire kapcsolt, hogy talán jólesne, ha elköszönne és a vállamra tette a kezét egy pillanatra. Holnap még begurulok hozzá, viszek neki kekszet, csak azt ehet, mert vasárnap már nem ehet egyáltalán. Nyugodt vagyok. Mondtam neki is, hogy ne gondoljon rosszra, mert a szónak teremtő ereje van, szóval semmi olyan gondolat, hogy kinyiffan, meg ilyenek! Jön a Gergő holnap, legalábbis ezt mondta és már nagyon sokszor megígérte, de talán most betartja.