Zajlott/zajlik az életünk megint

Mielőtt belekezdek a firkálásba, minden kedves rendszeres olvasómnak, illetve az idetévedőknek is áldott, békés Karácsonyt kívánok!

Ugye fater vett egy emeletes ágyat nekem és mondta neki a pali, akitől vette, hogy van mégegy ugyanolyan ágy. Azt is kérte az öreg, mondván "ha jön hozzánk valaki, tudjon hol aludni". Na ja, mert olyan sokan járnak hozzánk... Kb. senki, de az optimizmusa azé' dicséretes. 😁 7.-én megjött a másik ágy is, de ezúttal legalább nem velem cipeltette a darabjait, hanem iderendelte az unokaöcsémet és ketten behordták. Nagyon fasza ágyak, állítólag ~ 200 rugó volt darabjuk újonnan, de a csóka 50 ezerért adta őket, szóval 100 rongyból lett 2 újszerű emeletes ágyunk, ami a hülyének is megéri. Szeretem a magaslatokat, szóval esélyesen fent fogok aludni, de előbb be kell biztosítani a létránál a lejáratot, mert képes vagyok álmomban megtalálni és lezúgni. 😁 Gyerekként alvajártam, útközben magamrarántva virágállványt, meg egyéb ilyen kalandok és ugyan lábon már nem kóricálok, de fektemben még mindig vándorlok, ezért nemegyszer estem már le erről a nagy, 240 × 200-as franciaágyról is, mert elmászom, gyakran arra ébredek, hogy lelóg a fejem, lábam, vagy már a törzsem félig, van hogy a földön ébredek, szóval ha az emeletes ágy lejáratánál kötnék ki, annak kemény landolás lenne a vége. 😁 A védőkorlát elég magas ahhoz, hogy megfogjon, szóval csak a létrát kell majd az alvás idejére eltorlaszolni.

Volt némi feszkó, mert a Tomi tologatta az időpontokat, ígérte mindig, hogy jön, de sosem jött, nem is szólt, hogy ne várjuk, közben ugye az idő szorított, mert 3 helyiségből egyiken sem volt ajtó és ugye addig fűteni sem lehetett, nekem meg már költözni kellett volna a szobámba. Közben az öreg megint alkotott, ugyanis kitalálta, hogy mégsem felel meg neki az az ajtó, amit a Tomi hozott, mondván használt, nikotinos is az üveg körül a szilikon (amikor a Tomi hozta, akkor is látnia kellett, mégsem szólt), meg el van repedve alul és hogy "ő nem rak be egy szar ajtót a másik szar helyett, hogy aztán lehessen ezt is kibontani és újat berakni". Így történt, hogy az eredetileg 3 ajtó helyett csak 2-t rakatott be, az egyiket a leendő étkezőmre, a másikat a szobám előtti kis helyiségre, a szobámon tehát nuku ajtó, oda majd tavasszal akar egy vadiújat. 19.-én kerültek be a helyükre az ajtók, de nagyon szívatós volt, megint kiesett pár csontváz a szekrényből a munkafolyamatok során, sok kellemetlen meglepetést rejt ez a kecó, amik nehezítik a haladást. A Tomi apósa és az ő egyik fia applikálták az ajtókat nagynehezen a helyükre, mert a Tomi nem ért rá aznap, viszont sürgősen haladni kellett a csúszás miatt.

Ugye arról is szó volt, hogy az unokaöcsémék eladják nekünk a kályhát, csak várnunk kellett, hogy a Tomi ráérjen és idefuvarozza, de ugye sosem ért ide dolgozni sem, nemhogy a cuccot elfuvarozni, aztán úgy alakult, hogy fater átment a Zoliékhoz 16.-án és akkor derült ki, hogy már eladta másnak! Azzal jött, hogy kellett a pénz, de egyrészt akkor az öreget kellett volna megkérdeznie, hogy kell-e még a kályha, vagy mizu, mer' kéne a zsozsó, másrészt ha már ennyi nem volt benne, akkor legalább arról szólhatott volna, hogy eladta másnak és ne számítsunk rá, intézzen fater másikat, főleg hogy közelegtek az ünnepek, olyankor már nehéz bármit is intézni. Nem szólt, lapított és ha fater nem megy át valami más ügyben, ki sem derült volna, csak amikor indult volna a Tomival a kályháért. Összetartó famíliánk van. Ja, nem. Az öreg dúlt-fúlt, főleg hogy nemrég küldetett nekik saját lóvén egy adag tüzelőt, aztán szerinte "ez a hála". Mondtam neki, hogy tudja milyenek, mit várt? Lényeg, hogy elrongyolt 17.-én a gazdaboltos Attiláékhoz, akikkel jóban van (meg akik bérlik a lányuknak fater pesti kecóját), hogy sürgősen kályha kellene. Szerencsénkre volt is nekik, igaz, nem olyan nagy kandalló, mint amilyet a Zoliéktól vett volna, de egy kicsivel nagyobb az itteni kályhámnál. 2 helyiséget valószínűleg be tud fűteni, de 3-mal már bajos a sztori, márpedig ugye nincs ajtó a szobámon és így az abból nyíló kis helyiség is elvonja a hőt, szóval kell egy hődob a kályhacsőre, plusz kell oda az ajtó mindenképp'. 17.-én tehát megvolt a kályha, ki is fizette az öreg és 19.-re kérte a szállítást, ugyanis az ajtók berakása ugye aznapra volt megbeszélve, ergo addig felesleges lett volna a kályhát is elhozni, míg nem voltak ajtók, amik bent tartsák a meleget (így is felesleges volt, de erről majd később). 19.-én tehát bekerültek az ajtók, aztán délután a kályhát is meghozta az Attila. "Na fasza, mostmár fűthetünk és átköltözhetek" - mondtam. Aha, ahogy azt Arni elképzelte... na, de nem rohanok előre. Szintén 19.-én hozták a tüzelőt, csurom vizesen... 👏 Egyelőre kint van a ház előtt letakarva, de egyrészt úgy nem tud száradni, másrészt valaki lopkod belőle, úgyhogy fater fizet egy ismerősének és majd ő ünnepek után segít az öregnek behordani, mert ugye én nem cipelhetek. Azt mondja "soha nem fog kiszáradni a fólia alatt". Mondom ott a macskakennel üresen, hordjátok be a fakkokba, ott nem ázik és emiatt fólia sem kell rá, így ki tudja fújni a szél is. Csodák csodájára hallgatott rám. A kályha tehát megvolt, csövek is a helyükre kerültek, dugjuk be az egészet a kéménylyukba. Hoppá, nem passzol, kell a szűkítő. Cumi, ugyanis az sem jó, túl kicsi, beesik a lyukba a cső. Na, bakker... Fejvakarás, ugyanis se a Tüzépen, sem az Attiláéknak nincs 16-os szűkítő, ergo nem tudok elkezdeni fűteni, át kell majd menni Bajára, hátha ott kapható. Attila mondja nincs gáz, megoldja. Elvitte magához és hegesztett rá egy olyan toldást, amitől 16-os méretnek felelt meg, visszahozta, felrakta. Királyság, passzol, szóval mégiscsak fogok tudni fűteni, szóval másnap rendesen felfűtöm a szobát, meg ugye az azzal egybenyitott étkezőt és mehetek is át a jelenlegi szobából oda. Ugyan sem rendes villany (ebből kifolyólag tv és net sincs még beüzemelve), se berendezés nincs, csupán az ágy, de kéne már a nyugalom, meg az öreg is átmehetne a helyemre a fűthető szobába, mert ugye nála nincs fűtés (más kérdés, hogy magának köszönheti, de most mindegy.) Aha, Arni szépen benézte megint, ugyanis a biztonság kedvéért megejtett kutatómunka felfedte, hogy nem lehet ám csak úgy bedugni a csövet a kéménybe, csakis a kifejezetten hozzávaló kerámia bekötő idomon keresztül, mert az a fűtéscső hőtágulásának feszítő hatásától megóvja a kémény bélését. Itt jön a bukta, ugyanis nincs olyan idomunk, nem is szólt a kéményt eladó csóka az öregnek és ezek szerint a Tomi sem tudta, hogy létfontosságú hozzá az az idom, különben ha csak simán a fém kályhacső van becsatlakoztatva, ami ugye kitágul a hőtől, akkor szétreped a kémény bélése és lehet az egészet visszabontani, új kéményt venni újabb 150 rugóért, újra felhúzni a Tominak és az is újabb csinos összeg volna. 😬 Na, ilyet nem játszunk, szóval fűtés letiltva nálam, míg nincs olyan kerámia idom. Hogy ez miért egy újabb sz0pacs? Mer' itt, világvége után 2-vel azt sem lehet kapni, de mégcsak Baján sem volt, szóval Szerbiába kell kimenni megint, ahonnan a kémény is származik, ott esélyesen van hozzá ilyen idom is. Ha akkor szól a fazon az öregéknek, hogy az is kell hozzá, most nem szívnánk. Amúgy is ki kell majd menni, mert kellenek a további cuccok a renoválás folytatásához, szóval nem ez a cumi, hanem az, hogy a Tomi csak tavasszal ér rá kivinni fatert, ergo tavaszig nem tudok fűteni, szóval tavaszig átköltözni sem tudok. Ennyit arról, hogy Karácsonykor már ott leszek, meg hogy teljesen kész' lesz a szobám. Nemhogy teljesen nincs kész, de még félig sincs. Mindegy, állítólag tavasszal be lesz fejezve. Kíváncsi vagyok... A magánszféra tehát még mindig várat magára és a kályha is ráért volna, akkor most 100 ronggyal beljebb volnánk, de frász tudta, hogy nem fogom tudni használni. Már csak röhögni tudok, hogy ez a mi formánk. Na, de a próbafűtés legalább megvolt, bár ahogy mondtam, hatékonyabb lesz a kályha egy hődobbal és ha 3 helyett csak 2 helyiséget kell fűtenie, de legalább mire elérkezik a következő fűtési szezon, már ajtó is lesz a szobámon, meg a villany is üzemelni fog, lesz berendezés is, stb., szóval nem csövezni megyek át (gyakorlatilag csak aludni tudnék most ott), hanem rendesen tudom majd lakni a szobát. Azt mondja ez az okos fater, hogy most is átjárhatok aludni, hogy nyugtom legyen. Néztem rá hülyén, hogy ezt hogy' gondolja, amikor van ott vagy 12 °C maximum, a Raynaud meg ugye már 25 °C-ban is előjön nálam. Szerinte ott nincs annyira hideg. Há' mondom akkor költözz be addig te aludni, amíg én nem tudok úgysem ott lakni. Valószínűleg tényleg átmegy, mert nála méghidegebb van, 8 °C. 🥶

UPDATE:

Lesz idom, nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem lehet-e rendelni és bingó, igaz 12 rugóba fáj, de legalább nem kell tavaszig várni. Mutattam az öregnek, rendeltünk, szóval mégis fogok tudni fűteni a saját szobámban és akkor át tudok költözni. Ahogy mondtam, egyelőre csak aludni lehet ott, de mindegy, majd alakulnak a dolgok. Ünnepek után kerítünk villanyszerelőt és ha van villany, jöhet a net, meg a tv (be van már vezetve a zsinór, modem és router is van, szóval csak az áram hiányzik.)

Na, de nincs vége a pech-szériának a fentebb említett dolgokkal. Pár napja elkezdett füstölni az itteni kályha, persze a vizes fára gyanakodtunk. Jól ki lett szárítva mindig az az adag, amivel fűteni akartam, de az Omega koncert továbbra is jelen volt. Oké, biztos szutykosak a csövek, már amúgy is időszerű a takarítás, szóval legózzunk egyet. Csövek leszedve, 3 lapátnyi korom kiszedve, "hú, azannyát', ezé' füstölt ez annyira, de mos' má' jó lesz", csövek immár tisztán visszarakva, gyújtsunk be. A masina továbbra is okádja a füstöt. "Mi a ***?!" 🤔 Oké, biztos a házon kívülre, a tetőhöz felkókányolt cső és könyök a dzsuvás, bár azokat jó játék leszedni, de muszáj lesz. Abban már nem tudok segíteni, mivel erőlködni is kell, meg létrázni, de fater hívta a Kareszt, hogy segítsen neki. Jött is, kimentek, majd hallottam, ahogy a csövet cibálják, közben az öreg káromkodását. Bejött, kérdezem mi van, azt mondja az hagyján, hogy az időjárási elemeknek kitett cső kirohadt a könyöknél és van rajta egy méretes lyuk, de ketté is vált az egész a függőleges részénél (szóval nem csoda, hogy nem volt húzása és a füst nem tudott rendesen távozni a kályhából) és azt mondja mindezek tetejébe rá is rozsdásodott az egész a másik csőre, ergo nem bírják leküzdeni a helyéről, hogy új könyököt lehessen a helyére rakni. Zsír... még ez is... 👏 A Tomi nagyon erős srác, szóval fater azt mondja szól neki, ő biztos le bírja szedni. Oké. Ez volt amúgy tegnap és szólt is neki, mire mondta a Tomi, hogy persze, megpróbálja majd ünnepek után. Jól van, megoldódik, no para, addig jobb híján hőálló fóliával be lesz tekerve a cső, hogy ne szökjön a levegő, legyen rendesen huzat, ne gyűljön fel a füst a kályhában. Fater felmászott, 2 agyvérzés közt meg is csinálta, mert állandóan elszakadt a fólia, de végül sikerült. Gyújtsunk be. Füstöl így is. 🤔 Anyád... Király, mert ugye a szobámban nem lehet fűteni anélkül a hőálló idom nélkül, de mostmár ebben a jelenlegi szobámban sem lehet a füstokádó kályha miatt. Mi legyen...? 🤔 Azt mondja beszél a Tomival, hogy délután jöjjön s.o.s-ben, próbálja leszedni azt a könyököt és tegye fel a jót, mert nem maradhatunk fűtés nélkül. Oké, akkor addig nem fűtök. Eljött a délután, de a Tomi nem tudott jönni, a tökünk már befagyott, fater azt mondja muszáj fűteni, gyújtsak be, majd mindig kiengedjük a füstöt, ahogy eddig. Na igen, ez azért fasza, mert így az a langyosság is, amit elértünk, mindig ki lett engedve, ergo feleslegesen tartósítottuk magunkat a füstöléssel. 😁 Oké, le van 💩va, valamit próbálni kell. Begyújtok, várom az Omega koncertet, semmi. Királyság! Túl szép, hogy igaz legyen, de mindegy, bírja ki Karácsony utánig. Nem ment estig a fűtés, szóval este újabb kísérlet, de továbbra sem füstölt, szóval örültünk. Azóta sem füstöl, úgyhogy remélhetőleg bírja, amíg kell. A helyzet viszont úgy alakult, hogy most kérdésessé vált, hogy jön-e a Tomi két ünnep közt leszenvedni a használhatatlanná vált könyököt, ugyanis tegnap este meghalt a szomszéd Géza, aki ugye az apja volt, szóval érthető mód' most nem a mi problémánk orvoslása fog a fejében járni. Gyengélkedett egy ideje a Géza, a közelmúltban be is került a sürgősségire, de akkor még erőre kapott az infúziós kezeléstől és hazajött. Enni mondjuk továbbra sem tudott és a tápszert sem igazán akarta inni. Ugye mi 7 éve lakunk itt, hamar jó viszonyba került az öreg a Gézával és így a családjával is, úgyhogy a faterom lett az, aki segített neki dolgokban, mert akkor még küzdött a rákkal és érthető mód nem tudott boltba menni, stb., fater elment neki vásárolni, stb., mert ugyan vannak gyerekei, de nem tudtak naponta jönni, mi meg ugye szemben lakunk, apámnak csak egy ugrás volt ránézni. Nemcsak rá, hanem vele élt az egyik gyereke, aki ugyan bőven felnőtt, de vissza van maradva értelmileg, így őrá is figyelni kell. Lényeg, hogy amolyan cserekereskedelem zajlott; fater is segített nekik, rájuk nézett, hogy nincs-e gond, stb., a Géza pedig megengedte, hogy az öreg nála főzzön magunknak is (gázpalack árába beszállt az öreg), ott mosson (vízdíjba is beszállt) és amikor a hűtőnk is bekrepált, azóta odavihette a hűtendő holmikat is. Nyilván szégyen ez az egész, de ez most más téma, azt akarom csak kihozni, hogy kölcsönösen kisegítették egymást, jó cimborák is lettek és a családja is örült, hogy van, aki figyel rájuk és szól a családtagoknak, ha valami nem stimmel. Így került ugye jó viszonyba a Tomival is az öreg és ezért is vállalta a Tomi, hogy gatyábarázza a kérónkat. Röviden ez a sztorija az ismeretségnek és annak a viszonynak, hogy szégyenszemre ott főzhet, stb. az öreg. Kb. egy hete megint nagyon leromlott a Géza állapota és újra bekerült a sürgősségire, újra fel akarták erősíteni. Tegnap délután hazahozta a mentő, mert a családja azt akarta, hogy az ünnepeket együtt töltsék, mert tudták, hogy rövid az idő, de azt egyikünk sem gondolta, hogy mennyire. Hazahozták 4 után, ő pedig fél 7 körül meg is halt, ráadásul apám kezei közt, mert ő volt éppen ott vele. Telefonált ugyan (a mentők után) a gyerekeinek, hogy siessenek, de elkéstek. Elmesélt mindent, de kegyeleti okokból nem részletezem, lényeg, hogy nagyon gyorsan történt, így legalább nem szenvedett. Már menni akart, mondogatta, úgyhogy erre gondolok. Számomra sem "csak egy szomszéd" volt így 7 év után, mert mindig poénkodott velem is, meg mindig küldtük egymásnak az édességet 😁, fatert kérdezte hogy' vagyok, stb., szóval kedveltük egymást. Láthatóan fatert kicsit megviselte, hogy elment és főleg az, hogy ő tartotta Őt két kézzel, míg átkelt és még utána is, mert a körülmények olyanok voltak, hogy tartania kellett. Amikor hazajött és mondta, hogy meghalt, belőlem csak egy döbbent "mi?!" jött ki és éreztem egy súlyt a mellkasomban, pedig én nem voltam vele napi kapcsolatban, mint az öreg, de ahogy mondtam, kedveltem, meg a döbbenet nyilván dolgozott és dolgozik azóta is, hiába lógott a levegőben hetek óta az elmenetele. Az öreg vakarja a fejét, hogy hogy' oldja meg a mosást, főzést, ételek hűtését (mert a hűtőt is ráért elhozatni, most meg nyilván nem zaklathatja a Tomit, hogy hozza el). Ugye-ugye, nem másra kéne mindig terhelődni. Amint neki kell megoldania az életünket, képtelen, pedig elvileg cselekvőképes ember. Nem tudom hogyan lehet a gondnokom, amikor ő ugyanúgy nem tudja vezetni az életét/életünket. 🤔 A Mogyi macskám nagyon jófej volt. Csípi apámat és biztos érezte is rajta, hogy szar a kedve, mert miközben mesélte a történéseket, a macska az ölébe ugrott és fúrta bele magát apámba, meg az arcába fúrta a nagy tökfejét, közben ezer decibellel dorombolt neki. Fater simogatta, puszilgatta, a macska is dörgölődzött hozzá és nyalogatta az arcát. Ennyit arról az emeletes baromságról, hogy az állatok nem éreznek. Aki ilyet mond, az van csak igazán híján az empátiának.

A Gabi küldött egy nagyobb összeget, hogy az ünnepünk könnyebb legyen és a házfelújításba is be akar szállni egy jóval nagyobb összeggel. Elég cink, mert nem az Ő dolga kivakarni minket a 💩ból.

Fáj az arcom megint egy ideje, a frontokat nagyon nem csípi (ma hidegfront van). Esetenként az élvezet átterjed az egész szájüregemre és mintha lávát szopogatnék egy kis őrölt Gillette pengével megbolondítva. Szerencsére nem nonstop a fájdalom, mint pár hónapja, de majdnem mindennapos és az enyhétől a könnycsorgós, katatón bambulásig terjed a skála. Ma is durva, órák óta írom pl. ezt a posztot is, mert állandóan félre kell tennem, amikor már nem hagy figyelni a fájdalom mértéke. Vettem be gyógyszert, valamelyest hatott is, de teljesen nem. A holnapi nap már biztos jobb lesz, az ilyeneket meg ki kell bírni.

Karácsonyfát nem állítottunk, de nyugi van (ilyenkor fater mindig tud normálisan viselkedni), jó a kaja, megvolt az ajándékozás, szóval csendesen, nyugiban telik a Karácsonyunk.

Tesóm, Neked is békés Karácsonyt kívánok! 🎁

Akkor a szokásos fotókat ideteszem a végére.

Az új kályhám:

Próbaüzem alatt:

Az ágyam össze lett rakva (a huzat ki lesz cserélve, de amúgy kitakarították, érezni lehet az illatot rajta):

A másik ágy is majdnem kész':

Leendő étkezőm új ajtaja:

Szobám előtti helyiség új ajtaja:

Karácsonyi ajándékom (értelemszerűen csak akkor lesz összerakva, ha már lakható lesz a szoba): 

Ez is ajándék (ágytakaró):

Ezt az Attila felesége küldte 😁 (a Mikuláscsomag már úgyis majdnem elfogyott 😜)

A jó öreg Miki bá'

nemcsak nassolnivalókat hozott, hanem haladást is, holott úgy tűnt, hogy ki tudja meddig nem tudunk továbblépni, de tegnap este hívta a Tomi fateromat, hogy ma reggel már tudnak jönni az apósával (már 2 hete is kellett volna jönniük). Jöttek is és kiszedték a szobám, meg a leendő konyha ajtaját, illetve a szobám előtti kis helyiség folyosóra nyíló ajtaját, hogy bekerülhessenek majd az újak. Ami a leendő konyhán volt, az kétszárnyú, de a Tomi befalazta az egyik szárny helyét, mert egyrészt csak szimpla ajtót tudott venni az öreg, másrészt nem is kell duplaszárnyú, elég a szimpla is. Mivel csak két ajtót tudott venni az öreg és azok üveg nélküliek, de a szobámra üveges kell, hogy a kis helyiségbe menjen át tőlem fény, így úgy volt, hogy a szobámon egyelőre nem lesz ajtó, de időközben a Tomi is bontotta maguknál az ajtókat, mert ő is cserélt, így elhozott nekünk egy üvegeset, szóval az lesz a szobámon. Persze hogy ne menjen simán a történet, mert nálunk az nem szokás 😁, kiderült, hogy 5 centivel magasabb az ajtó, mint a fal, ahová a keretnek kell kerülni, úgyhogy előbb még egy asztalossal le kell vágatni 5 cm-t a keretből és az ajtóból, hogy be lehessen építeni. Megint kiesett amúgy egy csontváz a szekrényből, ugyanis kiderült a bontáskor, hogy egyik ajtó felett sem volt áthidaló, szóval az ajtókra nehezedett a teher. 👏 Zseniális, ahogy itt építkeztek... Bevakolta a Tomi az ablakoknál is az áthidaló melletti hézagokat, mert huzatos volt, szóval elvileg mostmár ott nem lesz cúg. Hétfőn, vagy kedden elhozza a kandallót és a hűtőt, jövő hétvégén pedig berakja az ajtókat. Akkor már csak az ágyamat kell összelegózni és elvileg átköltözhetek. Fater megint variál, mégsem lesz villanyszerelés, hanem a leendő konyhába akar egy hosszabbítót venni, amit hozzám át lehet húzni és abból lesz áramom.

Boldog Mikulást minden kedves rendszeres Olvasómnak/Idetévedőnek. 🎅

               Szobaajtóm feletti áthidaló:

Kis helyiség ajtaja feletti:

Leendő konyhaajtó helye a szükségtelen szárny befalazásával és az áthidalóval:

Megvan a szobámra is az ajtó:

Ezek szerint idén is jó voltam 😄

Még az Ildi Mikulása is meglátogatott, pedig sosem szokott 😯

Természetesen az enyém is jött a bundás bandához 😁 (a fejadagjuk egy fél konzerv és fél tubus bolhairtó, ezért van 6 macskára 3-3 belőlük)

A konzerv már a bélésükben landolt azóta, boldogan beburkolták, mert máskor száraztápot kapnak.

Megint eltűntem

Nincs baj, legalábbis nem vagyok beteg, csak nehezen veszem rá magam az írásra az utóbbi időben.

Október végefelé jöttek megint a Tomiék és felhúzták a kéményt, igaz akkor még nem tudták befejezni, mert hozzánk híven nem mentek simán a dolgok. Hiányzott egy idom és ugye kellett egy kéményajtó is, hogy lehessen tisztítani a kéményt, csak kiderült, hogy a Tüzépen a fazon nem jót adott, cserélni meg nem tudta, mert nem volt olyan nekik, amilyen megfelelt volna, szóval Szerbiából hoztak november első hetében, faterom is ment, mert úgyis kellett menni ajtókért is. 15.-én befejezték a kéményt. A szobám idén nem lesz készen, de talán már lakható lesz. Vakolás és festés egyelőre nem lesz, laminált padló sem, hanem marad a beton és ideiglenesen szőnyeg lesz rajta, meg a villanyszerelés meglesz, hogy legyen ott is áram, valamint megvan az ágyam. Emeletes ágyat vett fater, mondván "ha vendég jön, legyen hol aludnia". A magánszférámnak tehát olyankor is szevasz, bár amilyen "sűrűn" jön majd hozzánk bárki, ettől nem nagyon kell tartanom. Ami a szekrényeket illeti, venni egyelőre nem tudunk, azonban amik most vannak nekem, azok olyan állapotban vannak, hogy szétesnének, ha mozgatva, cipelve lennének, az egyiknek már félig lóg az ajtaja is, úgyhogy valószínűleg a cuccaim egyelőre ittmaradnak a szekrényekben, ebben a szobában. Amellett, hogy most nem jut zsozsó új szekrényekre és a jelenlegieket sem lehet hurcolni, értelme sem volna bebútorozni oda, amíg nincs lerakva a laminált padló, mert ugye ahhoz majd megint ki kéne cibálni onnan mindent. Igencsak puritán körülmények lesznek tehát, de már megszoktam az ilyesmit, meg legalább remélhetőleg végre lesz magánszférám. Ugye oda akart az öregem beköltözni mellém télre a leendő konyhába (válaszfal nélkül ugye, aztán rábeszéltem a szobám előtti kis helyiségre, csak aztán úgy volt, hogy ott sem lesz ajtó egyelőre, mert 3 ajtó helyett csak 2-t tudott venni és az egyiket a konyhára, a másikat a kis helyiségre kell tenni, mert a két helyiség közrefogja a szobámat és úgy bentmaradna a meleg, viszont így akkor a szobámra nem jutott ajtó), de mondtam neki, hogy a jelenlegi kiskályhám nem fog tudni 3 helyiséget befűteni, kell egy nagyobb kályha, vagy kandalló, viszont ugye így felszabadul a kiskályhám, ami maradhat ebben a szobában, ergo ide is be tud költözni a helyemre, mert ez a szoba fűthető. Akkor azt mondta, hogy ez jó ötlet, de azóta megint előhozakodott azzal, hogy oda akar jönni, mert "itt nem lesz mindig kivezetve a kályhacső és akkor ő hol melegszik?" Mi van?! A tavaly telet én is így vittem itt végig, akkor idén ő is kibírja így, aztán jövő télen elvileg már itt is normális kémény lesz, nem kell csövezni (szó szerint 😁). Hogy' jön az most ide, hogy nem lesz mindig így? Persze, hogy nem, de ha 1 telet kibírt így a cucc, kibír mégegyet. Gondolom nem akar két kályhát üzemeltetni, ami azért vicces, mert eddig pont ő mondogatta, hogy rengeteg fa gyűlt össze és bőven elég lesz még úgy is, hogyha ketten fűtünk. Remélem végül mégis ide költözik be, ahol most vagyok és nem oda mellém, mert teljesen megfojt már azzal, hogy alig van magánszférám itt is, meg persze a mindenre kiterjedő kontroll is fojtó. Ugyan időközben a szobaajtó kérdése is megoldódott, mert a Tomi tud hozni, szóval mégis lenne köztünk ajtó, ha a kis helyiségbe költözne be, de ha van arra mód, hogy ne egymás szájában legyünk továbbra is, akkor nyilván nem akarom. Itt is van ugyan köztünk egy ajtó, mégsincs nyugtom, mert ugye rajtam keresztül jár ki-be, hangosan tv-zik éjjelig, ha telefonál, akkor meg ő beszél hangosan, kopogás nélkül beront hozzám, vagy a kályhámnál zörög és nem érdekli, ha épp' fosul vagyok és pihennék. Szeretnék már nyugalmat, meg nem kell teljesen rámtelepedni. Na, mindegy. Közben a kandallókérdés is megoldódott, az unokaöcsémék épp' el akarták adni a magukét, szóval az fog hozzámkerülni. Elvileg nemsokára idekerül, a hűtővel együtt, amit az Ilditől vesz az öreg, úgyhogy végre hűtőnk is lesz és nem a szomszédnál lesznek a kajáink... (Kb. 3, vagy 4 éve ment tönkre a hűtőnk, de fateromnak ráért ez is, hiszen lehetett a szomszédra terhelődni ebben is. 🙄) Egyelőre kérdéses, hogy mikor fognak idekerülni, mert a Tomi hozná el őket, csak időközben elromlott az autója és nem tudni, mikor lesz használható. Emiatt dolgozni sem tud jönni, mert azzal hozza mindig a melós cuccokat, meg ugye a szobámra az ajtót is azzal hozná. Már csak az ajtókat kéne beépítenie, de így ez most megint tovább csúszik, viszont addig nem tudok beköltözni. A kandalló nélkül sem. A folyosón a mennyezet még mindig hiányos és egyelőre az sem lesz rendberakva. Ennyit a kecóról.

Kémény:

Két új ajtó:

Az ágy (mint látszik, használt, de úgyis cserélve lesz rajta a huzat). Mondtam, hogy pakoljuk fel a talicskára, mer' a földön kirágják a dögök. Fater csak le akarta rakni a talajra... 👏

Fizikailag továbbra is egész' jól vagyok, bár a frontok megviselik a szívemet, vagy épp' a búrámat és az idegfájdalom is megint boldogít, bár vannak kegyesebb napok, enyhe fájdalommal csupán, de van az a szint is, ahol már csak gyógyszerrel bírom elviselni. Az étvágyam továbbra is jó, de hiába eszem meg egy fél szupermarketet, nem fog rajtam. Minden kaja előtti imába belefoglalom, hogy az Úr tartson meg a stagnáló állapotban és mint látszik, ez az imám is meghallgattatik mindig és remélem továbbra is szinten maradok! (Ámen! 🙏) Voltak fekvősebb napok, amikor a frontok szimbiózisba raktak az ággyal, így múltkor nyertem egy kezdődő felfekvést, de szokott mód' vigyáztam rá (nem terheltem azt a területet, mondjuk nem is tudtam volna, mer' fájt, ha terheltem), így néhány nap alatt rendbejött, mivel még épphogycsak kezdett a bőr sebesedni, könnyen degener... izé... regenerálódott. 😁

A bal oldali futómű (fene a repülőgépmániámba 😜) kicsit problémás, amióta a múltkor nyomtam egy fekvőtámaszt az udvaron. Oké, hogy a név kötelez, de nem Schwarzi-féle bicepszre gyúrtam, csupán olyan fasza a terep az udvaron, hogy nem tudom, hogy a hepe, vagy a hupa a több és ráadásul van egy kis domb is ott, ahol mentem, szóval a sáros dombra lépve a két bal lábam közül a valós bal kicsúszott alólam (azzal szinkronban a jobb is), amin nem segített, hogy papucsban voltam, így ki is bicsaklott a bal bokám és mintha valami keménnyel is találkozott volna a fater által odagyűjtött lomok közül, amikor kivágódott oldalra, én meg fekvőtámaszban megállapodtam egy röhögve anyázás kíséretében. 😁 Legalább a reflexem még jó, nem gyűjtöttem be a képemre is egy iszappakolást.

Ami a mentális állapotomat illeti, még mindig be vagyok záródva magamba és kezdek egyre ingerültebb, meg szétesettebb lenni, jönnek a disszociációk is, meg az utóbbi napokban már olyan szarul voltam időnként, hogy olyankor szégyenszemre sírhatnékom volt és alig tudtam leküzdeni, de egyelőre még sikerül, szóval a tökeim még a helyükön. Emellett befigyelnek kis felpörgések is, tegnap este pl. elkezdtem röhögni valamin, ami amúgy nem is volt vicces, de olyan röhögés jött rám, hogy a könnyem csorgott. Zizz. Újabban azon is gyakran kapom magam, hogy a két fogsoromat kocogtatom össze, ilyen eddig nem volt, de kétségkívül az 'idegállapot' jele, pedig próbálok azért lazulni ilyen-olyan elfoglaltságokkal.

Fatert 2.-ra virradóan megharapta egy patkány. Akkor reggel mesélte, hogy arra ébredt, hogy egy nagy rántást érzett a kezén, aztán érezte, hogy valami folyik rajta. Ömlött a vére, mert betalált egy eret a dög. Mondta, hogy alig tudta elszorítani. 3.-án elment dokihoz, hát ez is egy jó kis kálvária volt. Kapott tetanuszt, de kellett egy veszettség elleni oltássorozat is, csak nem akarták neki beadni, mondván azt a háziorvosának kell (ő meg ugye Pesten van). Mondta, hogy nem tud felmenni, nem hagyhat engem felügyelet nélkül (hagyjuk ezt, máskor is megtette már nem is egyszer), de ennek ellenére sem adta be a doki. Hazajött, felhívta a házidokit, aki nem értette, hogy miért rázták le, ugyanis állítólag beadhatta volna az itteni is. Nem kötelező, de tiltva sincs, ergo csak nem akarta. A Doki írt egy jegyzőkönyvet, meg felszólította az ÁNTSZ-t, hogy adják be neki az oltást. Oké, akkor másnap irány Baja, busszal. Állítólag ők ott nem adhatják be, keressen (!) egy orvost, aki beadja. Mondta ott is, hogy nem tud keresni, ideje sincs, mert jön vissza a busza, nem tud órákig ott időzni, mert én itthon vagyok (na persze, itthagy órákra máskor is). Haza is jött, megint telefon a Dokinak. Doki is értetlen és dühös volt, hogy passzolgatják ide-oda, az idő meg számít ugye ilyenkor. Na, beszélt az itteni dokival, elmagyarázta neki, hogy merre hány méter, meg hogy fater nem fog tudni hetente felutazgatni az oltásokért (4-et kellett kapnia, bár abból elsőre 2-t kapott, de így is még 2× kellett), nem tudom mit mondott még neki, lényeg, hogy 3 nap múlva mehetett hozzá az öreg, hogy megkapja az első 2-t. Állítólag nagyon nyájas is volt, pedig előtte nagyon el volt szállva, szóval biztos lecseszte a mi Dokink. Következő héten kapta a következőt és múlt pénteken az utolsót. Fasza, hogy az ágyra is felmerészkednek, bár nem ez az első, mesélte, hogy egyszer már majdnem megharapta egy, akkor a lábát kaparta meg, de mivel ébren volt még, rúgott egy nagyot és elmenekült a patkány. Nálam is vannak, de remélhetőleg már nem kóstolnak meg, ha eddig megúsztam, a saját szobámban pedig már nem lesznek, mert nem tudnak majd bemenni, a talaj is meg lett ugye csinálva és az ajtók is újak lesznek.

Jófej volt az öreg megint. Jó beteg volt, lázzal, meg minden jóval, de mindent összefogdosott és köhögött itt nálam is, ahogy az ágyamra ült/feküdt, hogy a kályhánál legyen, aztán egyik nap jött a Zoli (unokaöcsém), azt mondja "maszkot veszek fel, nehogy a Zoli hazavigye a gyereknek a betegséget". A szomszédhoz is ugyanezért nem ment át, ott is gyerekek vannak. Én meg hiába szóltam rá, hogy ne adja át (nem fertőzött végül, de ugye akkor még nem tudhattuk), mert sem az autoimmun, sem a szívelégtelenség nem komálja a kórságokat, az nem érdekelte. Valószínűleg az oltásokra reagált a szervezete, de mivel valami járvány volt épp', nem volt kizárható, hogy azt nyalta be és abszolút nem vigyázott, hogy csökkentse a rizikóját annak, hogy én is benyaljam.

A másik húzása, hogy 26.-án ugye jött az emeletes ágy, értelemszerűen elemeire szedve és szólt, hogy hozzuk be. Értem én, hogy nem akarta a fickóval becipeltetni, mert "milyen gáz már", de velem mégúgysem kellett volna, mivel 2-3 kg-ért is balhézik a ketyegőm. Mire behoztuk a 2 matracot, meg a keret részeit, má' minden bajom volt. Nem panasz, csupán a kontraszt kedvéért mondom, ugyanis nemsokkal később hívta a szomszéd (ő intézte az ágyat), erre fater azt kamuzta, hogy egyedül hozta be, mert nem meri bevallani, hogy befog olyasmikre is, amikre nem szabad (kis dolgokért bezzeg b@szogat). Undorító! 🤮 Aztán hallatszott az is, ahogy a szomszéd kérdezte, hogy kinek kellett az ágy, fater meg láthatóan nem tudta minek nevezzen, azt' ilyet szólt, hogy "a betegnek". Aha, ilyenkor beteg vagyok... 🤮 Na, meg nem csupán "A Beteg" vagyok. Legyek a fia, vagy Arnold (bár, szinte sosem szólít a nevemen), de ne "A Beteg". 

Nagyon sokmindent tudtam volna eddig is írni vele kapcsolatban, de értelme sincs, meg erőm se' hozzá. A lényeg, hogy a szokásos formáját hozza, mint látszik.

A pesti utazás szokás szerint nem jött össze és idén már nem is fog, majd tavasszal megyünk fel. Hiszem, ha elindulunk...

Hiányzol, Tesóm! 🙏

A hétvégén megint haladt a felújítás

Jöttek a Tomiék, szombaton a szobámban és az előtte lévő kis helyiségben szedték fel a pozdorjalapokat, hogy másnap el tudják kezdeni lebetonozni a talajt. Kibontották a falat is a szobámban a valamikori boltívnél, mert már repedezett. Kiderült, miért... Újabb Darwin-díjas megoldásra derült fény, ugyanis nem volt kötésben a fal! Felépítették, bevakolták, oszt' jónapot! 🙄🤣 Gyakorlatilag csak a vakolat tartotta a falat! Ahogy elkezdték bontani, egyből esett szét, dőlt ki az egész, az első ütés után már kézi erővel is szét lehetett bontani! Slusszpoén, hogy amíg nem tudtam, hogy boltív lesz ott megint, ahhoz a falhoz terveztem elhelyezni az ágyamat, ergo ha már a mennyezetnek úgysem sikerült agyhelyen csapni, megoldotta volna a fal. 🤣 Esz(mél)etlen megoldásokra derül fény, ahogy halad a felújítás. Na, a lényeg, hogy mindenképp' ki kellett bontani azt a falat. Még szoknom kell, minden változás stresszt vált ki, de majd megszokom. Felment a Tomi a padlásra is, nézte, hogy hová lehet tenni a kéményt, mert ahová eredetileg került volna, ott valamiért (éljen az amnéziám) nem lehet és jó, hogy felment, mert az is kiderült, hogy az én szobám felett is szar a tető, nagyon el vannak korhadva a tetőlécek, a cserepek meg már olyan régiek, hogy elporladnak, alig kapaszkodnak fel a lécekre, úgyhogy mielőbb cserélni kell a léceket is, meg a cserepeket is, mert ott is be fog ázni a mennyezet. Hurrá... Vasárnap jöttek betonozni, elég vastagon terítette le, úgyhogy ezen nem fognak a patkányok feljönni. A betonozás is olyan itt, hogy csak mutatóban létezik, ugyanis a dögök fel tudják fúrni, simán fel lehet törni, úgyhogy gyakorlatilag rendes beton sincs. 👏 Amit Ő rakott le, abba belekevert valami anyagot, amitől gyorsabban köt, hogy mielőbb terhelhető legyen és mehessen rá a kémény is. Azóta már kötött annyit, hogy rá lehet menni, de a kémény nyilván jóval nehezebb lesz, mint egy emberi test, szóval azzal a teherrel még várni kell. Ennyi történt a hétvégén és a most következőn építik fel a kéményt, ha jól rémlik. Amúgy hihetetlen a srác! Ugye rendberakta azt a botrányos tetőrészt, meg leverte az életveszélyes mennyezetrészeket, ki is hordtak az apósával minden keletkezett szutykot és nem fogadott el egy forintot sem! Fater kb. már kezdett mérges lenni, hogy ilyet nem lehet csinálni, de akkor sem fogadta el. Ha ez nem elég, jöttek ugye most legutóbb hétvégén a falat kiszedni, meg betonozni és amikor az öreg kérdezte mennyivel tartozik, megint nem akart elfogadni egy fityinget sem! Ilyen nincs, öcsém! 😮 Na, de fater mostmár nem hagyta magát, nem tudom mennyit adott, de adott neki pénzt, hiába ellenkezett. Még azt is meg kell jegyezzem, hogy igényesen dolgozik és nem is tököl, szóval nem egy Mekk Elek, mégsem akart az eddigi munkájáért pénzt elfogadni, hanem csak mostantól akarta volna a munkadíjat számolni. Agyam eldobom!

Betonozás előtt:

A szoba is betonozásra várt és meg lett nyitva a boltív:

Kész' a betonozás:

A szobában is:

Ugye írtam, hogy az öreg be akar költözni télre a leendő konyhámba (amit amúgy ő akar mindenáron kialakítani, holott van a házban konyha, elég volna az, hiszen eddig is közösen használtuk, amíg működött benne még bármi), mert a megnyitott boltív miatt a szobámból átmegy a konyhámba is majd a meleg és akkor nem fázik, mert nála persze idén sem lesz fűtés, pedig lehetne, csak a pár évvel ezelőtt vásárolt lyukas antik kályha azóta is a teraszon leledzik, ugyanúgy lyukasan... Amikor megvette, azt mondta majd kijavíttatja. "Majd..." Ezt már ismerem. Ha megcsináltatta volna, akkor már nála is rég' lehetne fűtés, de természetesen ez is ráért és most megint annyi lesz a magánszférámnak, mert ugye se egy folytonos fal, se ajtó nem lesz köztünk, mint ahogy a jelenlegi helyünkön van. Ez a magánszféra ügy csak a kisebbik gond, a nagyobb az, hogy semmi kedvem továbbra is szagolni a penetráns lábszagot és szájszagot, utóbbi betölt egy egész szobát. Ha szólok, hogy legalább szellőztessen ki időnként, felháborodik, hogy hideg van kint. Ja, itt bent meg rohadt büdös... Nem lejáratni kívánom, csak a tényeket közlöm, hogy miért nem lelkesedem azért, hogy egybenyitott térben legyünk. Alig vártam, hogy elszeparálódhassak tőle, örültem, hogy végre elkészül a szobám és mentesülök a zajongásától, meg az igénytelenségétől. Azt is kitalálta, hogy mivel lesz konyhám, vesz egy villanytűzhelyet és ott fog főzni, míg elkészül az eredeti konyha. Ezzel nem volna gond, csak ő olyan, hogy akár este későn is nekiáll főzni, vagy sütni és zajong, de ez nyilván nappal is fennáll, ajtó meg ugye nem lesz, így viszont nem fogok tudni pihenni, márpedig ha szarul vagyok, tudnom kell aludni. Az jutott eszembe, hogy a szobám előtti kis helyiségbe kimehetek aludni, csak nyilván jó volna már, ha lenne végre magánszférám, nyugalmam. Ha nem tudok elvonulni, besokall az idegrendszerem a sok ingertől és dühroham talál meg. Ezért fogok átmenni inkább abba a kis zugba, csak ugye nem azért készül a szobám, hogy aztán ne tudjam nyugodtan használni. A jelenlegi helyen sincs nyugtom soha, itt járkál keresztül, nem érdekli az sem, ha alszom, vagy jelzem, hogy túl sok az inger, ugyanúgy zajong, ezer decibellel telefonál, stb. Ma is volt egy zseniális ötlete... Azt mondja azt találta ki, hogy ha már lesz fürdőszobánk is, telente akkor is kényelmesen, lavórban fürdök majd a szobámban, meg akkor legalább nem kell felfűtögetni mindig a fürdőszobát. Hogy mi van?! 🤔 Szóval adott lesz végre a fürdőkád, amibe beleülhetnék rendesen, de inkább továbbra is álldogáljak a lavór felett szar szívvel és lábbal, gyakorlatilag csak csutakolózva, csak hogy ne kelljen a fürdőt felfűteni. Tényleg nem kerek valami fateromnál sem... Na meg "kényelmesen"?! Kb. ezerszer mondtam már, hogy nehéz ott álldogálni, míg rendesen megfürdök, mert sem a ketyegőm, sem a lábam nem bírja a terhelést, akkor honnan vette, hogy kényelmes? Megmondtam neki, hogy elég volt a sokévnyi lavórozásból, ha lesz kád, abban fürdök, télen is! Azt is elfelejti, hogy nem 4, hanem 34 éves vagyok, majd én tudom hogy' és hol jobb nekem fürdeni. Eszement ötletei vannak és teljesen komolyan adja elő ezeket.

34 évvel ezelőtt

vettem oly' sietősre a figurát, hogy 3 hónappal hamarabb csekkoltam le a világot, mint kellett volna. Állítólag azt mondták anyáméknak, hogy "ebből nem lesz gyerek". Már akkor is lázadtam és csakazértis' megmutattam, hogy bizony, lesz. Aki nem tudja a sztorit, az meg sem mondja, hogy durván koraszülött voltam, mert Isten kegyelméből nem szenvedtem olyan súlyos károsodásokat, mint sok sorstársam. A dolog természetéből adódóan persze én sem úsztam meg ilyen-olyan járulékos problémák nélkül, de még azokkal együtt is piszkosul szerencsés vagyok! Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt vagyok, egy újabb születésnapot éltem meg és lázadok tovább, újra megmutatom, hogy a jóslatokra rá lehet cáfolni, mert ugye elvileg nem fogok megöregedni. De igen! Ahogyan mégis lett belőlem élő és a korai érkezéshez képest jól funkcionáló köl'ök, úgy lesz belőlem ősz öregúr is. Nem szoktam tortát kapni, de most valamiért kaptam egy párszeletes süteményt, amin a 34-es szám állt két gyertyából és miután nagynehezen elfújtam, fater mondta, hogy kívánjak valamit. Mondom egy új szív és tüdő rendel. 🤣 Na, de megvolt a kívánság, amit persze nem szokás elárulni, úgyhogy hallgatok. Nem is ez a lényeg, hanem ott az a 3-as és 4-es és mondtam az öregnek, hogy a 43. születésnapomra is jó lesz. 😁 Ezzel is ösztönözve magamat és a szervezetemet a kitartásra. Ugyanezek a gyertyák fel lesznek használva majd' 10 év múlva! Itt leszek és jól leszek! Legalábbis ahhoz képest, ahogyan elvileg lennem kéne. Bízom Istenben, bízom a szervezetemben, mert sokszor bizonyította, hogy erős és bízom abban is, hogy a pozitív gondolkodás a jövőben is segít majd előbbiek mellett.

Egy hete beköltöztettem a bundás bagázst magamhoz, mert a kennel téliesítése sem valósult meg (mily' meglepő... 😆) és nem hagyhattam őket odakint megfagyni. Mostanra mondjuk már a szobában is hideg volt, de tegnap este el tudtam kezdeni fűteni, mert a cső vissza lett kókányolva az ideiglenes helyére és így végre nem játszom Újpest drukkert a lila-fehér végtagjaimmal. Amíg az eredeti szobámban nincs felépítve a kémény, addig ezzel a megoldással tudok fűteni. A banda jól viselkedik és éjjel sem csapnak zajt, leszámítva az alomban kaparászást, de utána legalább hagynak visszaaludni. Ha átköltözhetek a szobámba, akkor már úgyis külön leszünk és tudok aludni, addig meg ki lehet bírni így.

Múlt hétvégén nem tudott jönni a Tomi, meg az apósa dolgozni, de tegnap jöttek és betámadták az amúgy is lekéretzkedő mennyezetrészt a folyosón. Hú, apám... hát nemsokat kellett vele dolgozniuk, egyet ráütöttek és baaang, jött le hatalmas darabokban és robajjal. Ha az valamelyikünkön landolt volna, kb. beleimplantált volna minket a talajba, mert nem csupán az a látványosan lelógó rész akart ám lejönni, hanem már az egész bazinagy tábla a jelenlegi szobám előtti részen. Az 'utolsó pillanatban' lett leszedve, életveszélyes volt ott járkálni és ez még nem minden. Az igazi "wtf?!" pillanat akkor jött, amikor ugye a teljes mennyezetrészt lebontva feltárult az ott lévő tetőszerkezet. Igencsak szellősen álltak a cserepek, mivel ugye a tetőlécek, a gerendák már szarrá voltak törve és a meghajlott állásuk miatt értelemszerűen a cserepek sem tudtak illeszkedni. Nem is csoda, hogy akkora lyukakon vígan zuhogott be az eső és áztatta a mennyezetet, meg elrohasztotta a gerendákat, amik aztán persze megadták magukat és az amúgy is meggyengült mennyezeten bekukucskált az egyik félbetört gerenda két törött vége. Valami észkombájn ugye fogta és rájuk vakolt, ami persze csak arra volt jó, hogy mégnehezebb legyen az a rész és méginkább le akarjon szakadni, de a slusszpoén, hogy a lyukas tető alá, a befoltozott mennyezet fölé a padlásra berakott egy vájlingot, hogy abba folyjon az eső... Darwin díj erre is befigyel. 🤣 Az oké, hogy abba folyt, de arra nem gondolt az okostojás, hogy az megtelik és utána ugyanúgy folyik szanaszét a padláson a víz és ugyanúgy ázik a mennyezet? 🙄 Amikor leszakadt a mennyezetből egy nagy darab, akkor láttuk meg az ott figyelő vájlingot és fogtuk a fejünket. Ha lezúgott volna az is, vízzel tele, akkor meg aztán főleg foghattuk volna. 😜 Fater akkor felment és elvette onnan, így legalább az már nem kokizhatott le minket, de a mennyezet továbbra is gázos volt. Na, a lényeg, hogy a mennyezet leverésekor derült ki, hogy már a tető is majdnem beszakadt, mert nyomult az is lefelé, meg voltak olyan gerendák, amiket már csak a lehelet tartott. Leszedegették a Tomiék a cserepeket, meg a rossz gerendákat, léceket és a helyükre vadiújakat raktak be, így mostmár azon a részen stabil a szerkezet és persze a visszapakolt cserepek is rendesen tudnak illeszkedni, nem ázunk tovább! B@sz'ki, 7 év kellett, hogy eddig eljussunk?! 🤔 Nyilván az egész tetőt renoválni kéne, de annyi zsozsónk nincs, hogy egyszerre legyen minden cserélve, úgyhogy fater szójárását idézve majd "apránként" lesz rendberakva. Az égető gond mindenesetre most meg lett oldva, nem ázunk tovább és mostmár nem futólépésben, fejet védve kell a folyosón közlekedni. Fater még azt csinálja, mindig mondja, hogy még szoknia kell, de én már átálltam, meg ugye nincs már ott az út közepén a födémtámasz, ami fogta valamelyest a mennyezetet és ettől az agyam egyből veszi az adást a változást illetően. Szar a bejárati ajtó is, húz be alatta a hideg és most, hogy egy bazinagy darabon nincs mennyezet, a padlásról is tódul le a hideg a folyosóra. 🥶 Ma nem jönnek a Tomiék, úgyhogy jövő hétvégéig marad a szellős plafon, aztán akkor fognak rajta dolgozni tovább, meg az álmennyezetet feltenni és akkor eltűnik az a hatalmas lyuk, meg a hideg sem fog tovább jönni onnan. Elvileg már a szobámon dolgozna, de a mennyezet (és ugye mint kiderült, a tető is) annyira s.o.s melót kívánt, hogy most ezeken dolgozott. Sosem várok születésnapi ajándékot, de most betudom annak a fűtést, az ázás megszűnését és az omlásveszély elhárulását, mert pont egynappal a születésnapom előtt lettek megoldva. Nagyon-nagyon ideje van már annak, hogy történjenek pozitív változások a kecón! Már kezdtem elveszíteni a reményt, de mostmár jó így, hogy látom a fejlődést. Így könnyebb elviselni a még fennálló kényelmetlenségeket, mert tudok abba kapaszkodni, hogy azok is meg fognak oldódni. A Karácsonyt elvileg már az eredeti szobámban tölthetem, rendezett közegben és melegben, mert ugye nem szökik el az ablaknál, meg az ajtó alatt. Nekem ez elég is lesz ajándéknak.

Ez landolt volna rajtunk...

Csoda, hogy beáztunk? 😜

Így viszont már mindjárt más 👍

Megint szélsőségesen hullámzik a kedélyállapotom, egyszer pozitív vagyok és a hangulatom sem gáz, terveim vannak, tevékeny vagyok, aztán a következő pillanatban meg nagyon sötét gondolataim vannak, szorongok is csomó mindentől és a semmiből tud elkapni a "nem bírom tovább, legyen vége mindennek" érzet is. Jönnek megint az ún. elidegenedések is (az ember agya lefagy, kiesik az adott helyzetből), aztán valamikor random felenged ez a bénultság.

Jó volna még idén feljutni Pestre. Remélem összejön, mert már hiányzik. Nem tudom mi volt a múltkor, mert elmúltak azok a furcsa tünetek, szóval a Dokihoz már nem sürgető eljutnom, de azért nem ártana a szokásos kontrollt megejteni.

Most csak képeket hozok

Az ablakok már a helyükön (putrit nem nézni, az egész kecó felújításra szorul):

Ez pedig a legdurvább rész, ezért a Tomi ezt fogja jövő hétvégén (hamarabb nem ér rá) rendbetenni:

Ugye legutóbb írtam

hogy azt hitte fater, hogy ellopták a tárcáját, mert hiába kereste mindenhol, nem találta és azt hitte, hogy a szomszédban felejtette, ahonnan aztán lába kélt. Le is tiltatta rögtön a bankkártyáját. Másnap reggel boldogan közölte, hogy megvan a tárca, az ágyneműhuzatba (!) volt valahogy belegabalyodva. 🤣 Nem tudom hogy' a viharba sikerült neki ez a mutatvány, de a fő, hogy végül nem kellett minden okmányunkat újracsináltatni, csak a letiltott bankkártyája helyett kapott egy újat.

Szokásos állapotkövető rész:

A többhetes, gyakran anyázós és néha könnycsorgatós, éjszaka alig alvós szintű élvezet végre lekoccolt, egy hete elmúlt az a folyamatos, erős idegfájdalom. 👍 Remélem egy ideig megint békénhagy. Semmire sem tudtam tőle figyelni, úgyhogy felüdülés újra nélküle létezni. A fülem is be volt gyulladva, abba fülcsepp került és jobb is lett, de megint kezd fájni. Nem tudom mi van, sosem volt gond a fülemmel, de újabban állandóan begyullad az is. Valahogy sikerült felfáznom is, vagy nem tudom mi van, de arra hajaznak a tünetek. Beszélni kell a Dokival, hogy kiderüljön mi lehet, bár távgyógyítani nyilván nem tud, szóval el kell jutnom hozzá. A frontokat is érzem, de nem vészesen. Raynaud barátom aktív, de ez ilyenkor nálam már megszokott. A kezem még nem vészes, a lábam már gyakran mirelit hőmérsékletű és zsibbad.

Végre a házfelújítás is elkezdett haladni így 7 év után (abszurd még leírni is...), tegnap jött a Tomi és az eredeti szobámon kibontotta az egyik ablakot, ma pedig a másikat is, most aztán szellőztetve van a szobában, mer' perpillanat 1 ablak sincs rajta. 😁 Nemsokára berakja az újakat. A régiek zajt sem szűrtek és a huzat is bement rajtuk, de ezek az új thermo ablakok zajt is fognak szűrni (a zajérzékeny formámnak ez nagyon jól fog jönni) és a huzat sem fog bemenni/a meleg elszökni. Megcsodálta a méretes lyukat is a folyosó mennyezetén, aszondja' "hű, nem szívesen mászkálnék itt". Há' mi se... 😁 Kamikaze akció minden ki-be menetel a házból/házba. Jövő hétvégén elvileg rendberakja a gerendát is, mert ugye el van törve és attól szakadt be a plafon, csak valami észkombájn ahelyett, hogy javíttatta volna a gerendát, fogta, azt' a két belógó törött gerendavégre rávakolt jó vastagon, mer' jó'vanazúgy... 🙄 Mekk Elek befigyelt. Persze az se' segített a helyzeten, hogy a tetőlécek is hajlottak, meg töröttek már és ugye emiatt a cserepek sem illeszkednek, így az eső vígan befolyik, áztatva a mennyezetet - amíg ugye volt... 😜 - és attól is lekéretzkedett a vakolat, pláne az a ~ 20 cm vastag rész, amit rácsesztek a lyukon benyomuló gerendavégekre, mert az önmagában is nehéz, de ha ázik is ugye, akkor pláne nincs nehéz dolga a gravitációnak. Elkezdett lepotyogni a vakolat és egyre nagyobb lett a lyuk, ahogy karonfogta a környező meglazult részeket is és együtt zúgtak le. Isteni szerencse, hogy egyik esetben sem csesztek minket agyhelyen. Lényeg, hogy jövő hétvégén elvileg a tetőléceket teszi rendbe, hogy a cserepek rendesen illeszkedjenek és ne ázzunk tovább (ugye mivel ott mennyezet már nuku, így egyenesen a folyosóra ömlik az eső, amikor zuhog), meg a törött tetőgerenda mellé berak egy újat és a töröttnek a lyukon benyomuló végeit felhúzatja és hozzárögzíti az újhoz, leveri a maradék bazinagy, lefelé kéretzkedő vakolatdarabokat is, ami miatt orosz rulett a folyosón közlekedni, úgyhogy megszűnik az ázás is és az életveszély is. 👍 Mivel már nem lesz ázás, mehet fel az álmennyezet és akkor a lyuk is eltűnik. Ideje is, mert már vártam, mikor futok össze a folyosón Spider Man-nel, annyi pók van, nyilván a padlásról jönnek le a lyukon át. Elvileg a jövőhét utáni hétvégén pedig elkezdi a betonozást a szobámban. Az ablakcsere után következett volna, de amint meglátta a mennyezetet, azt mondta, hogy inkább azt csinálja legközelebb, mert életveszélyes és csak azután folytatja a szobámat. Ha minden igaz, még az idén be is költözhetek oda. Elvileg tavasszal a fürdőszobát, a wc-t, meg a mosóhelyiséget csinálja majd. Az eredeti szobám mellett van egy kisebb szoba, ami korábban egybe volt nyitva a szobámmal, láthatóan egy nagy boltív volt csak köztük, de aztán befalazták, persze azt is kókány módon, mert reped, meg látni a boltív vonalát is, onnan tudjuk, hogy egybe voltak nyitva. Fater azt mondta, hogy az a helyiség is az enyém lesz, konyhám lesz belőle, de mivel közös lesz a kéménye a szobáméval, így ott is lehet majd fűteni, szóval be fog oda menni aludni télre. Mondom oké. Na, de tegnap azt mondta a Tomi, hogy mivel a boltívnél reped, nincs értelme újra falazni, mert újra repedni fog (nem igazán értem, rendesen megcsinálva nem kéne neki), szóval kibontja a falat és akkor újra egybe lesz nyitva a két helyiség. Oké. Mondom az öregnek, hogy így nem fog tudni oda becuccolni, hiszen akkor válaszfal hiányában nuku magánszféra megint... Azt mondja csak estékre menne be, hogy tudjon melegedni. Mondom nem lesz jó, mert baromi hangosan horkol, nem tudok tőle aludni (sokszor a jelenlegi szobámban sem, pedig itt van köztünk egy ajtó), azt meg már nem akartam mondani, hogy baromira büdös is. Szóltam már (nem bunkón), de még én lettem leoltva mindannyiszor. Lényeg, hogy nem akarok vele osztozni a légtéren, meg a magánszféra is fontos az embernek (nekem meg főleg, mivel mindig is elvonulós voltam), úgyhogy mondtam neki, hogy ne oda menjen be, hanem a szobám előtti helyiségbe, mert oda is tudunk fűteni, de legalább lesz köztünk fal és ajtó, hogy mindenki félre tudjon vonulni. Elfogadta, szóval ez így oké, csak azon nézek mindig nagyot, hogy mennyire nem tartja szem előtt a határokat, a másik magánszféráját és figyelmeztetni kell rá (de legalább elfogadta, úgyhogy ez pozitívum).

Elvileg októberben utazunk Pestre. Végre! Mindig olyan, mintha hazamennék, főleg amikor megérkezünk arra a lakótelepre, ahol éltünk. Az keserédes, mert visszavágyom, de esélyem sincs visszakerülni oda ilyen ingatlanárak mellett. Mindig felpörgök, amikor megérkezünk oda. A Gabi is már vár minket, kérdezte fatert, hogy mikor megyünk és az októberben egyeztek meg. Remélem tényleg megyünk, már csak azért is, mert a Dokim sem látott megint ezer éve és ki kell derülnie annak is, hogy mi okozza a tüneteket.

Füstjelzés

Továbbra is létezem, csak nem volt kedvem írkálni és nem is igazán volt miről, aminek olyan szempontból pozitív oldala is van, hogy nem történt akkora horderejű negatív esemény sem, ami kikívánkozott volna belőlem.

Pár hete a két unokaöcsém felment a tetőre és lebontották a nagy szelekben mozgó kéményt, mert félő volt, hogy egy izmos szélviharban elnyeklik és beszakítja az amúgy is szar tetőt. Simán le tudták bontani, szóval alig volt már egyben, úgyhogy mákunk volt, hogy kitartott.

Lett egy új hobbim, mégpedig a novellaírás. "Kellemeset a hasznossal" ugyebár, ugyanis ilyen formában könnyebb kifejeznem magam, úgyhogy fogok írni a vágyaimról, félelmeimről, megtörtént és elképzelt helyzetekről, vicces történésekről, traumákról, meg a frász tudja mi fog még kipattanni a fejemből, de az írást legalább élvezem és jó terápia is. Pár hete született meg az első novella, 'természetesen' a repülésről 😉, akkor nagyon lelkes voltam, hogy írni fogom őket, azóta viszont nem tudtam írni, mert állandó fájdalom boldogít és nem tudok tőle kb. semmire figyelni, meg azért hogy teljesen őszinte legyek: alapból sem igazán forognak az agytekervényeim, eléggé be vagyok fordulva egy ideje. Semmi komoly, nincsenek sötét gondolatok, meg kiborulás, csak be vagyok zárkózva, bár mostmár próbálok előbújni. Na, de elkanyarodtam, szóval amint menni fog, írni fogom a novellákat.

Fater elszólta magát arról a programról, amit nem akart elárulni. 😄 Kamionozni megyünk majd. 🥳 Bakancslistás nálam ez az élmény, úgyhogy kipipálhatom majd. Arra várunk, hogy vége legyen a kánikuláknak.

Elvileg a szobámon ebben a hónapban elkezd dolgozni a Tomi, de ugye mindent csak akkor hiszek már el, ha megtörténik. Bőven lesz vele meló, mert a 2 ablakot ki kell cserélni, a talajt le kell szigetelni, lebetonozni, laminált padlót lerakni, kéményt kell felhúzni a szoba fölé, hogy tudjak fűteni, mert vissza van bontva, a vezetékeket is újra kell húzatni a falban, mert nincs áram abban a szobában, festeni is kell, szóval sok melóba és mégtöbb zsozsóba fog fájni, főleg hogy aztán egy nagy szőnyeg, új szekrénysor és új ágy is kell majd.

Fizikailag továbbra sincs különösebb gond, az immun még mindig alszik és a ketyegőm sem romlott. 👍 Meglepően jól viseltem az idei nyarat, nem voltak rosszulléteim, amik voltak, azok sem voltak durvák. Görcsroham a nyáron szerintem csak 1-2 volt, szóval egy szavam sem lehet. Amivel viszont szívok, az az idegfájdalom. Már vagy 2 hónapja boldogít folyamatosan, csak a mértéke változik. Van, hogy enyhe, néha el is múlik, de zömmel a figyelmet zavaró és a már-már elviselhetetlen szint váltogatja egymást. Van gyógyszerem, de az sem mindig hat és az olyankor szívás, mert eleve csak akkor veszek be gyógyszert, ha már nélküle nem megy. Mindegy, ki kell bírni, aztán majd elmúlik megint. Vannak ilyen időszakok, át kell vészelni. Van, amikor az agykontroll is hat a fájdalomra. A Raynaud már beköszönt, pedig szinte még ki sem mentünk a nyárból. 😁 A lényeg, hogy meglepően jól vagyok és ez maradjon is így!

Szívunk, mert fateromnak ellopták a tárcáját és benne voltak az irataink (mivel ő intézi ugye az én ügyeimet is, így az enyémek is nála voltak), lehet minden kártyát újracsináltatni. A bankkártyáját már letiltatta. Az a marha nagy mák, hogy pénzt nem hagy benne soha, itthontartja és csak annyit visz mindig, amennyiből vásárol. Vásárlásból érkezett, szóval nem volt benne semmi pénz, úgyhogy szerencsére 'csak' az irataink bánták, de a karma legalább gyorsan dolgozott, mert így a tolvaj egy büdös vast sem kaparintott meg, hiába fájt rá a foga. Jó játék lesz mindent újracsináltatni. 😠

Tesóm, hiányzol! 🙏

Vegyes poszt

A Jóisten megint megóvott minket. Jöttem be este az udvarról és nemsokkal azután egy nagy puffanást hallottam a folyosón. Ezúttal a bejárati ajtó feletti részen mondta be az unalmast a mennyezeten egy jókora vakolatdarab. Mákom van, hogy nem csapott agyhelyen (meg fatert sem). 

Majdnem teljesen kész' a macskakennel. A banda ugyan használja már, de még nincs befejezve rajta minden, talán holnap - vagyis éjfél elmúlt, szóval ma - meglesz. A hőség miatt napokig nem dolgoztak rajta faterék, engem meg nem is enged az öreg. Többször megjegyezte, hogy milyen sok pénzébe van, persze próbált úgy tenni, mint aki "nem azért mondja", de ismerem is, meg ha "nem azért mondaná", akkor nem mondogatta volna többször, úgyhogy a legutóbbi sóhajtozásnál mondtam neki, hogy visszafizetem az egészet, nekem ez nem kell, hogy folyton az orrom alá dörgöli ezt is, nem leszek az adósa. Azt mondja hogy' akarom visszafizetni, amikor ~ 300 ezerbe került összesen, nekem meg nincs annyi, hogy visszaadjam. Mondom nem érdekel, akkor részletekben, de vonogasd le havonta, nem fogok neked tartozni... Azt mondja a felét eleve az én lóvémból rendezte. (Akkor milyen ~ 300 rongyáról beszél, ha "csak" ~ 150 körül tett bele?) Mondom nem érdekel, vond le tőlem akkor is a másik felét is, a te részedet, amit beletettél, mert nem fogom állandóan azt hallgatni, hogy neked milyen sokba került, vedd vissza a pénzedet, azt' akkor tisztán az én zsozsóm lesz benne. Azt mondja "oké, úgyis mindent megveszek neked". Pfejj! 🤮 Egyrészt ez az állandó felhánytorgatás (pedig ezerszer elmondtam, hogy semmit ne vegyen nekem, ha aztán a pofámba dörgöli, de persze folytatja és amikor nem fogadom el a cuccokat, akkor meg azé' balhézik, hogy "nem ezé' vette drága pénzen" 🙄), másrészt milyen dolog, hogy a saját köl'kömmel visszafizettetek bármit is? Oké, nem kis összeg, de akkor mégha lassabban is haladt volna úgy, de mehetett volna csakis az én pénzemből. Ha sajnálja, akkor ne fektessen belém. 😠 Persze az nem jó a nárci' formájának, mert akkor nincs mire döngetni a mellkasát, hogy milyen rendes, milyen jó apa, stb. Mindegy, nem akarom magam megin' felhúzni. Lényeg, hogy mindjárt kész' a cucc és remélem tényleg levonogatja magának a zsét, nem kell a képembe dörgölni, hogy mekkora teher neki ez is miattam.

Egy ideje zömmel a fizikai állapotomat követtem le, de ezúttal a mentálisról is van mit írni, ugyanis az utóbbi időben megint történtek benne pozitív változások. Az egyik ilyen, hogy vagy az önkontrollom erősödött, vagy az ingerküszöböm emelkedett, de annak dacára, hogy fater szinte naponta dühít fel/aláz meg, egy ideje nem volt dührohamom és nemhogy az nem volt, de ahogy mondani szokás "bölcs tudok maradni és hallgatok", nem magyarázok olyannak, aki nem képes/nem is akar megérteni dolgokat/engem. Eddig ez nem így volt, azonnal robbantam, hangot emeltem én is és magyaráztam, vagy ugye az előbb említett dühkitörés talált meg. Ha üvöltött velem, visszaüvöltöztem, de egy ideje sztoikus nyugalommal csak azt duruzsolom neki, hogy "nem kell üvölteni" és ennyi. Gondolom nem tetszik neki, hogy (látszólag) higgadt maradok. A másik fejlődés, hogy a tudatalattimban is felülíródott egy-két trauma, az egyik jele ennek az, hogy a közelmúltig volt egy visszatérő rémálmom egy gyerekkoromban átélt, traumatikus élményről és amikor legutóbb ismét azon a helyen voltam álmomban, az eddig érzett rettegést és menekülési vágyat ezúttal nem éreztem, csak a játékaimat kerestem ugyanott, ahol máskor, de most nem kezdtem álmomban is kapkodva összepakolni őket, hogy meneküljünk anyámmal. Mindezt arra tudom 'fogni', hogy hónapokkal ezelőtt láttam egy fotót arról a helyről és totál más lett. Talán ez írta felül bennem mostanra az átélteket és tudomásul vettem ott bent egészen mélyen is, hogy mindaz már elmúlt, már minden más lett, már nem árthat nekem az illető és arra a helyre sem kell már úgy emlékeznem, hogy ott törtek (szó szerint) az életemre. Eszembejutott egy ötlet, amivel talán ugyanígy át tudok írni magamban élményeket, ezért fogtam és a Google Maps-sel "hazamentem", mert arra gondoltam, hogy biztosan változott már az a ház is és ennek a látványa és tudata megint bemegy egészen a bensőmbe is, aztán talán az új ezen a területen is eltörli a régit, ami már a múlté, amivel már nincs dolgom. Egy ilyen már meg is történt sokévvel ezelőtt, ugyanis a nagyanyám háza volt ez a szóbanforgó ház, ott laktunk mi is, csak mi a nyárikonyhában és amikor megtudtam, hogy 2013-ban meghalt, valamit ez is lezárhatott bennem, mert azóta nem kísért egy hosszú-hosszú évekig szintén visszatérő, azon a helyen átélt traumához kapcsolódó rémálom. A lényeg, hogy a múltkor a Google Maps segítségével 'hazamentem' és ahogy sejtettem, teljesen más az egész környezete, külleme a háznak. Ha nem tudnám a címet és nem látnám az egy-két régi és ismerős házat, kerítést, fel sem ismertem volna, hogy az az a porta, ahol az életem első 4 évét töltöttem. Onnan aztán fater elköltözésekor mennünk kellett, így ugyanabban az utcában, csak jóval feljebb lett házunk, szóval oda is elmentem, hátha az is máshogy' néz már ki. Az semmit sem változott, ahogy a két óvodáskori cimborámé sem, szóval ezeket nem nézegettem, mert nem esett jól a múlt, de talán az majd segít, hogy a nagyanyámé igen és ezzel eltörlődnek dolgok. Remélem. Ugyancsak ide, a mentális fejlődéshez kapcsolódik az is, hogy egy héttel ezelőtt ismét sikerült határt húznom. Igaz, későn, mert mostanra megette az illető az agysejtjeim és idegeim egy részét, de legalább sikerült leküzdenem a megfelelési kényszert és felismerni a határaimat, mégha egyelőre túlságosan tágak is. A borderline olyan, hogy az érintett előtt nincsenek határok - sem másoké, sem a sajátjai. Nálam az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy másokén nem gázolok át, felismerem és tisztelem azokat, ám a sajátjaim kb. nem léteznek, szóval ez a rész viszont hibádzik. Ezért van az, hogy túl messzire tudott menni ez az illető is, de egy hete ráeszméltem, hogy nem mehet tovább és nem számít, ha nem fogok neki tovább megfelelni (nem is lehet, mert amúgy egy nárci + border'+ hisztrionikus szem. zavar kombója van), nem számít, ha gyűlölni fog, csakis az számít, hogy ne sérüljek tovább miatta és kapjak végre levegőt (mert teljesen le akart uralni, rámerőltetni az akaratát). Bepöccentem a legutóbbi újabb jogtalan támadásán és ez adta a löketet, hogy magamat védjem, ne az ő túlérzékeny lelkivilágát, meg ő amúgy sem törődött azzal, hogy én mit nem szeretnék, szóval ezúttal én is kizárólag magammal törődtem. Ahogy az várható volt, jól összebalhéztunk megint és bicskanyitogató dolgokat vágott hozzám ismét, olyasmiket is, amiket nem is mondtam, vagy amiket amúgy ő is ugyanúgy tesz/mond, lévén szintén border', meg a tévképzeteiben sem voltam partner és emiatt is iszonyúan berágott, szóval magává az ördöggé váltam a szemében, meg is mondta, de nem veszem magamra, mert a border' ilyen, legalábbis a skála durvább végén. Nagyon sokmindent meg tudtam volna mondani neki, de ismét bölcs maradtam és hallgattam, mert a belátási képessége 0, szóval csak magamat pörgettem volna be és nem hiányzott, mert már így is felcseszett. Nagyon kellett magam fegyelmezni, de sikerült csupán annyira kiosztani, amennyire érdemes volt, de még azokat az igazságokat, visszajelzéseket is mind lepergette magáról, szóval nem láttam értelmét jobban és tovább felvilágosítani, mert lehetetlen. Ő az a tipikus grandiózus nárci, a border' végletességével és túlérzékenységével, mások határainak semmibevételével, meg a hisztrionikus személyiség szereplési vágyával, teátrális drámájával, szóval nem szemétségből építettem le (noha ő most ezt képzeli és gyűlöl), hanem mert szétcincálja az ember idegeit. Senki nem bírja elviselni, persze emiatt a szemében mindenki rohadék. Hozzá képest a fater szimpla nárcizmusa lepkefing. Remélem mostmár leszállt rólam, egyelőre békénhagy. Felőlem gyűlöljön, átkozódjon, csak hagyjon a frászba. Ha csak rá gondolok, má' csikar a hasam, de egyelőre úgy tűnik, nyugtom lesz tőle. Jóval hamarabb kellett volna leállítanom, de mint mondtam, ez is haladás, mert régebben még ennyi határom sem volt és a megfelelési kényszer sem hagyta volna, hogy ellentmondjak. Szánalmas vagyok, vállalom, de remélhetőleg egy nap ehelyett a sérült, szétbarmolt identitás helyett felépül egy egészségesebb. Határokkal, szilárdabb énképpel, helyes helyzetkezeléssel, stb.-vel. Rohadt sok a dolgom magammal, sokmindent fel sem ismerek, csak visszajelzésekből eszmélek rá dolgokra, szóval totális káosz van bennem és ugye az előbb említett határokat is ki kell tudnom építeni, stb., de ahogy a fentebb leírt hangyaf**nyi fejlődések is mutatják, nem reménytelen a helyzet. 👍

Ami a fizikumomat illeti, továbbra sincs gond, ami csoda, ha a hőséget, frontokat és egy szar szívet veszek alapul. Elvileg 'haldokolnom" kéne ilyen időben ilyen keringéssel és szívvel, meg ilyen ingadozó hőmérsékletek mellett, mégis egész' jól vagyok és nem érti a Doki sem, hogy hogy' bírom ilyen jól. Talán mindegy is, a lényeg, hogy a szervezetem nem olvas statisztikát, szóval csak tartsa meg a jó szokását és működjön ezen a szinten tovább! Fejben jól vagyok és lehet, hogy ez is számít abban, hogy a fizikumom hogy' van. Nyilván vannak szarabb napok, meg a nyugalmi helyzeti tachycard 'rohamok', de még ezekkel együtt is meglepően jónak mondható a helyzet. 👍 Amikor néha 30° C alá megy a hőmérséklet, akkor kijön a Raynaud, viszont vissza is húzódik, amint újra eléri a 30-at a hőmérséklet. Az étvágyam is jó, leszámítva az igazán forró napokat, mert olyankor nem igazán kívánok enni.

A macskabanda is jól van, csak nyilván nekik is rohadt melegük van, kinyúlva fekszenek/alszanak egész nap. Ilyen hőségben naponta 2× meg vannak fürdetve nem hideg, de hűvös vízzel, hogy ne hevüljön fel a testük. Engedik, mert gondolom rájöttek, hogy jobb utána a közérzetük.

Ha enyhül a hőség, elvileg megyünk arra a programra, amit fater nem akar elárulni, a szegedi Vadaspark is tervben van, Pest is. Hogy mindebből mi fog megvalósulni, passz.

Hiányzol, Tesóm! Vigyázz magadra! Remélem valamikor majd tudunk beszélni. 🙏

Ma tevékeny napom volt

mert miután a macskákat szokott mód' elláttam reggel, a házaikat is kezelésbe vettem, mert rájukfért a takarítás, meg amúgy is át kellett költöztetni őket a kennelbe, mert kell a hely az öregnek a teraszon, de a 6 macskarezidencia elfoglalta. A banda jól viselte a költözést és úgy tűnt, jó lesz ott nekik, teljesen árnyékos volt mindegyik blokk. Kinéztem később, hogy minden oké-e, az volt, szóval lepihentem, mert fáradt is voltam, meg nem is voltam jól. Fater valamikor mondta, hogy elmegy boltba, mondom neki, hogy nézzen már rá a bandára, hogy még mindig árnyékos-e nekik a kennel, mert ha esetleg mégis odasüt a nap, akkor árnyékolni kell nekik. (Azt hittem, ennyit azért rá lehet bízni...) Aszondja' "jó" és elindult. Mivel nem szólt vissza, ezért azt gondoltam árnyékban vannak továbbra is és pihentem tovább. 4 körül szoktam kimenni kaját, meg vizet utántölteni, almokat kitakarítani, de valami azt súgta már 3 körül, hogy menjek ki. Arra léptem ki, hogy nagyon nyávog a banda, de azt hittem csak az új helyet kell még nekik szokni (az ajtóból nem látni a kennelt, ezért nem tudtam mi a helyzet), aztán ahogy haladtam, megláttam a kennelt és hogy a legszélső blokkot, amiben a Dani van, telibekapja a tűző nap! 😡 Eldobtam mindent és futólépésbe kezdtem, mert sejtettem, hogy az okosak azért ordítoznak annyira, mert valami baj lehet a Danival és jelezni próbálnak, meg annyi gógyim nyilván nekem is van, hogy nem lehet jó állapotban egy tűző napon fővő szervezet, pláne nem kell sok egy macskának. Olyan szerencsétlen szögből sütött oda a nap, hogy csóró Daninak semmi sem adott árnyékot, ezért nyávogott, folyt a nyála és ezerrel lihegett, meg eldőlt, amikor járni próbált. Csak egy pillanat töredéke volt, míg befostam, hogy meghal, meg fatert elkívántam a búsba, amiért nem szólt, mert ösztönösen tettem, amiket kell; rohantam árnyékolásra alkalmas holmiért, így már nem tűzött rá a nap és rohantam vízért is, hogy lehűtsem a testét. (Értelemszerűen nem egyből hideggel, hanem langyossal kezdtem és abból váltottam hidegebbre, mielőtt valaki azt hiszi, hogy lesokkoltam szerencsétlent.) Már amúgy is kezdik szokni, mert hőségben mindig hűtöm őket naponta többször, vizesronggyal csatakosra törölgetem őket, míg bőrig vizesek lesznek. Most a Dani csak feküdt és nézett rám, de a szemeit már alig tudta nyitvatartani, ezért azt hittem, hogy el fog menni. Nagyon káromkodtam az öregre, amiért nem jött szólni, hogy tűz a nap szerencsétlenre. 🤬 Ha nem megyek ki a szokottnál hamarabb, talán már késő lett volna. Sem embert, sem állatot nem lehet rábízni. 😡 Többször bevizeztem a kishaver búráját és egész testét, de csak kb. 10 perc után kezdett észhez térni. Először a nyálzás és lihegés maradt el, majd a szemei nyíltak ki újra rendesen és már mocorgott, nyalogatta a bundáját, fel is tudott ülni-állni, meg figyelt, ha szóltam hozzá. Dicsőség a Jóistennek! 🙏 Utána még figyeltem, de úgy tűnik, hogy nincs baja, szerencsére nem hányt és viszonylag hamar észhez is tért, de fater akkor is csessze meg! 😡 Nem poénból mondtam, hogy szóljon, ha esetleg odasüt a nap. Ha rá lenne utalva a macska, kinyírta volna, hihetetlen, hogy ennyire nem tud gondolkodni. 🤬 Mire jöttem vissza a házba, már itthon volt és amikor mondtam neki, hogy mi volt, csak annyit bírt reagálni, hogy "de ugye lehűtötted?" Semmi "bocs, hogy hülye voltam". Utána láttam, hogy már az egész kennelt kezdi telibekapni a nap, úgyhogy fogtam a lyukacsos, légáteresztő ponyvát és kihúztam a kennel elé, így nem éri őket a nap, de a levegő azért átjár rajta, meg ugye a kennel összes oldala is nyitott. Most csak rögtönözni tudtam, de holnap reggel rögzítem stabilan a ponyvát, meg a Dani oldalán is az árnyékolót. Azé' a röhögnivaló is megvolt mára, hoztam a kétbalkezes/lábas formámat; vagy 4× elhagytam a papucsomat menet közben, kb. 3× botlottam el különböző dolgokban, belenyúltam a csalánba, lefejeltem a nyitott szekrényajtót. 👏🤣 Öröm is jutott mára, mert itt jött el felettünk egy kisrepülő. 👍 Most viszont elteszem magam holnapra, mert már fáradt vagyok.

Tesóm, tarts ki! 🙏🤝