Vegyes

Legutóbb írtam, hogy folyósítják tovább a GYOD-ot. Múltkor megérkezett erről a határozat is, amiben már szerepel a végleges állapot is, ezért elvileg innentől ismét csak a papírjaimból fognak dolgozni, nem cibáltatnak fel faterommal Pestre a felülvizsgálatra. Volt már egyszer ilyen, hogy a papírjaim alapján intézték a dolgokat, de aztán valaki elkeverte a végleges állapotról szóló szakvéleményemet és azóta hívogattak be. Nem volna ez gond, csak ugye 5 órát kell utazni és nem mindig partner ebben a szervezetem. Ha már az állapotnál tartok, az ügyetlenségem szintet lépett. Szokás szerint nem panasz, csupán a dokumentáció kedvéért jegyzem fel. Az már megszokott volt, hogy megrándul a kezem, meg random remegni kezd (főleg amikor finommozgásokat kéne végezni), azonban kb. 2 hete játszik olyat, hogy gyakran elejtem, ami a kezemben van, mert ügyetlen a kezem, vagy nemes egyszerűséggel elengedi az adott tárgyat anélkül, hogy szándékosság lenne mögötte. Ezzel is úgy vagyok, hogy az életem ettől még nincs veszélyben, addig meg nincs igazi probléma. Felfogom, hogy ez sem oké, de azok után, hogy párszor majdnem kicsekkoltam ebből a világból, már máshogy mérem a dolgokat. Ezt a kis romlást leszámítva nincs egyéb és addig jó. Annyi van - de ez inkább csak idegesítő - hogy megint 5 perc alatt vizes a zoknim. Jóideig ez nem boldogított, de valami miatt megint felütötte a fejét. Kísérletezgetek, hogy mi enyhíti. Ennyit a fizikai részről.

A mentális nagyjából ugyanolyan, ami ha megint a pozitív oldalt nézem, akkor jó, mert legalább nem rosszabb. Folyamatosan azon vagyok, hogy ez ígymaradjon, sőt, javítani igyekszem, mindenfajta figyelemelterelő módszerrel.

Sokmindenről volt már szó és kb. semmi sem valósult meg belőlük, de legyek megint optimista: a napokban jött a két unokaöcsém és segítettek fateromnak a teraszt rendberakni, meg állítólag tavasszal a fürdőszobát is segítenek kialakítani. Hiszem, ha látom, de a próféta szóljon fateromból. Dühít, hogy én nem tudok érdemben segíteni, de talán egy nap új erőre kapok, csak el kéne jutni addig, hogy berakhassák a kütyüt a ketyegőmhöz. Szánalmasan gyorsan elfáradok és nagyon kevés olyan feladat van, ami nem terhel meg nagyon, viszont azokat legalább csinálom. Be is kettyóznék egy teljes tétlenségtől. A felújításban is fogok segíteni olyan lépéseknél, amiket bírok fizikailag. Ideje lesz, ha halad már a kecó. Azért is, mert megint jól beáztunk, főleg ott, ahol le van szakadva a mennyezetből egy jókora darab. Remélem tényleg történik már valami előrelépés!

Még élek

csak nem igazán volt/van kedvem írkálni, mert egy ideje elkapott a befordulás. Azért igyekszem kijönni belőle. Nem zuhantam meg (bár már a határom végét súrolom) és a kommunikáció nem igazán megy, étvágyam sem igazán van (azért igyekszem kajálni), jönnek a disszociatív állapotok, álmatlan vagyok, meg dekoncentrált és utóbbinak köszönhetően csinálom is az olyan baromságokat, mint a szemeteszsák kivitele helyett elindulok vele a szobába, vagy pl. inni akarok, de a flakonról elfelejtem lecsavarni a kupakot, stb., de legalább van min röhögni. 😁 Azon vagyok, hogy továbbra is egybenmaradjak és lehetőleg minél hamarabb kijöjjek ebből az állapotból. Próbálom lekötni a figyelmemet, meg erővel csinálom, amit kell, mert nem hagyhatom el magam és nem is akarom. Nincs kedvem sem és erőm sem belemenni, hogy miért értem el ezt az állapotot. Majd kijövök belőle, ahogyan máskor is.

Írtam valamikor év elején az egyik posztban a csodák kapcsán, hogy adott egy 14 éves kissrác, Arnold Chappin, akinek operálhatatlan agytumora van és ugyan csupán fél évet jósoltak Neki tavaly nyáron, de még mindig küzd. Megfogott a sorsa, szóval követtem azt, imádkoztam is többször és előttem is példaként szolgált a kitartása, meg reményt is adott, hogy a jóslatok ellenére él még, ez (is) ösztönzött engem is. Ma olvastam, hogy a mai napon megpihent és ugyan nem ismertem, de sajnálom, mert reméltem, hogy egy újabb csoda történik Vele, hiszen még nagyon fiatal volt. Továbbra is hiszem, hogy bármikor, bárkivel történhet, szóval én sem fogom feladni soha.

Ugye múlt hónapban felülvizsgáltak és e hónap 5.-én meg is küldték a GYOD-ot, szóval újabb 5 évig ez le van rendezve. Kaptam új MÁK-kártyát is, mert lejárt az előző.

Fizikailag egész' jól vagyok. A szokásos szívügyek vannak, meg az ízületi gyulladás boldogított vagy 3 hónapig, de kezd csitulni. Egyéb gond nincs és ez maradjon is így! Naponta kérem a Jóistent erre (is).

Mostanság többször is tudott jelentkezni a Tesóm, aminek örülök.