csak nem igazán volt/van kedvem írkálni, mert egy ideje elkapott a befordulás. Azért igyekszem kijönni belőle. Nem zuhantam meg (bár már a határom végét súrolom) és a kommunikáció nem igazán megy, étvágyam sem igazán van (azért igyekszem kajálni), jönnek a disszociatív állapotok, álmatlan vagyok, meg dekoncentrált és utóbbinak köszönhetően csinálom is az olyan baromságokat, mint a szemeteszsák kivitele helyett elindulok vele a szobába, vagy pl. inni akarok, de a flakonról elfelejtem lecsavarni a kupakot, stb., de legalább van min röhögni. 😁 Azon vagyok, hogy továbbra is egybenmaradjak és lehetőleg minél hamarabb kijöjjek ebből az állapotból. Próbálom lekötni a figyelmemet, meg erővel csinálom, amit kell, mert nem hagyhatom el magam és nem is akarom. Nincs kedvem sem és erőm sem belemenni, hogy miért értem el ezt az állapotot. Majd kijövök belőle, ahogyan máskor is.
Írtam valamikor év elején az egyik posztban a csodák kapcsán, hogy adott egy 14 éves kissrác, Arnold Chappin, akinek operálhatatlan agytumora van és ugyan csupán fél évet jósoltak Neki tavaly nyáron, de még mindig küzd. Megfogott a sorsa, szóval követtem azt, imádkoztam is többször és előttem is példaként szolgált a kitartása, meg reményt is adott, hogy a jóslatok ellenére él még, ez (is) ösztönzött engem is. Ma olvastam, hogy a mai napon megpihent és ugyan nem ismertem, de sajnálom, mert reméltem, hogy egy újabb csoda történik Vele, hiszen még nagyon fiatal volt. Továbbra is hiszem, hogy bármikor, bárkivel történhet, szóval én sem fogom feladni soha.
Ugye múlt hónapban felülvizsgáltak és e hónap 5.-én meg is küldték a GYOD-ot, szóval újabb 5 évig ez le van rendezve. Kaptam új MÁK-kártyát is, mert lejárt az előző.
Fizikailag egész' jól vagyok. A szokásos szívügyek vannak, meg az ízületi gyulladás boldogított vagy 3 hónapig, de kezd csitulni. Egyéb gond nincs és ez maradjon is így! Naponta kérem a Jóistent erre (is).
Mostanság többször is tudott jelentkezni a Tesóm, aminek örülök.
