Vegyes poszt

Itthon vagyok, ma engedtek haza. Kaptam új gyógyszereket, Furosemidet és Kaldyumot, amit előbbi mellett kell szedni. Bő 2 hét múlva vissza kell mennem kontroll szívultrahangra. Jobban vagyok. Az étvágyam ugyan még nem az igazi, de már van. Rohamok is csak frontokkor vannak (ma is volt 2, már itthon), de nem vészesek. A szívtájéki bulik is enyhébbek és a fulladás-köhécselés is. A fronttól szarul vagyok, de gondolom holnapra jobb lesz. Mióta mentálisan jobban vagyok, azóta indult meg a fizikai javulás is. Igaz, nem lehet felhőtlen az öröm, de így is nagy és még bízom a legjobb kimenetelben, meg abban, hogy ami újra megadatott, az nem véletlen és ezért nem is fog elveszni. Az Ildinek sikerült a jogsi, állítólag 7.-én lett meg, szóval még friss, de ő hozott minket haza és kezdőhöz képest nagyon jól vezet. A haramiák nagyon örültek nekem, fejhangon rikácsoltak, amikor meghallották a hangomat. Mindenki követelte a simogatást és az ölbevételt. 😁 Persze a viszontlátás öröme kölcsönös volt. Elvileg idén megépül nekik a szabadtéri kifutó. A folyosó mennyezetén megindult a vakolat, ami már jóideje meg volt repedve, ám most továbbrepedt és elkezdett leesni. Arra értünk haza, hogy le volt zuhanva a járólapra egy adag és nem bizalomgerjesztő a még fennmaradt vakolat állapota sem. Nem egy életbiztosítás alatta járkálni, mert mind nagy darab. Ott egy nagy dudor, amire a ház vásárlásakor azt hittük, hogy a sokéves ázás miatt felpúposodott a vakolat, erre most, hogy leszakadt belőle egy darab és alálátunk, kiderült, hogy a dudor azért van, mert a gerenda van eltörve, aminek a törött végei belógnak a mennyezeten át a lyukon, mire egy Mekk Elek figura fogta és rávakolt jó vastagon, mert jóvanazúgy'. 😂👏🙄 Az egész ház olyan, mint ahol Mekk Elek ügyködött. Az egyik gyöngyszem az előbb említett törött gerendára vakolás, a másik, hogy ugye a vályogfalnak szellőzni kell elvileg, de valami okos befedte lambériával a folyosót, ám a kedvencem, aminek az ötletgazdája Darwin-díjat érdemelne; valaki befalazta a kamill lyukat! 🙄🏆A többi baromság ezekhez képest gyenge. Akármilyenek is a körülmények, jó újra itthon lenni a megszokott közegben, meg az állataim közelében. Apám is normálisnak tűnik, gondolom jót tett neki is, hogy egy kicsit külön voltunk. Sunyin kezd kialakulni a migrén, már délután óta terjeszkedik a halántékomtól, mostanra a homlokomig jutott, de nem lep meg, mert a faterom mondta, hogy reggel neki is volt, meg írja a humánmeteorológia is, hogy ma az arra hajlamosakat boldogíthatja. Nincs itthon gyömbér, pedig az a hányingerkeltő borzadály jó szokott lenni rá, amikor szerencsém van. Nem tudom, hogy emiatt volt-e, de délután furcsán érzékeltem, minden valószerűtlennek hatott; a képek, apám beszéde, nem találtam a szavakat sem, le voltam lassulva és amikor beszélni próbáltam értelmetlen, az eredeti szót csak nyomokban tartalmazó zagyvaságokat mondtam, szóval inkább nem erőltettem a kommunikációt. A fejem nem fájt nagyon, csak zavarodott voltam. Zavartak a fények, hangok, gyenge lettem, úgyhogy lefeküdtem aludni éa ébredéskor már tudtam rendesen gondolkodni, meg beszélni. A fények-hangok még zavarnak, a mobil képernyője is, de napszemüvegben viselhető. Ma fizetek a tegnapi jó napért. 😁 Szinte semmi bajom nem volt a mozgásra pörgő szíven-légszomjon-köhécselésen kívül, de ezeket már szinte megszoktam, szóval mondhatom, hogy tegnap jól voltam. Olyan jól, amilyen jól már régen és amit már elfelejtettem, mert csak elvétve csúsznak be ilyen napok. Ilyenkor megdöbbenek, hogy 10 éve, meg annál is régebben még milyen jól voltam, de nem keserít, mert ez van, csak durva a kontraszt. Úgy vagyok vele, hogy inkább örülök a régi állapotnak és mindannak, amiben részem lehetett miatta, mert járhattam volna úgy is, hogy semmi nem jut. Lehetett egy olyan gyerek- és fiatalkorom, amiket aktívan tölthettem, mert sportolhattam (voltak ugyan korlátok, de még azokkal együtt is élveztem), meg mobilis voltam, ezért eljárhattam ide-oda, lerakhattam a jogsit, nem voltak rosszullétek. Pontosan ezért sincs okom panaszra, egy csomó lehetőséget kaptam! 👍 Talán ezért is viselem viszonylag könnyen az egyre gyarapodó korlátokat, mert van miből töltekeznem, meg alapból sem az árnyékos oldalra való fókuszálásra vagyok beprogramozva. Jól elkanyarodtam, jellemző. 😁 Nem is tudom minek írtam le mindezt. Na, lelövöm magam mára, mert kiugrik a szemem.

Bungee jumping

Igaz, ez fordított, mert amíg ott fentről zuhan lefelé az ember, majd felrántja a gumikötél, addig ezesetben lentről rántott fel, majd visszazuhantam, de már nem abba a mélységbe, ahonnan indultam, meg a felfelé húzó erő hatása is nagyon erős. Nem írhatok le semmi konkrétat, mert megígértem, hogy bizalmasan kezelek mindent, de muszáj letennem ide egy keveset a nyomásból, mert szétfeszít. Nem egyszerű úgy fogalmazni, hogy rejtve maradjon minden, aminek kell. Egyszerre támasztott fel és ölt meg újra a tegnap este; nagyon boldog voltam/vagyok (őszintén, ami nagyon ritka), de a másik felem vergődik különböző okok miatt. Adott egy helyzet, ami mindent visszaadott, de mindent el is vett, azonban hiszem, hogy nem örökre! Mindenkinek vannak vágyai, nyilván nekem is és tegnap az egyik teljesült, mégha csak félig is, de így is rengeteg erőt ad! Bebizonyosodott megint, hogy nem szabad feladni és egyebek is, de azokról sem beszélhetek. Eddig 100%-ot adtam bele a küzdelembe, de innentől kezdve 200-at fogok, mert mostmár nagyon megéri és meg is ígértem. Nem szoktam ígérni, mert alakulhatnak úgy a körülmények, hogy nem tudom tartani a szavamat, de ezesetben megtettem, mivel csakis rajtam múlik, hogy beleadok-e apait-anyait. Csomó dolgot írnék, de nem lehet. Nem adom fel a dolgokat! Hiszem, hogy nem véletlen, ami történt és Isten sosem végez félmunkát, szóval lesz ez jobb is, addig ki kell tartani! Hatalmas löketet kaptam, meg mindazt, amire szükségem volt és viszonozhattam is, de többet erről sem mondok, mert köt az ígéret. Isten adja, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan kell! Imádkozom ezért. Az sem lehet véletlen, hogy pont akkor történt mindez, amikor minden fizikai és mentális erőmre szükségem van! Isten tudta, hogy mivel tud ösztönözni. 😉 Talán egy nap konkrétan is beszélhetek majd a dolgokról, addig is bízom és imádkozom a sikerért! A tegnap történtekben is bíztam, imádkoztam érte és megadatott, ha nem is akkor, amikor kértem, de minden akkor történik, amikor ideje van! Ahogy az az imám meghallgattatott, hiszem, hogy ez is meg fog, főleg hogy ugyanazért az ügyért szól és mint mondtam, Isten nem hagy félbe dolgokat. Gondolom megint csak türelmesnek kell lenni. Nem az a kérdés, hogy sikerül-e, hanem az, hogy mikor? Sikerülnie kell! Egy részem sajog, de már nem azért, mint korábban, hanem pont az ellenkezője miatt, meg azért, mert meg van kötve a kezem. Ez így zavarosan hangzik, persze én értem, csak nem írhatok konkrétumokat. Hiszem, hogy lesz még ennél is jobb a helyzet! Remélem az elmúlt időszakban kiállt próbának az lesz az eredménye, hogy minden a régi lesz a gyakorlatban is, mert elméletben úgy van és pont ez az egyik forrása a boldogságomnak. Nem szoktam boldog lenni, mert én a boldogságot egy tartósabban fennálló és intenzívebb dolognak tartom, viszont nem szoktak olyasmik érni, amik tartósabban fenn tudják tartani azt a felfokozott kedélyállapotot, szóval az, hogy ez most megtörtént, jól mutatja a dolgok jelentőségét. Remélhetőleg ez az erős pozitív hatás - és hogy a szuicid gondolatok egyelőre elmúltak - a fizikumomra is hatással lesz. A ketyegőmet egyfelől megkínozta az izgalom, mert felszaladt tőle a pulzusom, viszont ez legalább pozitív izgalom volt és sok jó érzés járt át, amikről hiszem, hogy a szervezetemet is gyógyítják. Pfejj, micsoda szentimentális barom lettem, ez a poszt majd' elfolyik a nyáltól. 🤮😡 Ki ez a fazon? Nem szoktam ilyen lenni, hiába vagyok borderline (állítólag a magamfajta nagyon szentimentális tud lenni - nemtől függetlenül -, mivel az érzelmeket is maxon nyomatja és pár sorstársat látva tényleg így van, de én nem élem meg nagyon mélyen a dolgokat), viszont tényleg olyasmi történt tegnap, amire nagyon vágytam, meg ami képes megérinteni bennem dolgokat (kevés olyan dolog van). Most nem érdekel semmiféle rossz prognózis, meg semmi negatív dolog az életemben, mindent felülír a remény, a megnyugvás és a nagy öröm. Eddig sem volt gondom az akaraterővel, de a tegnap történtek mégnagyobb löketet adnak! Mintha semmi gondom nem volna, mert ennek az egynek a félig megoldódása is akkora terhet vett le rólam, hogy most nem érzem a megmaradóak súlyát, mondjuk ezt érzékeltem a legnehezebbnek mind közül, meg erről gondoltam azt, hogy ha egyszer megoldódik, akkor onnantól elviselek bármit. Pont tegnap magyaráztam, hogy ha terhet kapsz, erőt is kapsz, hogy elvidd és tessék! 👍 Az is bebizonyosodott megint, hogy sosem lehet tudni mit hoz a holnap, ezért kell mindig remélni és ez az eset csak megerősíti. Bármelyik nap lehet az, amelyik elhozza az áhított dolgot! Felfogom, hogy talán innen nincs tovább és be kell érnem ennyivel, de az eddigi helyzethez képest már ez is megnyugvással és örömmel tölt el. Elég gáz, hogy rébuszokban kell beszélnem, de jó oka van. Ha egy nap írhatok világosan, meg fogom tenni, mert érdemes!

Szívultrahang, trafó és javulás

Tegnapelőtt megkaptam a vért, két egységet. Aznap már mozgékonyabb voltam, de rámszóltak, hogy irány az ágy. Olyan sokat azért nem nyüzsögtem, tekintve, hogy terhelés nélkül is nehezen kapok levegőt és köhécselek, mert a vizenyő itt tanyázik a mellkasomban, de remélhetőleg most is elég lesz rá a gyógyszer. Fekve méginkább fulladok, szóval félig ülve alszom, már ha alvásnak lehet nevezni, amit összehozok. Napokig kettős front volt, ma ugyan nincs, de szarul vagyok, viszont vasárnap volt az utolsó roham. 👍 Szombat volt 6.-a óta az első rohammentes nap, nem voltam annyira gyenge sem, enni is tudtam és azóta is tudok, persze keveset, de kezdésnek jó. Még befigyel a hányinger, de már nem folyamatos és nem erős. Annyian vártak ultrahangra, mint az oroszok, de nem rohamoztam a várakozás alatt sem, remélem ezzel vége egy időre az efféle buliknak. Frontokkor nyilván továbbra is lesznek, de nekem már elég, ha nem mindennapos, meg ha nem felejt el megint elmúlni. 😉 Az ultrahangot végző doki nem volt túl közlékeny, de amit kérdeztem, arra válaszolt. Megerősítette, hogy nagyobb a szívem, aminek ezúttal az okát is megtudtam, mert a múltkor elfelejtettem megkérdezni. Mindent elfelejtek. 🙄 A szívem növekedésével arányosan zsugorodik az agyam. 😜 Attól van a megnagyobbodás, hogy évek óta megterhelésnek van kitéve, egyrészt ugye gyárilag szarok testszerte az ereim, amikre a Raynaud rátett/rátesz és ahogy az idő halad, egyreinkább küzdenie kell a szívemnek, hogy fenntartsa a keringést, másrészt vannak magával a szívvel is problémák; a bal oldala nem jól működik, a koszorúér görcsei miatt - és ezért az elégtelen keringés miatt - károsodott a szívizom és a szinuszcsomó (utóbbiból következik a tachycardia és a pitvarfibrilláció, meg hogy képes egyik pillanatban 120-at ütni, a következőben meg leesik mondjuk 70-re a pulzus és ugyanígy vissza is tud ugrani, vagy kihagy, netán duplákat üt, magyarul teljesen össze-vissza kalimpál időnként), blokk van a bal Tawara-szárban (ez szorosan kapcsolódik előbbihez, ugyanis állítólag ezek a szárak viszik a szinuszcsomó által küldött jelet a szív többi részébe, magyarul a szinuszból érkező ritmust vezetik el, ha jól értettem, viszont nálam a két szárból (jobb-bal) a bal blokkolva van, ezért azon az oldalon késve érkezik az ingerület, ami szintén ritmuszavart okoz és állítólag fennáll miatta a teljes pitvar-kamrai blokk veszélye is. Én nem tudom olyan jól elmagyarázni a dolgokat, mint a doki. Kétszer annyit dolgozik a szívem, mint normális esetben kellene, ettől gyengült meg (a szívizomkárosodás sem használ a teljesítménynek) és ettől vált nagyobbá, ezek pedig akadályozzák abban, hogy rendesen pumpálja a vért (EF 45% - ez mutatja a teljesítményt -, a normális állítólag 50-65% lenne a doki szerint), ami azért is gáz, mert mint mondtam, úgy tudja nagynehezen fenntartani a keringésemet, hogy duplán dolgozik, de romló teljesítménnyel idővel nem fogja tudni. A szar keringés tönkrecseszte a szívemet, viszont egy károsodott szív nem tud rendesen vért keringetni. Ördögi kör. Hülye humora van a sorsnak. Mindenhogy cumi van. 🤔 3 hét múlva kontroll ultrahang. Nem kesergek most sem, mert nincs értelme. Nyilván dühítő és sok(k), de attól sem volna jobb, ha hagynám magam letargiába esni, meg nem keseríteni szoktak a szar hírek, hanem dühíteni, de azt rohadtul. Tele vagyok dühvel, de nem engedek neki teret, mert azt az energiát fordíthatom arra is, hogy küzdjek és ezzel némiképp' beintsek a kórságnak. 🖕 Felfogom, hogy gáz van, de a kesergés, meg a panaszkodás semmit nem oldana meg. Nem mondom, hogy nem volna jó kimondani bizonyos gondolatokat, de a család ugye olyan, amilyen, viszont nem is lenne fair átrakni más nyakába a terhet azért, hogy nekem könnyebb legyen. Úgysem lesz az, mert ezt nem tudja senki átvenni, de ne is vegye, mert el kell bírnom, meg nem véletlenül kaptam, ezért nekem kell elvinni. Isten tudja az okát, meg látja mi van bennem és Ő erőt fog adni, hogy elvigyem, meg félnem sincs mitől, mert az út végén Ő fog várni. Majd! Biztos, hogy van még sok idő, különben 6.-án sem vezette volna a Dokik kezét és nekem sem adott volna erőt, most sem javulgatnék. Mindig feltölt fizikai és lelkierővel, most is sokat érzek magamban utóbbiból, csak előbbinek is fel kell zárkóznia. Egyfelől itt vannak a fentebb említett gondolatok és aggodalmak, másfelől viszont olyan, mintha ehhez az egészhez semmi közöm nem volna, nem velem történne. Tudom mi van, de érzelmileg nem vagyok benne és nem is voltam. Lehet, hogy tényleg gáz van velem pszichésen, mert megkaptam már, hogy nem normális ez a sztoikus nyugalom. Lehet, hogy nem az, de ennek is van egy pozitív oldala; amíg pszichésen egyben vagyok, meg amíg fejben nem vagyok beteg, addig a fizikumom is küzdeni fog. Ezt a Dokim is mondta. (Ámen! 🙏) Persze lehet, hogy egyszer minden rám fog omlani és összezúz. Mindegy, az számít, ami most van. Szombaton először tudtam úgy enni, hogy nem kellett erőltetni és utána nem voltam rosszul, az ízek is közelebb jártak a valósághoz. Nemcsak hányingerem van alapból is - a kajáktól meg főleg -, de még ocsmány íze, vagy utóíze is van majd' mindennek. Megint savanyúnak, keserűnek, mosogatószerízűnek, vagy penészesnek érzek csomó mindent. Persze eszem, mert felfogom, hogy csak az érzékelésem csal, de a hányinger miatt nem mindig megy, mert olyankor még a jó ízektől is fokozódik, szombaton viszont alig volt hányingerem, volt hogy elmúlt, így kihasználtam és kajáltam, amennyi belém fért (nem volt nagy adag, de az addigiakhoz képest igen). Azóta is sikerül kisebb adagokat leküldeni, már meg is kívánok dolgokat, úgyhogy remélem egyre jobb lesz ezen a téren is a helyzet, mert már nincs honnan fogyni - nem mintha eddig lett volna. Remélem ezután az időszak után is nyugtom lesz egy darabig.

Kórházban

Most van bennem annyi szufla, hogy 4 nap termését lefirkáljam. 

6.-án késő este behozott a mentő egy rohamsorozat miatt, ami a szívemet is túlpörgette, meg leesett a vérnyomásom is, utóbbi 90-re esett vissza, előbbi pedig 190-nel dübörgött (vagy épp' ki-kihagyott, meg random ugrált a szívritmus), szóval teljes káosz volt a szervezetemben, amitől pokoli rosszullétben volt részem. Mindebből ki lehet találni azt is, hogy megint bebuktam a pszichoterápiás interjút, amire másnap kellett volna utaznom, de nem rugózom rajta, mert örülhetek, hogy nem krepáltam be. Igaz, nagyon ment/megy a meccs részemről is, a dokik részéről is, de az is igaz, hogy cseszheti az ember a küzdelmet, ha az ellenfél egyetlen ütéssel rövidre zárja azt, viszont nem sikerült neki most sem és ezután sem fog, mert Isten velem, meg a dokikkal van! Pontosan ezért gáz, hogy a rohamok közti tisztább időszakokban 1-2× halálfélelmem lett, ami nem oké, hiszen ha erős a hitem, akkor miért és mitől féltem? Eszerint mégsem elég erős, pedig nagyon akarom, hogy sziklaszilárd legyen!

Tegnapelőtt délután kerültem ki az őrzőből, szóval a közvetlen veszély elmúlt, de figyelnek tovább és vannak/lesznek még vizsgálatok, kezelések, meg a közérzetem is fos, bár tegnapelőtt és tegnap már kicsit jobban voltam napközben, ahogy ma is, viszont késő délután, vagy este mindig jön az erős rosszullét és órákig boldogít. A ma délutánit megúsztam, de még nem lélegezhetek fel, bár értékelném, ha később sem jönne rám. Ma voltam a legjobban, ha az eddigi napokat nézem és remélem ez a javuláshoz vezető lépések egyike! A gyakran erős hányingertől enni sem tudok, ha le is erőltetem a kaját, rosszul vagyok tőle egyből, szóval jó, hogy 3 hónap étvágytalanság után visszajött az étvágyam, mert most megint nem bírok enni. 👏😁 Tegnap mondjuk sikerült a levest úgy megenni, hogy nem kellett annyira erőltetni és még ízlett is, ma is lement, de egyből rosszul voltam utána, viszont ezek a rosszullétek legalább nem olyan erősek és nem is tartanak sokáig. Ma lecsúszott két Monte szelet is öklendezés nélkül. 👍 Leginkább a leves és a joghurt megy le, amikor lemegy.
Otthon rohamból-rohamba estem 6.-án este és ugyan naponta vannak azóta is, de el ne kiabáljam ismét maguktól szűnnek, persze pörgetik a szívemet így is, viszont nem mindegy mennyire és hogy meddig tartanak. A tegnapelőtt éjjeli pl. enyhe volt és állítólag nem is tartott sokáig, az aznap esti sem volt vészes, nappal pedig egyáltalán nem jött rám. Tegnap sem volt délutánig és jobban voltam napközben, de 5-től megint rohamoztam fél 9-ig, persze nem folyamatosan, mert el-elaludtam utánuk, csak mindig újrakezdődtek, viszont nem fajult odáig a helyzet, mint otthon és kevesebb is jött. Nem szoktam panaszkodni, de mostmár a pokolba ezzel az egésszel! 🤬 Tegnapelőtt délután már el tudtam menni zuhanyozni, bár felért egy kardio edzéssel, mert kifullasztott és többször ájulásközelbe kerültem, meg nem bírja a melegvizes fürdőt sem a ketyegőm, ami miatt megintcsak rosszul voltam, de alapból is ájulás kerülget, ha mozgok, mivel olyankor pörög a szívem és állítólag olyankor az agyam nem kap elég vért. Csurom izzadt voltam, mire behoztak és itt is minden rosszullét alkalmával lever(t) a víz, de ugye mindegyik után nem volt mosdatás az őrzőben, az csak hajnalban volt, meg nyilván más egy alapos zuhany, szóval jó volt már rendesen megfürdeni. Tegnap este nem jutottam ki, de ma reggel lezuhanyoztam, meg a ma estin is túl vagyok, nem kellett mosdatni ma sem. 👍 Gyenge vagyok még mindig, de nem annyira, mint a rosszullétek alatt. 7.-én 3 roham volt (hajnalban, délelőtt és koraeste), 6.-án meg ugye csak este, de akkor majdnem szünet nélkül. Nem tudom mi az ördög van, hogy ilyen sűrűek megint. Évekkel ezelőtt volt utoljára (és először) ilyen időszak, akkor intett be a keringésem is az egyik roham alatt, ami állítólag most majdnem megismétlődött. Mákom van, hogy nem történt meg, mert akkor azt mondták, hogy a következőt nem valószínű, hogy kibírom. Ha ugyanaz lesz a forgatókönyv (márpedig nagyon úgy tűnik, mert minden ugyanúgy zajlik), mint néhány éve, akkor egy jódarabig élvezhetem ezt a remek közérzetet és a napi rohamokat, meg az étvágytalanságot, bár remélem ezúttal nem tart olyan sokáig ez a szarakodás, már csak azért sem, mert akkor még a szívem jobban bírta a strapát, mostanra nagyon nem hiányzik neki a gyilkolás, meg híznom kellene pontosan a műtét miatt is, de ahhoz kéne tudni enni. Amikor tudom, erőltetem. 7.-én még nagyon érezte a szívem az előző esti száguldozást, mostanra jobb egy fokkal, de még mindig fáj a környéke, ami mozgásra - van, hogy beszédre is - fokozódik, meg gyakran fáj-szorít-forróságérzettel teli a bal karom a vállamtól indulva és persze Darth Vader módjára fújtatok, meg köhögök (az egyéb részletektől megkímélek mindenkit 😁) attól is, ha csak beszélek.
Mindent összevetve; szarul vagyok, de jobb állapotban, mint amilyenben behoztak.

Lefirkantom a szokásos állapotkövető posztot is:
Frontok jöttek-mentek egy ideje, de a sűrűn magasba mászó vérnyomáson és szívtájéki panaszokon kívül nem okoztak gondot, roham is kevés volt ahhoz képest, amilyen kaotikus volt az időjárás. 6.-án aluszékony voltam, mert ébren rossz volt a közérzetem, meg álmosnak is éreztem magam, de az estihez képest még csak a bemelegítés lehetett. Este már kifejezetten gyenge voltam, továbbra is diszkomfortérzet volt a mellkasomban, erős hányingerem is volt, meg fájt a hasam és a rossz közérzet is egyreinkább erősödött, de azt hittem csak a front buzerál és kipihenem másnapra. Fater cseszegetett, hogy vegyek be még szívgyógyszert, nem értette meg, hogy nem használ. Nagynehezen aztán megértette, de akkor meg azon hőzöngött, hogy nem hízom és addig nincs pacemaker beültetés. Kimentem a retyóra, mert fenyegetett Vuk, meg vizelési ingerem lett, de Vuk mégsem látogatott meg. Mire beértem a szobámba, egyik pillanatról a másikra jöttek a görcsroham jelei és pillanatok múlva meg is érkezett. Olyan gyorsan lecsapott, hogy szólni sem volt időm. Megszoktam, hogy rossz ugyan, olykor nagyon is, de vége lesz, szóval most is ennek tudatában igyekeztem elviselni. A rohamok terhelik a szívet, ami nem jó, pláne az enyémnek. Az eleve gyors, gyakran szabálytalan pulzusom méggyorsabb és szabálytalanabb ilyenkor, jönnek az adrenalinfröccsök is, hogy kiegyenlítődjön a keringés és mivel általában 2-3 kör alatt nem úszom meg (időnként kegyes a sors és csak 1 jön), ezért a szervezetemnek és a szívemnek küszködnie kell egy ideig, viszont néha nem szűnnek a rohamok és egyre pokolibbak ennek a hatásai. Azt már sokszor említettem, hogy némileg észnél vagyok roham alatt is, így most is kapaszkodtam a hangokba, amit jelen esetben a tv szolgáltatott, de olyan rosszul voltam és olyan erős adrenalinfröccsök jöttek, meg úgy futott a szívem, hogy arra kellett koncentrálnom, ne ájuljak el. Az első körnek még vége sem lett szinte, már jött a második, szintén erősen (ami alatt sikerült bevizelni 👏, pedig nemsokkal előtte voltam retyón, de valamiért vizelési ingerem van ilyenkor is, meg amikor 'csak' a szívem bulizik, olyankor is, hiába voltam esetleg előtte wc-n), majd jött a harmadik, az sem volt enyhébb. Utána aludtam, majd ébredéskor fel is tudtam kelni az ágyból, hogy átöltözzek, meg kimenjek budira, a fejem is tisztább lett, de nagyon gyenge voltam továbbra is, majdnem leborultam a wc-ről, amire férfi létemre le kellett üljek, mert nem tartottak a lábaim. A szívem futott továbbra is, szédültem, meg éreztem, ahogy hidegverejtékben úszik mindenem, közben időnként forróság öntött el itt-ott, mintha hideg-meleg víz cirkulált volna bennem, ami mint megtudtam azért van, mert olyankor a keringésem instabil. Vuk továbbra is nagyon fenyegetett, de ezúttal sem látogatott meg. Visszamentem lefeküdni, mert azt gondoltam vége lesz már és ha pihenek, helyreáll minden, ahogy szokott. Szinte azonnal jött a folytatás, akkor már a sokadik adrenalinfröccs áradt szét bennem, a szívem meg annyira túlpörgött addigra, hogy szabályosan izomlázat éreztem ott, forrósággal együtt és mintha súlyokkal húzták volna lefelé a szívemet a hasam irányába, le akart szakadni a szívem a bal vállammal-karommal egyetemben. Az erős hányingerem sem enyhült és szorított az állkapcsom, minden pillanatban azt hittem, hogy csandrázni fogok, de nem történt meg. Időnként hallucináltam, meg ki-kiestek időszakok, szóval innentől kezdve voltam zavartabb. Valamikor belépett a szobámba a fater, nem tudom mikor és arra sem emlékszem, hogy belépett, csak az van meg, hogy szólongatott, de ahhoz is kellett minden erőm, hogy hangot adjak ki, jelezve, hogy veszem az adást és attól, hogy egyetlen "hm"-t kipréseltem magamból, megint beindult a pokol és onnantól félig magamon kívül voltam, vagy nem tudom hogyan lehet ezt megfogalmazni, de beszűkült a tudatom és az érzékelésem. Homályos emlékeim vannak arról, hogy a mentők ügyködnek rajtam, aztán kicsit éberebb lettem, mire a kórházba értünk.

Amennyit eddig tudok/ami eddig történt:
- Az EKG-k szarok lettek (mitől is lennének negatívak?)
- A beérkezéskor produkált magas pulzusra kaptam valami szert, ami 1 mp-re megállítja a szívet, hogy vissza tudjon állni a ritmus
- Vért vettek többször, de nem tudom honnan, mert az is kiderült, hogy megint felzabált a szervezetem a véremből, így várom a pótlást
- A bekerülésem másnapján elvittek mellkasröntgenre, ami megnagyobbodott szívet (mondták már rám, hogy nagy szívem van, de ezúttal kiderült, hogy valóban 😉) és pangást mutatott a tüdőben is, arra gyógyszert kapok egyelőre, de ha több lesz a szutyok, le kell csapolni. Kihagynám az efféle mókát, szóval remélem eltűnik a cucc, mert már volt ilyen és akkor elég volt a gyógyszer.
- Tegnapelőtt hasi ultrahang volt
- Jövőhétre zengték be a szívultrahangot

Az kemény, 8 óra van és fél 6-kor kezdtem el írni. 👏

👍

Kivételesen egynapon belül fogjuk megjárni a pesti utat, ugyanis ma kiderült, hogy az Ildiék is mennek Pestre 7.-én és mondta, hogy akkor felvisznek bennünket is kocsival. Időt is nyerünk, mivel kocsival 'csak' 3 óra az út, meg nem kell fel-le pakolászni a szekeremet a járművekre, majd csak Pesten, amikor a kórházból megyünk a Robihoz (fater régi cimborája), mert onnan fognak minket felvenni az Ildiék. Mehetnénk a Gabihoz, de a fater ottfelejtette a lakáskulcsokat, a Gabi pedig melózni fog, szóval nem jutnánk be a lakásba, viszont az Ildiék csak olyan 2-3 óra körül jönnek értünk, addig nem kóvályoghatunk. 10 körül érünk fel (ha minden jól megy), viszont nekem csak 11-re van időpont, de a kórháznál tesznek ki, mert ők is időre mennek a dolgukra, úgyhogy egy órát még kóricálunk, míg mehetünk a kórházba. Ha minden jól megy, akkor ott egy óra alatt végzek és elzötyögünk a Robihoz, ott elleszünk 2-3 órát és érkeznek értünk az Ildiék, aztán 5-6 óra körül már itthon is leszünk. 👍 Nemsokára kell menni kontrollra is (ebben a hónapban), de az már a szokásos buszozós és Gabinál alvós út lesz.

Kíváncsi vagyok a friss EKG-leletre, mert olyat csinált a ketyegőm, amit eddig még nem. Szokott ugyan fibrillálni (érezhetően remeg olyankor a szív), de ezek a beremegések eddig csak 2-3 mp-ig tartottak és nem kísérte semmi egyéb a mellkasomban érzett diszkomfortérzeten kívül. Ezúttal is elkezdett remegni, csak most úgymaradt és sacc/kb. fél percig folyamatosan remegett, közben adrenalin áradt szét a szívtájékomon (ami állítólag azért van, mert azzal próbálja a szervezet ellensúlyozni az elégtelen szívműködést és ezzel a keringést fenntartani) és folyamatosan köhögtem, meg fulladtam, mert a remegő szívem ütötte a tüdőmet, ezzel egyidőben lökdöste kifelé belőle a levegőt. A közérzetem is szar volt. Az erős köhögés elvileg helyre tudja rakni a szívritmust, úgyhogy nem tudom, hogy annak a hatására hagyta-e abba a remegést, vagy spontán, mindenesetre hajmeresztő élmény volt, hogy most először tartósan csinálta. Persze nem volt időm nagyon berezelni, mert tudatosan is köhögni kezdtem, hátha visszaállítja a ritmust, de egy pillanatra megijedtem. Azóta nem csinálta, legalábbis hosszan nem, csak a szokásos 2-3 mp-esek vannak, meg a nagy bedobbanások.
Volt roham tegnapelőtt este és tegnap este is a frontoktól, meg magas a vérnyomásom mostanság, de így sincs igazán okom panaszra.