A hétvégén megint haladt a felújítás

Jöttek a Tomiék, szombaton a szobámban és az előtte lévő kis helyiségben szedték fel a pozdorjalapokat, hogy másnap el tudják kezdeni lebetonozni a talajt. Kibontották a falat is a szobámban a valamikori boltívnél, mert már repedezett. Kiderült, miért... Újabb Darwin-díjas megoldásra derült fény, ugyanis nem volt kötésben a fal! Felépítették, bevakolták, oszt' jónapot! 🙄🤣 Gyakorlatilag csak a vakolat tartotta a falat! Ahogy elkezdték bontani, egyből esett szét, dőlt ki az egész, az első ütés után már kézi erővel is szét lehetett bontani! Slusszpoén, hogy amíg nem tudtam, hogy boltív lesz ott megint, ahhoz a falhoz terveztem elhelyezni az ágyamat, ergo ha már a mennyezetnek úgysem sikerült agyhelyen csapni, megoldotta volna a fal. 🤣 Esz(mél)etlen megoldásokra derül fény, ahogy halad a felújítás. Na, a lényeg, hogy mindenképp' ki kellett bontani azt a falat. Még szoknom kell, minden változás stresszt vált ki, de majd megszokom. Felment a Tomi a padlásra is, nézte, hogy hová lehet tenni a kéményt, mert ahová eredetileg került volna, ott valamiért (éljen az amnéziám) nem lehet és jó, hogy felment, mert az is kiderült, hogy az én szobám felett is szar a tető, nagyon el vannak korhadva a tetőlécek, a cserepek meg már olyan régiek, hogy elporladnak, alig kapaszkodnak fel a lécekre, úgyhogy mielőbb cserélni kell a léceket is, meg a cserepeket is, mert ott is be fog ázni a mennyezet. Hurrá... Vasárnap jöttek betonozni, elég vastagon terítette le, úgyhogy ezen nem fognak a patkányok feljönni. A betonozás is olyan itt, hogy csak mutatóban létezik, ugyanis a dögök fel tudják fúrni, simán fel lehet törni, úgyhogy gyakorlatilag rendes beton sincs. 👏 Amit Ő rakott le, abba belekevert valami anyagot, amitől gyorsabban köt, hogy mielőbb terhelhető legyen és mehessen rá a kémény is. Azóta már kötött annyit, hogy rá lehet menni, de a kémény nyilván jóval nehezebb lesz, mint egy emberi test, szóval azzal a teherrel még várni kell. Ennyi történt a hétvégén és a most következőn építik fel a kéményt, ha jól rémlik. Amúgy hihetetlen a srác! Ugye rendberakta azt a botrányos tetőrészt, meg leverte az életveszélyes mennyezetrészeket, ki is hordtak az apósával minden keletkezett szutykot és nem fogadott el egy forintot sem! Fater kb. már kezdett mérges lenni, hogy ilyet nem lehet csinálni, de akkor sem fogadta el. Ha ez nem elég, jöttek ugye most legutóbb hétvégén a falat kiszedni, meg betonozni és amikor az öreg kérdezte mennyivel tartozik, megint nem akart elfogadni egy fityinget sem! Ilyen nincs, öcsém! 😮 Na, de fater mostmár nem hagyta magát, nem tudom mennyit adott, de adott neki pénzt, hiába ellenkezett. Még azt is meg kell jegyezzem, hogy igényesen dolgozik és nem is tököl, szóval nem egy Mekk Elek, mégsem akart az eddigi munkájáért pénzt elfogadni, hanem csak mostantól akarta volna a munkadíjat számolni. Agyam eldobom!

Betonozás előtt:

A szoba is betonozásra várt és meg lett nyitva a boltív:

Kész' a betonozás:

A szobában is:

Ugye írtam, hogy az öreg be akar költözni télre a leendő konyhámba (amit amúgy ő akar mindenáron kialakítani, holott van a házban konyha, elég volna az, hiszen eddig is közösen használtuk, amíg működött benne még bármi), mert a megnyitott boltív miatt a szobámból átmegy a konyhámba is majd a meleg és akkor nem fázik, mert nála persze idén sem lesz fűtés, pedig lehetne, csak a pár évvel ezelőtt vásárolt lyukas antik kályha azóta is a teraszon leledzik, ugyanúgy lyukasan... Amikor megvette, azt mondta majd kijavíttatja. "Majd..." Ezt már ismerem. Ha megcsináltatta volna, akkor már nála is rég' lehetne fűtés, de természetesen ez is ráért és most megint annyi lesz a magánszférámnak, mert ugye se egy folytonos fal, se ajtó nem lesz köztünk, mint ahogy a jelenlegi helyünkön van. Ez a magánszféra ügy csak a kisebbik gond, a nagyobb az, hogy semmi kedvem továbbra is szagolni a penetráns lábszagot és szájszagot, utóbbi betölt egy egész szobát. Ha szólok, hogy legalább szellőztessen ki időnként, felháborodik, hogy hideg van kint. Ja, itt bent meg rohadt büdös... Nem lejáratni kívánom, csak a tényeket közlöm, hogy miért nem lelkesedem azért, hogy egybenyitott térben legyünk. Alig vártam, hogy elszeparálódhassak tőle, örültem, hogy végre elkészül a szobám és mentesülök a zajongásától, meg az igénytelenségétől. Azt is kitalálta, hogy mivel lesz konyhám, vesz egy villanytűzhelyet és ott fog főzni, míg elkészül az eredeti konyha. Ezzel nem volna gond, csak ő olyan, hogy akár este későn is nekiáll főzni, vagy sütni és zajong, de ez nyilván nappal is fennáll, ajtó meg ugye nem lesz, így viszont nem fogok tudni pihenni, márpedig ha szarul vagyok, tudnom kell aludni. Az jutott eszembe, hogy a szobám előtti kis helyiségbe kimehetek aludni, csak nyilván jó volna már, ha lenne végre magánszférám, nyugalmam. Ha nem tudok elvonulni, besokall az idegrendszerem a sok ingertől és dühroham talál meg. Ezért fogok átmenni inkább abba a kis zugba, csak ugye nem azért készül a szobám, hogy aztán ne tudjam nyugodtan használni. A jelenlegi helyen sincs nyugtom soha, itt járkál keresztül, nem érdekli az sem, ha alszom, vagy jelzem, hogy túl sok az inger, ugyanúgy zajong, ezer decibellel telefonál, stb. Ma is volt egy zseniális ötlete... Azt mondja azt találta ki, hogy ha már lesz fürdőszobánk is, telente akkor is kényelmesen, lavórban fürdök majd a szobámban, meg akkor legalább nem kell felfűtögetni mindig a fürdőszobát. Hogy mi van?! 🤔 Szóval adott lesz végre a fürdőkád, amibe beleülhetnék rendesen, de inkább továbbra is álldogáljak a lavór felett szar szívvel és lábbal, gyakorlatilag csak csutakolózva, csak hogy ne kelljen a fürdőt felfűteni. Tényleg nem kerek valami fateromnál sem... Na meg "kényelmesen"?! Kb. ezerszer mondtam már, hogy nehéz ott álldogálni, míg rendesen megfürdök, mert sem a ketyegőm, sem a lábam nem bírja a terhelést, akkor honnan vette, hogy kényelmes? Megmondtam neki, hogy elég volt a sokévnyi lavórozásból, ha lesz kád, abban fürdök, télen is! Azt is elfelejti, hogy nem 4, hanem 34 éves vagyok, majd én tudom hogy' és hol jobb nekem fürdeni. Eszement ötletei vannak és teljesen komolyan adja elő ezeket.

34 évvel ezelőtt

vettem oly' sietősre a figurát, hogy 3 hónappal hamarabb csekkoltam le a világot, mint kellett volna. Állítólag azt mondták anyáméknak, hogy "ebből nem lesz gyerek". Már akkor is lázadtam és csakazértis' megmutattam, hogy bizony, lesz. Aki nem tudja a sztorit, az meg sem mondja, hogy durván koraszülött voltam, mert Isten kegyelméből nem szenvedtem olyan súlyos károsodásokat, mint sok sorstársam. A dolog természetéből adódóan persze én sem úsztam meg ilyen-olyan járulékos problémák nélkül, de még azokkal együtt is piszkosul szerencsés vagyok! Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt vagyok, egy újabb születésnapot éltem meg és lázadok tovább, újra megmutatom, hogy a jóslatokra rá lehet cáfolni, mert ugye elvileg nem fogok megöregedni. De igen! Ahogyan mégis lett belőlem élő és a korai érkezéshez képest jól funkcionáló köl'ök, úgy lesz belőlem ősz öregúr is. Nem szoktam tortát kapni, de most valamiért kaptam egy párszeletes süteményt, amin a 34-es szám állt két gyertyából és miután nagynehezen elfújtam, fater mondta, hogy kívánjak valamit. Mondom egy új szív és tüdő rendel. 🤣 Na, de megvolt a kívánság, amit persze nem szokás elárulni, úgyhogy hallgatok. Nem is ez a lényeg, hanem ott az a 3-as és 4-es és mondtam az öregnek, hogy a 43. születésnapomra is jó lesz. 😁 Ezzel is ösztönözve magamat és a szervezetemet a kitartásra. Ugyanezek a gyertyák fel lesznek használva majd' 10 év múlva! Itt leszek és jól leszek! Legalábbis ahhoz képest, ahogyan elvileg lennem kéne. Bízom Istenben, bízom a szervezetemben, mert sokszor bizonyította, hogy erős és bízom abban is, hogy a pozitív gondolkodás a jövőben is segít majd előbbiek mellett.

Egy hete beköltöztettem a bundás bagázst magamhoz, mert a kennel téliesítése sem valósult meg (mily' meglepő... 😆) és nem hagyhattam őket odakint megfagyni. Mostanra mondjuk már a szobában is hideg volt, de tegnap este el tudtam kezdeni fűteni, mert a cső vissza lett kókányolva az ideiglenes helyére és így végre nem játszom Újpest drukkert a lila-fehér végtagjaimmal. Amíg az eredeti szobámban nincs felépítve a kémény, addig ezzel a megoldással tudok fűteni. A banda jól viselkedik és éjjel sem csapnak zajt, leszámítva az alomban kaparászást, de utána legalább hagynak visszaaludni. Ha átköltözhetek a szobámba, akkor már úgyis külön leszünk és tudok aludni, addig meg ki lehet bírni így.

Múlt hétvégén nem tudott jönni a Tomi, meg az apósa dolgozni, de tegnap jöttek és betámadták az amúgy is lekéretzkedő mennyezetrészt a folyosón. Hú, apám... hát nemsokat kellett vele dolgozniuk, egyet ráütöttek és baaang, jött le hatalmas darabokban és robajjal. Ha az valamelyikünkön landolt volna, kb. beleimplantált volna minket a talajba, mert nem csupán az a látványosan lelógó rész akart ám lejönni, hanem már az egész bazinagy tábla a jelenlegi szobám előtti részen. Az 'utolsó pillanatban' lett leszedve, életveszélyes volt ott járkálni és ez még nem minden. Az igazi "wtf?!" pillanat akkor jött, amikor ugye a teljes mennyezetrészt lebontva feltárult az ott lévő tetőszerkezet. Igencsak szellősen álltak a cserepek, mivel ugye a tetőlécek, a gerendák már szarrá voltak törve és a meghajlott állásuk miatt értelemszerűen a cserepek sem tudtak illeszkedni. Nem is csoda, hogy akkora lyukakon vígan zuhogott be az eső és áztatta a mennyezetet, meg elrohasztotta a gerendákat, amik aztán persze megadták magukat és az amúgy is meggyengült mennyezeten bekukucskált az egyik félbetört gerenda két törött vége. Valami észkombájn ugye fogta és rájuk vakolt, ami persze csak arra volt jó, hogy mégnehezebb legyen az a rész és méginkább le akarjon szakadni, de a slusszpoén, hogy a lyukas tető alá, a befoltozott mennyezet fölé a padlásra berakott egy vájlingot, hogy abba folyjon az eső... Darwin díj erre is befigyel. 🤣 Az oké, hogy abba folyt, de arra nem gondolt az okostojás, hogy az megtelik és utána ugyanúgy folyik szanaszét a padláson a víz és ugyanúgy ázik a mennyezet? 🙄 Amikor leszakadt a mennyezetből egy nagy darab, akkor láttuk meg az ott figyelő vájlingot és fogtuk a fejünket. Ha lezúgott volna az is, vízzel tele, akkor meg aztán főleg foghattuk volna. 😜 Fater akkor felment és elvette onnan, így legalább az már nem kokizhatott le minket, de a mennyezet továbbra is gázos volt. Na, a lényeg, hogy a mennyezet leverésekor derült ki, hogy már a tető is majdnem beszakadt, mert nyomult az is lefelé, meg voltak olyan gerendák, amiket már csak a lehelet tartott. Leszedegették a Tomiék a cserepeket, meg a rossz gerendákat, léceket és a helyükre vadiújakat raktak be, így mostmár azon a részen stabil a szerkezet és persze a visszapakolt cserepek is rendesen tudnak illeszkedni, nem ázunk tovább! B@sz'ki, 7 év kellett, hogy eddig eljussunk?! 🤔 Nyilván az egész tetőt renoválni kéne, de annyi zsozsónk nincs, hogy egyszerre legyen minden cserélve, úgyhogy fater szójárását idézve majd "apránként" lesz rendberakva. Az égető gond mindenesetre most meg lett oldva, nem ázunk tovább és mostmár nem futólépésben, fejet védve kell a folyosón közlekedni. Fater még azt csinálja, mindig mondja, hogy még szoknia kell, de én már átálltam, meg ugye nincs már ott az út közepén a födémtámasz, ami fogta valamelyest a mennyezetet és ettől az agyam egyből veszi az adást a változást illetően. Szar a bejárati ajtó is, húz be alatta a hideg és most, hogy egy bazinagy darabon nincs mennyezet, a padlásról is tódul le a hideg a folyosóra. 🥶 Ma nem jönnek a Tomiék, úgyhogy jövő hétvégéig marad a szellős plafon, aztán akkor fognak rajta dolgozni tovább, meg az álmennyezetet feltenni és akkor eltűnik az a hatalmas lyuk, meg a hideg sem fog tovább jönni onnan. Elvileg már a szobámon dolgozna, de a mennyezet (és ugye mint kiderült, a tető is) annyira s.o.s melót kívánt, hogy most ezeken dolgozott. Sosem várok születésnapi ajándékot, de most betudom annak a fűtést, az ázás megszűnését és az omlásveszély elhárulását, mert pont egynappal a születésnapom előtt lettek megoldva. Nagyon-nagyon ideje van már annak, hogy történjenek pozitív változások a kecón! Már kezdtem elveszíteni a reményt, de mostmár jó így, hogy látom a fejlődést. Így könnyebb elviselni a még fennálló kényelmetlenségeket, mert tudok abba kapaszkodni, hogy azok is meg fognak oldódni. A Karácsonyt elvileg már az eredeti szobámban tölthetem, rendezett közegben és melegben, mert ugye nem szökik el az ablaknál, meg az ajtó alatt. Nekem ez elég is lesz ajándéknak.

Ez landolt volna rajtunk...

Csoda, hogy beáztunk? 😜

Így viszont már mindjárt más 👍

Megint szélsőségesen hullámzik a kedélyállapotom, egyszer pozitív vagyok és a hangulatom sem gáz, terveim vannak, tevékeny vagyok, aztán a következő pillanatban meg nagyon sötét gondolataim vannak, szorongok is csomó mindentől és a semmiből tud elkapni a "nem bírom tovább, legyen vége mindennek" érzet is. Jönnek megint az ún. elidegenedések is (az ember agya lefagy, kiesik az adott helyzetből), aztán valamikor random felenged ez a bénultság.

Jó volna még idén feljutni Pestre. Remélem összejön, mert már hiányzik. Nem tudom mi volt a múltkor, mert elmúltak azok a furcsa tünetek, szóval a Dokihoz már nem sürgető eljutnom, de azért nem ártana a szokásos kontrollt megejteni.