de nem igazán történt felénk semmi, meg kedvem sem igazán volt/van írkálni.
A lakásügy leült, mint az iszap, fater megint Pató Pált játszik. Nem izgat már.Úgy volt, hogy megyünk strandra szerdán, vagy csütörtökön, de szokás szerint abból sem lett semmi. Az Ildi hívott el minket még múlt szombaton, aztán amikor elvitte a fatert a Pennybe kocsival, akkor derült ki apám számára, hogy nem jó a légkondi és mondta az Ildinek, hogy anélkül nem fogunk tudni menni, mert az oxigénhiánytól rámjön a görcsroham, meg fel is hevülök, mivel a hőszabályozásom is be van krepálva. Mondjuk ~ 50 °C-os kocsiban már bárki felhevül. Mondta állítólag az Ildinek, hogy nemcsak nekem nem tenne jót, de neki sem és a gyerekeknek sem tesz jót, hogy a forró és levegőtlen kocsiban hurcolássza őket, mert ugyan le vannak húzva az ablakok, de szart sem ér, mivel a menetszél is forró, fullasztó, az tódul csak be a már amúgy is felforrósodott kocsiba. Slusszpoén, hogy a kocsi a múltkor volt szerelőnél, de a légkondiról nem szólt neki az Ildi. 👏 Fater felajánlotta állítólag, hogy beszáll a költségekbe, csak csináltassa meg, mert veszélyezteti önmagát is, a gyerekeket is és a többi közlekedőt is azzal, hogy rosszul lehet/dekoncentrálttá válhat és baleset lehet belőle. Kivételesen egyet tudok érteni vele. Persze amiatt is akarta, hogy el tudjunk menni, sosem önzetlenek a lépései. 🤮 Az Ildi állítólag azt mondta, hogy megcsináltatja, aztán amikor hétfőn kérdezte a fater, hogy jó-e már a légkondi, az Ildi felhúzta magát és felcsattant, hogy "más is jár anélkül!" Fater bepipult, egyrészt mert felelőtlen (ő is az sokszor, csak ugye ezt sem látná be), másrészt azért is felhúzta magát, hogy az Ildi megígérte, meg hogy tudta, hogy mennénk, de leszarja mindezt. Mondtam neki, hogy tudja milyen, szóval borítékolható volt, hogy megint nem fogja tartani a szavát. Én pontosan emiatt nem is hittem el, hogy lesz belőle valami, így nem csalódtam. Fater most megint "öri-harit" játszik, de gondolom 5 perces lesz megint. Nem izgat a vergődésük. Berágott és lefoglalta ismét azt a szegedi szállást, amit 2 éve is, de ugye akkor másra kellett végül a zsozsó és le kellett mondani a foglalást. A tapasztalataim miatt ennek a megvalósulását is fenntartással kezelem, de azért örülnék, ha végre összejönne valami program, meg nyár közepe van és még sehol nem voltunk. Utoljára kb. 7 évvel ezelőtt voltunk valahol nyáron, szóval nagyon ideje van már! El ne kiabáljam, a remisszió még mindig tart, szóval most a szervezetem is partner és addig kell menni, amíg tudunk. Bízom benne, hogy ezúttal tényleg eljutunk már egy kicsit lazulni! Strandolás, hajózás és a hely felfedezése a terv.
Ahogy mondtam, egész' jól vagyok. Az ízületi gyulladás lángolt csak fel, amint bejött a nyár, de nem vészes, mert csak 2 kézujjat érint, illetve a bal lábamon a nagylábujj alapízületét és mindkét bokát. Meglepő mód' nincsenek görcsrohamok, bár időnként rezeg a léc, amikor alig van oxigén, mert van, hogy a kezeim már lezsibbadnak, meg bekábulok kissé és enyhébb görcsök befigyelnek. Esetenként majdnem elájulok, de eddig még megállapodott a dolog a majdnem szintjén, szóval ezen a téren is mákom van. A szívem is egész' okés a hőséghez képest, mert ugyan fektemben is rohangál, meg zavaros a ritmusa és van, hogy szúrkál a tájéka, meg a karomba kimegy a fájdalom, de hajmeresztő bulikat egyelőre nem nyomat. Lekorlátoz ugyan az aktivitásban, de nem totálisan és úgy vagyok vele, hogy amíg ki tudok szállni az ágyból és el tudom látni a macskákat, meg magamat, addig nincs igazi probléma. A neuropátiás, magzatpózos anyázás is megint terítéken volt kb. 1-1,5 hétig, de néhány napja elcsitult, szóval királyság van. Raynaud 'barátom' is remisszióban van a tartós hőség kezdete óta, persze hideg cucc fogyasztására/fogására/huzatra előjön, de nincs az a folyamatos hideg és színes kéz-láb állapot, meg a szívkoszorúeremet sem gyilkolja. 👍 Étvágyam változó, a meleg miatt nem jó, de vannak napok, amikor az, szóval nincs gond, nincs az, hogy szarul vagyok és nem bírja a bélésem sem a strapát. A lényeg, hogy a hőséghez képest jól vagyok és hogy csak a RA lángolt fel, az sem durván.
Pár hónapja a pszichológus ajánlotta, hogy írjam meg a Szabinához mindazt, amit elmondanék neki, hátha segíti a lezárást/elengedést. Ma rászántam magam, hogy elkezdjem, aztán majd meglátom, meghozza-e a kívánt hatást. A mentális állapotomat illetően sem tudok semmi újat mondani, a szokásos végletek közt hullámzó, viszont egy ideje nem jött az a rohamszerű őrület. 👍 Nem vagyok jól ettől függetlenül, de annyira gázul sem, hogy rámjöjjön. Igyekszem a pozitív dolgokba kapaszkodni, pl. várni az augusztusi csavargást. Remélhetőleg ezúttal össze is jön!
Tesóm, ha olvasol: nagyon hiányzol, remélem megvagy és valamikor még tudunk majd beszélni! 🙏
