ügyet intézni, de így legalább kimozdulhattam. Mennénk már Szegedre, a Vadasparkba, de mivel jön megint a kánikula, ezért várnunk kell. Miután végeztünk az ügyintézéssel, beültünk kajálni a kínaiba és kicsit sétáltunk is. Mivel kocsival vittek minket, így a székemet nem kellett vinni és így legalább újra a réginek éreztem magam, aki a lábain jár. Kb. 100 méteren még elvisznek és örülök neki! Nem érdekel, hogy annál tovább nem, arra koncentrálok, ami megmaradt és töltekezhetem abból is, hogy volt idő, amikor bármeddig elvittek. Vannak, akiknek ez sosem adatott meg, úgyhogy értékelem, ami jutott nekem. Kicsi a világ, ugyanis ahogy sétáltunk, egyszercsak odalépett hozzánk egy volt osztálytársam, az Alex. Eldumálgattunk, mert jóban voltunk a suliban is. Azt mondta, ott lakik Baján, szóval meglehet, hogy máskor is összekoccanunk véletlenül, bár én ritkán járok ott. Nem volt egy érdekfeszítő program ez az átutazás, de az itthonrohadásnál mégiscsak jobb volt. Hazafelé jövet majdnem belénkcsattant valami kettyós, nem rajta múlt, hogy nem történt meg, hanem az Éván (Attila felesége vitt minket).
Az utóbbi napokban nem vagyok jól (ma jobb napom volt, ezért tudtam elmenni Bajára), de nem is vészes a helyzet. Számítottam erre, mivel olvastam, hogy nagyon megterhelő lesz az erős felmelegedés. Annyit tudok tenni, hogy csak azt csinálom, amit muszáj, egyébként pedig pihenek és akkor talán nem kap majd el komolyabb rosszullét.
Agyalok egy újabb novellán, körvonalak már vannak. Viszket a kezem és az agyam, írnom kell, meg lehet, hogy rajzolni is fogok megint, illetve a zeneírás felé is kacsintgatok, újra. 😁 Lehet, hogy pörgés jön, mutatja ez az alkotóvágy is, meg egy ideje Duracell nyúl üzemmód van: a napokban 2 teljes napig nem aludtam, a végén már halluztam, meg baromságokat csináltam (pl. a kést beraktam a hűtőbe 😀), aztán persze K.O. és 13 órát aludtam, de azóta megint nem nagyon sikerül, max. 3-4 órákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése