Most csak képeket hozok

Az ablakok már a helyükön (putrit nem nézni, az egész kecó felújításra szorul):

Ez pedig a legdurvább rész, ezért a Tomi ezt fogja jövő hétvégén (hamarabb nem ér rá) rendbetenni:

Ugye legutóbb írtam

hogy azt hitte fater, hogy ellopták a tárcáját, mert hiába kereste mindenhol, nem találta és azt hitte, hogy a szomszédban felejtette, ahonnan aztán lába kélt. Le is tiltatta rögtön a bankkártyáját. Másnap reggel boldogan közölte, hogy megvan a tárca, az ágyneműhuzatba (!) volt valahogy belegabalyodva. 🤣 Nem tudom hogy' a viharba sikerült neki ez a mutatvány, de a fő, hogy végül nem kellett minden okmányunkat újracsináltatni, csak a letiltott bankkártyája helyett kapott egy újat.

Szokásos állapotkövető rész:

A többhetes, gyakran anyázós és néha könnycsorgatós, éjszaka alig alvós szintű élvezet végre lekoccolt, egy hete elmúlt az a folyamatos, erős idegfájdalom. 👍 Remélem egy ideig megint békénhagy. Semmire sem tudtam tőle figyelni, úgyhogy felüdülés újra nélküle létezni. A fülem is be volt gyulladva, abba fülcsepp került és jobb is lett, de megint kezd fájni. Nem tudom mi van, sosem volt gond a fülemmel, de újabban állandóan begyullad az is. Valahogy sikerült felfáznom is, vagy nem tudom mi van, de arra hajaznak a tünetek. Beszélni kell a Dokival, hogy kiderüljön mi lehet, bár távgyógyítani nyilván nem tud, szóval el kell jutnom hozzá. A frontokat is érzem, de nem vészesen. Raynaud barátom aktív, de ez ilyenkor nálam már megszokott. A kezem még nem vészes, a lábam már gyakran mirelit hőmérsékletű és zsibbad.

Végre a házfelújítás is elkezdett haladni így 7 év után (abszurd még leírni is...), tegnap jött a Tomi és az eredeti szobámon kibontotta az egyik ablakot, ma pedig a másikat is, most aztán szellőztetve van a szobában, mer' perpillanat 1 ablak sincs rajta. 😁 Nemsokára berakja az újakat. A régiek zajt sem szűrtek és a huzat is bement rajtuk, de ezek az új thermo ablakok zajt is fognak szűrni (a zajérzékeny formámnak ez nagyon jól fog jönni) és a huzat sem fog bemenni/a meleg elszökni. Megcsodálta a méretes lyukat is a folyosó mennyezetén, aszondja' "hű, nem szívesen mászkálnék itt". Há' mi se... 😁 Kamikaze akció minden ki-be menetel a házból/házba. Jövő hétvégén elvileg rendberakja a gerendát is, mert ugye el van törve és attól szakadt be a plafon, csak valami észkombájn ahelyett, hogy javíttatta volna a gerendát, fogta, azt' a két belógó törött gerendavégre rávakolt jó vastagon, mer' jó'vanazúgy... 🙄 Mekk Elek befigyelt. Persze az se' segített a helyzeten, hogy a tetőlécek is hajlottak, meg töröttek már és ugye emiatt a cserepek sem illeszkednek, így az eső vígan befolyik, áztatva a mennyezetet - amíg ugye volt... 😜 - és attól is lekéretzkedett a vakolat, pláne az a ~ 20 cm vastag rész, amit rácsesztek a lyukon benyomuló gerendavégekre, mert az önmagában is nehéz, de ha ázik is ugye, akkor pláne nincs nehéz dolga a gravitációnak. Elkezdett lepotyogni a vakolat és egyre nagyobb lett a lyuk, ahogy karonfogta a környező meglazult részeket is és együtt zúgtak le. Isteni szerencse, hogy egyik esetben sem csesztek minket agyhelyen. Lényeg, hogy jövő hétvégén elvileg a tetőléceket teszi rendbe, hogy a cserepek rendesen illeszkedjenek és ne ázzunk tovább (ugye mivel ott mennyezet már nuku, így egyenesen a folyosóra ömlik az eső, amikor zuhog), meg a törött tetőgerenda mellé berak egy újat és a töröttnek a lyukon benyomuló végeit felhúzatja és hozzárögzíti az újhoz, leveri a maradék bazinagy, lefelé kéretzkedő vakolatdarabokat is, ami miatt orosz rulett a folyosón közlekedni, úgyhogy megszűnik az ázás is és az életveszély is. 👍 Mivel már nem lesz ázás, mehet fel az álmennyezet és akkor a lyuk is eltűnik. Ideje is, mert már vártam, mikor futok össze a folyosón Spider Man-nel, annyi pók van, nyilván a padlásról jönnek le a lyukon át. Elvileg a jövőhét utáni hétvégén pedig elkezdi a betonozást a szobámban. Az ablakcsere után következett volna, de amint meglátta a mennyezetet, azt mondta, hogy inkább azt csinálja legközelebb, mert életveszélyes és csak azután folytatja a szobámat. Ha minden igaz, még az idén be is költözhetek oda. Elvileg tavasszal a fürdőszobát, a wc-t, meg a mosóhelyiséget csinálja majd. Az eredeti szobám mellett van egy kisebb szoba, ami korábban egybe volt nyitva a szobámmal, láthatóan egy nagy boltív volt csak köztük, de aztán befalazták, persze azt is kókány módon, mert reped, meg látni a boltív vonalát is, onnan tudjuk, hogy egybe voltak nyitva. Fater azt mondta, hogy az a helyiség is az enyém lesz, konyhám lesz belőle, de mivel közös lesz a kéménye a szobáméval, így ott is lehet majd fűteni, szóval be fog oda menni aludni télre. Mondom oké. Na, de tegnap azt mondta a Tomi, hogy mivel a boltívnél reped, nincs értelme újra falazni, mert újra repedni fog (nem igazán értem, rendesen megcsinálva nem kéne neki), szóval kibontja a falat és akkor újra egybe lesz nyitva a két helyiség. Oké. Mondom az öregnek, hogy így nem fog tudni oda becuccolni, hiszen akkor válaszfal hiányában nuku magánszféra megint... Azt mondja csak estékre menne be, hogy tudjon melegedni. Mondom nem lesz jó, mert baromi hangosan horkol, nem tudok tőle aludni (sokszor a jelenlegi szobámban sem, pedig itt van köztünk egy ajtó), azt meg már nem akartam mondani, hogy baromira büdös is. Szóltam már (nem bunkón), de még én lettem leoltva mindannyiszor. Lényeg, hogy nem akarok vele osztozni a légtéren, meg a magánszféra is fontos az embernek (nekem meg főleg, mivel mindig is elvonulós voltam), úgyhogy mondtam neki, hogy ne oda menjen be, hanem a szobám előtti helyiségbe, mert oda is tudunk fűteni, de legalább lesz köztünk fal és ajtó, hogy mindenki félre tudjon vonulni. Elfogadta, szóval ez így oké, csak azon nézek mindig nagyot, hogy mennyire nem tartja szem előtt a határokat, a másik magánszféráját és figyelmeztetni kell rá (de legalább elfogadta, úgyhogy ez pozitívum).

Elvileg októberben utazunk Pestre. Végre! Mindig olyan, mintha hazamennék, főleg amikor megérkezünk arra a lakótelepre, ahol éltünk. Az keserédes, mert visszavágyom, de esélyem sincs visszakerülni oda ilyen ingatlanárak mellett. Mindig felpörgök, amikor megérkezünk oda. A Gabi is már vár minket, kérdezte fatert, hogy mikor megyünk és az októberben egyeztek meg. Remélem tényleg megyünk, már csak azért is, mert a Dokim sem látott megint ezer éve és ki kell derülnie annak is, hogy mi okozza a tüneteket.

Füstjelzés

Továbbra is létezem, csak nem volt kedvem írkálni és nem is igazán volt miről, aminek olyan szempontból pozitív oldala is van, hogy nem történt akkora horderejű negatív esemény sem, ami kikívánkozott volna belőlem.

Pár hete a két unokaöcsém felment a tetőre és lebontották a nagy szelekben mozgó kéményt, mert félő volt, hogy egy izmos szélviharban elnyeklik és beszakítja az amúgy is szar tetőt. Simán le tudták bontani, szóval alig volt már egyben, úgyhogy mákunk volt, hogy kitartott.

Lett egy új hobbim, mégpedig a novellaírás. "Kellemeset a hasznossal" ugyebár, ugyanis ilyen formában könnyebb kifejeznem magam, úgyhogy fogok írni a vágyaimról, félelmeimről, megtörtént és elképzelt helyzetekről, vicces történésekről, traumákról, meg a frász tudja mi fog még kipattanni a fejemből, de az írást legalább élvezem és jó terápia is. Pár hete született meg az első novella, 'természetesen' a repülésről 😉, akkor nagyon lelkes voltam, hogy írni fogom őket, azóta viszont nem tudtam írni, mert állandó fájdalom boldogít és nem tudok tőle kb. semmire figyelni, meg azért hogy teljesen őszinte legyek: alapból sem igazán forognak az agytekervényeim, eléggé be vagyok fordulva egy ideje. Semmi komoly, nincsenek sötét gondolatok, meg kiborulás, csak be vagyok zárkózva, bár mostmár próbálok előbújni. Na, de elkanyarodtam, szóval amint menni fog, írni fogom a novellákat.

Fater elszólta magát arról a programról, amit nem akart elárulni. 😄 Kamionozni megyünk majd. 🥳 Bakancslistás nálam ez az élmény, úgyhogy kipipálhatom majd. Arra várunk, hogy vége legyen a kánikuláknak.

Elvileg a szobámon ebben a hónapban elkezd dolgozni a Tomi, de ugye mindent csak akkor hiszek már el, ha megtörténik. Bőven lesz vele meló, mert a 2 ablakot ki kell cserélni, a talajt le kell szigetelni, lebetonozni, laminált padlót lerakni, kéményt kell felhúzni a szoba fölé, hogy tudjak fűteni, mert vissza van bontva, a vezetékeket is újra kell húzatni a falban, mert nincs áram abban a szobában, festeni is kell, szóval sok melóba és mégtöbb zsozsóba fog fájni, főleg hogy aztán egy nagy szőnyeg, új szekrénysor és új ágy is kell majd.

Fizikailag továbbra sincs különösebb gond, az immun még mindig alszik és a ketyegőm sem romlott. 👍 Meglepően jól viseltem az idei nyarat, nem voltak rosszulléteim, amik voltak, azok sem voltak durvák. Görcsroham a nyáron szerintem csak 1-2 volt, szóval egy szavam sem lehet. Amivel viszont szívok, az az idegfájdalom. Már vagy 2 hónapja boldogít folyamatosan, csak a mértéke változik. Van, hogy enyhe, néha el is múlik, de zömmel a figyelmet zavaró és a már-már elviselhetetlen szint váltogatja egymást. Van gyógyszerem, de az sem mindig hat és az olyankor szívás, mert eleve csak akkor veszek be gyógyszert, ha már nélküle nem megy. Mindegy, ki kell bírni, aztán majd elmúlik megint. Vannak ilyen időszakok, át kell vészelni. Van, amikor az agykontroll is hat a fájdalomra. A Raynaud már beköszönt, pedig szinte még ki sem mentünk a nyárból. 😁 A lényeg, hogy meglepően jól vagyok és ez maradjon is így!

Szívunk, mert fateromnak ellopták a tárcáját és benne voltak az irataink (mivel ő intézi ugye az én ügyeimet is, így az enyémek is nála voltak), lehet minden kártyát újracsináltatni. A bankkártyáját már letiltatta. Az a marha nagy mák, hogy pénzt nem hagy benne soha, itthontartja és csak annyit visz mindig, amennyiből vásárol. Vásárlásból érkezett, szóval nem volt benne semmi pénz, úgyhogy szerencsére 'csak' az irataink bánták, de a karma legalább gyorsan dolgozott, mert így a tolvaj egy büdös vast sem kaparintott meg, hiába fájt rá a foga. Jó játék lesz mindent újracsináltatni. 😠

Tesóm, hiányzol! 🙏