Egy hete beköltöztettem a bundás bagázst magamhoz, mert a kennel téliesítése sem valósult meg (mily' meglepő... 😆) és nem hagyhattam őket odakint megfagyni. Mostanra mondjuk már a szobában is hideg volt, de tegnap este el tudtam kezdeni fűteni, mert a cső vissza lett kókányolva az ideiglenes helyére és így végre nem játszom Újpest drukkert a lila-fehér végtagjaimmal. Amíg az eredeti szobámban nincs felépítve a kémény, addig ezzel a megoldással tudok fűteni. A banda jól viselkedik és éjjel sem csapnak zajt, leszámítva az alomban kaparászást, de utána legalább hagynak visszaaludni. Ha átköltözhetek a szobámba, akkor már úgyis külön leszünk és tudok aludni, addig meg ki lehet bírni így.
Múlt hétvégén nem tudott jönni a Tomi, meg az apósa dolgozni, de tegnap jöttek és betámadták az amúgy is lekéretzkedő mennyezetrészt a folyosón. Hú, apám... hát nemsokat kellett vele dolgozniuk, egyet ráütöttek és baaang, jött le hatalmas darabokban és robajjal. Ha az valamelyikünkön landolt volna, kb. beleimplantált volna minket a talajba, mert nem csupán az a látványosan lelógó rész akart ám lejönni, hanem már az egész bazinagy tábla a jelenlegi szobám előtti részen. Az 'utolsó pillanatban' lett leszedve, életveszélyes volt ott járkálni és ez még nem minden. Az igazi "wtf?!" pillanat akkor jött, amikor ugye a teljes mennyezetrészt lebontva feltárult az ott lévő tetőszerkezet. Igencsak szellősen álltak a cserepek, mivel ugye a tetőlécek, a gerendák már szarrá voltak törve és a meghajlott állásuk miatt értelemszerűen a cserepek sem tudtak illeszkedni. Nem is csoda, hogy akkora lyukakon vígan zuhogott be az eső és áztatta a mennyezetet, meg elrohasztotta a gerendákat, amik aztán persze megadták magukat és az amúgy is meggyengült mennyezeten bekukucskált az egyik félbetört gerenda két törött vége. Valami észkombájn ugye fogta és rájuk vakolt, ami persze csak arra volt jó, hogy mégnehezebb legyen az a rész és méginkább le akarjon szakadni, de a slusszpoén, hogy a lyukas tető alá, a befoltozott mennyezet fölé a padlásra berakott egy vájlingot, hogy abba folyjon az eső... Darwin díj erre is befigyel. 🤣 Az oké, hogy abba folyt, de arra nem gondolt az okostojás, hogy az megtelik és utána ugyanúgy folyik szanaszét a padláson a víz és ugyanúgy ázik a mennyezet? 🙄 Amikor leszakadt a mennyezetből egy nagy darab, akkor láttuk meg az ott figyelő vájlingot és fogtuk a fejünket. Ha lezúgott volna az is, vízzel tele, akkor meg aztán főleg foghattuk volna. 😜 Fater akkor felment és elvette onnan, így legalább az már nem kokizhatott le minket, de a mennyezet továbbra is gázos volt. Na, a lényeg, hogy a mennyezet leverésekor derült ki, hogy már a tető is majdnem beszakadt, mert nyomult az is lefelé, meg voltak olyan gerendák, amiket már csak a lehelet tartott. Leszedegették a Tomiék a cserepeket, meg a rossz gerendákat, léceket és a helyükre vadiújakat raktak be, így mostmár azon a részen stabil a szerkezet és persze a visszapakolt cserepek is rendesen tudnak illeszkedni, nem ázunk tovább! B@sz'ki, 7 év kellett, hogy eddig eljussunk?! 🤔 Nyilván az egész tetőt renoválni kéne, de annyi zsozsónk nincs, hogy egyszerre legyen minden cserélve, úgyhogy fater szójárását idézve majd "apránként" lesz rendberakva. Az égető gond mindenesetre most meg lett oldva, nem ázunk tovább és mostmár nem futólépésben, fejet védve kell a folyosón közlekedni. Fater még azt csinálja, mindig mondja, hogy még szoknia kell, de én már átálltam, meg ugye nincs már ott az út közepén a födémtámasz, ami fogta valamelyest a mennyezetet és ettől az agyam egyből veszi az adást a változást illetően. Szar a bejárati ajtó is, húz be alatta a hideg és most, hogy egy bazinagy darabon nincs mennyezet, a padlásról is tódul le a hideg a folyosóra. 🥶 Ma nem jönnek a Tomiék, úgyhogy jövő hétvégéig marad a szellős plafon, aztán akkor fognak rajta dolgozni tovább, meg az álmennyezetet feltenni és akkor eltűnik az a hatalmas lyuk, meg a hideg sem fog tovább jönni onnan. Elvileg már a szobámon dolgozna, de a mennyezet (és ugye mint kiderült, a tető is) annyira s.o.s melót kívánt, hogy most ezeken dolgozott. Sosem várok születésnapi ajándékot, de most betudom annak a fűtést, az ázás megszűnését és az omlásveszély elhárulását, mert pont egynappal a születésnapom előtt lettek megoldva. Nagyon-nagyon ideje van már annak, hogy történjenek pozitív változások a kecón! Már kezdtem elveszíteni a reményt, de mostmár jó így, hogy látom a fejlődést. Így könnyebb elviselni a még fennálló kényelmetlenségeket, mert tudok abba kapaszkodni, hogy azok is meg fognak oldódni. A Karácsonyt elvileg már az eredeti szobámban tölthetem, rendezett közegben és melegben, mert ugye nem szökik el az ablaknál, meg az ajtó alatt. Nekem ez elég is lesz ajándéknak.
Ez landolt volna rajtunk...
Csoda, hogy beáztunk? 😜
Így viszont már mindjárt más 👍
Megint szélsőségesen hullámzik a kedélyállapotom, egyszer pozitív vagyok és a hangulatom sem gáz, terveim vannak, tevékeny vagyok, aztán a következő pillanatban meg nagyon sötét gondolataim vannak, szorongok is csomó mindentől és a semmiből tud elkapni a "nem bírom tovább, legyen vége mindennek" érzet is. Jönnek megint az ún. elidegenedések is (az ember agya lefagy, kiesik az adott helyzetből), aztán valamikor random felenged ez a bénultság.
Jó volna még idén feljutni Pestre. Remélem összejön, mert már hiányzik. Nem tudom mi volt a múltkor, mert elmúltak azok a furcsa tünetek, szóval a Dokihoz már nem sürgető eljutnom, de azért nem ártana a szokásos kontrollt megejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése