Valami kattant a toronyban

és lett egy új hobbim, ami lelkesít és egyben ki is húzott abból az állapotból, amiről az előző posztokban beszéltem. Nem kizárólag ez segített, hanem a Tesóm is és az a tudat is, hogy menni kell tovább, meg ha támaszt kell nyújtanom neki, akkor tudjak, ahhoz viszont talpon kell lennem. Időnként írkálok verseket és a napokban felfedeztem egy zenekészítő alkalmazást, aztán bevillant, hogy a verseimet dalokba tudnám foglalni és ahogy nekiláttam, a sikerélmények felspannoltak. Már kreáltam 5 zenét és agyalok az újabb, meg újabb dalszövegeken, amikhez aztán zenét készíthetek, ami amellett, hogy leköt és élvezem is, segíti az önkifejezést és terápiás hatása is van. Sosem vagyok elégedett azzal, amit csinálok, de úgy érzem, hogy most rátaláltam valamire, ami megy és ez motivál. Persze a maximalizmusom most is azt mondja, hogy lehetne sokkal jobb is az eredmény, de legalább nem az van, hogy vállalhatatlannak tartom. Még a nagyon kritikus fateromnak is bejöttek, ami meglepett. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a lelkesedésem, de remélhetőleg nem 5 percig, szokás szerint. 😁 Tele van a fejem ötletekkel, zsong is az agyam az egyszerre születő tervektől. Rajzolni úgysem tudok mostanság, mert a kezem önálló életet él. Röhögök azon, hogy mindent elejtek, leverek, vagy épp' szájbavágom magam az evőeszközzel, de még a mobilt is képes vagyok fektemben olvasgatva a képemre ejteni 😆, stb., persze a harmincadik bénázásra már anyázok is, de a fő, hogy ezt sem élem meg tragédiaként. Az ember idomul helyzetekhez, ha rákényszerül. Lényeg, hogy találtam egy új elfoglaltságot, amit élvezek csinálni és ahogy mondtam, terápiás hatása is van, ami jót tesz.

Fater és az unokaöcséim elbontották a veszélyes terasztetőt, ami össze akart szakadni, meg egyúttal a teraszkerítést is elbontották, mert az is már őskövület volt, új lesz építve. A bontásból származó rengeteg faanyaggal is fűtünk, meg a rendelt fával is, így tudunk spórolni, mert még nem kell tüzelőt rendelni. Feltörték a betont is, mert az is töredezett volt már és kifigyelt alóla a jó állapotúnak tűnő vörös tégla. Ahogy felszedték a betont teljesen, kiderült, hogy az összes tégla egyben van, szóval jobban fest most a terasz. Egyelőre ennyi haladt a ház körül, de legalább ez is valami.

3 hét van Karácsonyig és még nem vettem ajándékot. Mondtam, hogy szeretek veszélyesen élni. 😁 Elvileg megyünk át az Ildiékhez (fateromnál megint sokáig tartott a távolságtartás...), de én valószínűleg maradok itthon. Minek menjek? Ő erőltetné, ami nincs, de az az ő dolga.

A frontokat leszámítva még mindig jól vagyok. Amikor gond van, olyankor is a pozitív gondolatokat bevetve sikerül jobban lenni egy idő után. Nem mindig, de ha mondjuk 4 esetből 2-ben működik, már megéri. Hogy őszinte legyek, már nem is emlékszem, mióta tart a remisszió, de talán lassan 3 éve és Isten adja, hogy továbbra is így legyen! Persze vannak romlások, de egyik sem olyasmi, ami az életemet veszélyezteti, leszámítva a szívelégtelenség mértékét, de hiszem, hogy kitart még a ketyegőm is. Épp' tegnapelőtt nyomatott egy hajmeresztő ritmuszavart, látszott a hasamon is az aorta nagyon gyors lüktetése, de az azonnali lefekvés és a tudatosan megtartott higgadtságom segítettek, hogy ne legyen rosszabb, aztán egyszercsak a tachycard és extradobbanásos állapotból átváltott olyan lassú dobogásba, mintha meg akarna állni, de csak egy-két dobbanás volt lassú, aztán rendesen vert tovább. Persze amíg fel nem ültem. 😁 Mindegy, mert az már megszokott, de a lényeg, hogy már nem ütögette a tüdőmet és nem vert be pluszokat. Ami a kajálást illeti, már tudok enni, igaz, nem vagyok a megszokott zabagép, de már nem is levesen, meg Nutridrinken élek. 😁 Utóbbinak mennie kell a Doki szerint a kaja mellett továbbra is.