Elkiabáltam

Írtam tegnap reggel, hogy nincsenek görcsrohamok. Délután meglátogatott, mindjárt több körben és elég erősen, szóval későbbi visszatekintőnek és viszonyítási alapnak lejegyzem részletesen a dolgokat. A szívem napok óta bulizik, de rosszul nem voltam, csak gőzmozdony módjára fújtatok, ha járkálok, vagy bármit csinálok és max. fél percig tudok állni. Tegnap is csak ennyi volt a bajom, szóval rosszul nem voltam, csak fáradt és ezért lefeküdtem aludni koradélután. Egész' jól aludtam, aztán arra ébredtem, hogy az öreg bekiabál hozzám a folyosóról, hogy menjek kajálni. Félkómásan kiszóltam, hogy aludtam, megyek mindjárt és abban a pillanatban, ahogy felültem, megéreztem, hogy nincs erőm, nem tudtam ülvemaradni, meg nyomott a mellkasom és légszomjam volt. Ekkor még azt hittem, hogy csak a szívügyek boldogítanak, de a következő pillanatban jöttek a görcsroham jelei is, úgyhogy megnéztem az időt, hogy majd tudjam, meddig tartott az egész buli. 4 óra körül járt az idő. Nagyon gyorsan rám is tört a roham, olyankor meg ugye nem tudok beszélni sem, meg semmit, csak a tudatom marad félig tiszta egy darabig, úgyhogy amikor fater újra bekiabált, hogy menjek, mert kihűl a kajám, már nem tudtam neki válaszolni, hogy nem tudok menni, mer' buli van. Cefet szarul voltam és a maradék tudatommal ilyenkor azt mantrázom magamban a szervezetemnek, hogy tartson ki. Jöttek az adrenalinfröccsök, mert a szívem vadul kalapál rohamok alatt is és mint megtudtam a Dokitól, ezekkel az adrenalinlöketekkel próbálja a szívverésemet/keringésemet stabilizálni a szervezetem. Közben hallottam, hogy fater ki-be mászkál a ház és az udvar között, reméltem, hogy szokott mód' bejön, hogy "mé' nem megyek má' enni", mert ugye szólni nem tudtam, hogy 'eksön' van, de ha bejött volna, akkor látja és tud figyelni, aztán szükség esetén mentőt hívni. Nem jött be, mert mint utólag kiderült, azt hitte visszaaludtam és nem akart megint felkelteni. Ismétlődtek az élvezetek és ez most az erősebb, egész testet rángató változat volt, erős szarulléttel párosulva, mert ugye a pörgő szív meg a keringésnek nem jó. Megijedni ilyenkor luxus, szóval most is igyekeztem a kitartásra koncentrálni, mert hiszem és tapasztaltam, hogy a gondolatoknak ereje van és nagyon fontos, hogy a szervezetem kitartson. A roham egy pontján már a maradék tudatom és érzékelésem is beint, úgyhogy onnantól K.O., aztán egyszercsak felébredek. Így volt most is, de ahogyan fater ébresztője után egyből jött a roham, ezúttal is ahogy észheztértem, jött a következő. Azután megint. Végül aztán a következő "magamhoz térést" nem követte több, de a szívem nem bírt fékezni. Újra és újra elaludtam, de minden ébredéskor éreztem, hogy még mindig pörög és a mellkasom feszül, szar a közérzetem. Már nem rohamoztam, tiszta volt a fejem is és átfutott az agyamon, hogy mentő fog kelleni, ha nem lassul vissza a tempó. Visszaaltatott a szarullét és felébredve még mindig nem csitult a tachycard roham, úgyhogy kivakartam magam az ágyból, hogy szólok az öregnek, hogy gebasz van. Ahogy felálltam, persze mégjobban felpörgött a ritmus, már a kezeim is megint elzsibbadtak és foltokat láttam, mivel amikor túlpörög a szív, nem tud rendesen pumpálni és az agy nem kap elég vért. Visszafeküdtem, mielőtt leoltják a villanyt és elvágódom, ráesve valamire, vagy ne adj' Isten valamelyik macskára. Mivel még mindig foltokat láttam, feltámasztottam a lábaimat a falhoz, hogy ne ájuljak el. Egyszercsak jött egy köhögőroham és végül az rakta helyre a szívritmusomat. 😁 A Doki mondta anno, hogy köhögjek, ha nem akar szűnni a ritmuszavar, mert az is vissza tudja állítani a ritmust és szoktam is alkalmazni, de tegnap nem hatott (a gyógyszer már rég' nem hat), aztán jött délután az a köhögőroham és az elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy 'visszaüsse' a ritmust, úgyhogy az ájulásközeli állapot is megszűnt, mert már normálisabban vert a szívem. Figyeltem, hogy úgymarad-e és igen, utána már nem kezdett rohanásba, úgyhogy nem kellett a mentő, hogy visszalassítsák. Már jócskán este volt, 10 óra elmúlt, mire a szarullét és roham minden maradványtünete megszűnt. Mindegy, megint túl vagyok rajta, dicsőség a Jóistennek. 🙏 Átmentem az öreghez szólni, hogy mé' nem mentem kajálni, meg hogy buli volt. Akkor mondta, hogy azt hitte csak visszaaludtam. Mondtam neki, hogy máskor nézzen be akkor is, ha azt hiszi, mert ha nagyobb baj van és nem tudok szólni, akkor cseszhetjük, ha későn talál rám. Mondtam, hogy remélem az áprilisi, pesti utazásba nem csesznek bele ilyen kalandok, mert menni kell a Dokihoz (is). Azt mondja megnézte és hétvégére esik a dátum, amikor mennénk. Fasza, mert olyankor nincs az Orvosom. Ugye a szavazás miatt adott napon akar Pesten lenni, meg mint kiderült, a Gabi kivett már szabadnapot és szerinte emiatt is csak akkor mehetünk. Mondtam neki, hogy a Dokihoz mindenképp' el kell jutni, Gabi és szavazás ide, vagy oda, mivel megint nem látott jóideje és nagyon kéne egy friss EKG is. Mondtam neki, hogy ha szombaton utaznánk, akkor pénteken kell menni, hogy bejussak az orvoshoz, ha pedig vasárnap utaznánk, akkor maradni kell hétfőig, szintén azért, hogy bejussak. Nem múlhat azon a kontrollvizsgálat, hogy hétvége van, meg hogy a Gabi mikorra vett ki szabadnapot. Remélem felfogta, mert ugyan egyelőre úgy tűnik (bár nem tudom miért kell ezt mindig elmagyarázni neki), de nála ez sem szokott sokáig tartani. Ma is pihenő lesz egész nap, érzem, hogy csak fekve jó és nem a legjobb a közérzetem sem, rohangál a ketyegőm is megint. Gondolom megint valami markánsabb időjárásváltozás van, mert azok mindig odavernek a szervezetemnek. A február eleji roham is egy 10 °C-nyi hőingás miatt volt. Mindegy, pihenek, aztán gondolom 1-2 nap és megint helyreállok. A jó hír, hogy a futóművek viszont javultak, már nem akarnak letörni a lábujjaim terheléskor és a lábfejem, bokám is kevésbé fáj, könnyebb a járás.