Még élek

csak az utóbbi időben nem akaródzott írni.

Történt megint egy váratlan dolog, ugyanis még valamikor a hó' elején hozott a postás egy paksamétát, amiben az állt, hogy az anyám ágáról örökösök vagyunk a húgommal, 3 földterületből örököltünk részt. Anyánk örökölte volna, de ugye mivel nem él, ránk szállt át az örökség. Mivel arról az ágról nagy a család és sok az örökös, így nyilván sok részre oszlik az örökség is, vagyis nyilván senki nem kap földterületet, hanem akkora összeget, amennyit ér az adott rész. Fater már húzta az orrát, hogy "gombokat fogsz kapni". Neki nem mindegy? (Naná, hogy nem, mivel gondolatban valószínűleg már el is költötte azt is, mégha köze sincs hozzá.) Fogalmam sincs, hogy ki után maradtak ránk azok a területek, mert a távolabbi rokonsággal nincs kapcsolatunk. Ugye fater intézheti az ügyeimet és a pénzemet is ő kezelheti, így rápörgött a dologra. 🤮 Előre látom, hogy bármennyi is lesz, nemsokat fogok látni ebből sem. Egyszer már egy örökségemet felélt, én kaptam egy új mobilt, azt' csókolom. Az sem volt nagy összeg, de elvileg az utolsó forintig megilletett volna, nem csupán egy mobil áráig. Ez nem panasz, csak mint korábbi tapasztalatot jegyeztem meg, hogy abból kiindulva valószínűleg most sem az enyém lesz az, ami elvileg az enyém. Sz0pacs ez a gondnokoltság, bár elvileg nem ezen múlik, mivel ha az öreg tisztességes lenne, akkor ennek ellenére sem élne vissza vele. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi lesz az annyi. Elég undorító, hogy a sajátjaként rendelkezik a pénzemmel, különösen azután tudnék okádni, amit a múltkor csinált és annak tetejébe repülne rá a még meg sem kapott pénzemre. Nem írok le mindent, mert sokminden nem publikus. Tömören az a lényeg, hogy sok évvel ezelőtt belerángatott valamibe, kihasználva, hogy nem tudok felmérni egyes helyzeteket, következményeket és nem tudtam mibe megyek bele, plusz a fizikai állapotomat is kihasználja oly' módon, hogy ugye abból kifolyólag ilyen-olyan ellátásokat kapunk. Most jönnének azok a részletek, amik nem publikusak, így azokat nem fogom leírni, de a lényeg, hogy rámrakott egy rohadt nagy terhet és tavaly kishíján rámentem már, ezért leültem beszélni vele, hogy rossz vége lesz, úgyhogy vegye le a vállamról. Nemcsak ezért, hanem amúgy sincs joga ahhoz, amit csinál. Mondtam neki, hogy bajom fog esni a nyomástól, ami neki sem lesz jó, mert akkor ő sem marad fenn. Csak ezzel lehetett hatni rá, mert csakis maga érdekli. Akkor azt mondta, hogy megoldja a helyzetet, csak az időbe telik. Örültem, mert úgy tűnt, hogy leveszi rólam a terhet és ettől megkönnyebbültem valamelyest. Ennek a 'felszabadulásnak' a reménye segített kitartani azóta, de valamikor hó' elején megint szóbahoztam a dolgot és ez a mintafater közölte, hogy minden marad így, ergo továbbra is belőlem akar megélni, rám akarja kényszeríteni azt is, amit eddig, a meglévő korlátokat is növelve ezzel. Amikor emlékeztettem arra, hogy mit mondott, meg hogy nem várhatja el, hogy úgy éljem le a hátralévő életemet, ahogy', akkor tette az értetlent, mint aki nem mondta, hogy megoldja a helyzetet és lazán a képembe vágta azt is, hogy márpedig ezzel a teherrel kell leélnem az életemet, viszont az indoklását megintcsak nem írhatom le, mert azzal nem publikus dolgokat érintenék. A lényeg, hogy inkább beáldozna engem, hogy magát védje. 🤮 Mindezek tetejébe azt is volt képe benyögni, hogy ha majd feldobja a pacskert, akkor már mindegy lesz, magyarul amíg él, addig védjem olyan áron, amiket most megintcsak nem írhatok le, aztán ha ő meghalt, akkor már mindegy mi lesz, ergo le van szarva, hogy én hogyan jövök ki ebből az egészből. Természetesen eszemben sincsen védeni, legszívesebben felnyomnám és mindent kitálalnék, de mivel magával rántott, nem tehetek semmit, mert nyilván nem akarok miatta én is szívni. Jól bebiztosította magát ezzel. 🤮 Az ilyen alak nem apa, hanem egy undorító véglény! Okádnom kell tőle, minden alkalommal felfordul a gyomrom, amikor újrajátszódnak bennem a mondatai és a tettei. Segítséget nem kérhetek sehonnan, ergo el sem tudok mozdulni innen sem, mert olyasmit tett, hogy ha felfedném, én is bajba kerülnék, mert nem hiszem, hogy elhinnék, hogy nem tudtam milyen következményei lesznek, meg hogy nyomás alá helyezett és úgy kényszerítette rám. Próbálok kitartani és remélni, hogy mégis lesz számomra kiút ebből az egészből. Mindez nem panasz, csupán lényeges volt a fentieket szóbahoznom abból a szempontból, hogy mindezek után még van képe az örökségemre is ácsingózni. 🤮 Mégha feltehetőleg nem is lesz nagy összeg, az elv akkor is undorító.

Hogy pozitívumokról is beszéljek:

Az autoimmun finomság remissziós szakasza még mindig tart. 👍 Csak az erős idegfájdalmak okoztak az utóbbi időben nehéz heteket, álmatlan éjszakákat, de mostanság csitult valamennyit. Ma mondjuk megint durvul, reggel óta boldogít, hiába a fájdalomcsillapító, de a frontra fogom. Fülgyulladás is boldogít egy ideje, hiába van kezelve, de ha nem javul a kezelés lejártáig, fülészetre irányított a Doki. Ezt leszámítva viszont tényleg jól vagyok, mármint nincsenek rosszullétek, sem egyéb fájdalmak. A Raynaud még aktív. A közérzetem ugyan ma rosszabb és ha felkelek az ágyból, akkor légszomjam van és pörög a szívem (fekve is), de a nyirkos időnek tudom be, mert azt nem szeretik a szív- és érrendszeri finomságok, meg tegnap még jobban voltam.

Ért öröm is, mert mostanság 3× is kaptam repülős fotókat és videókat. Eufóriát okoz minden, ami a repülőkkel/repüléssel kapcsolatos, úgyhogy nagyon könnyen fel lehet fokozni a kedélyállapotomat ilyesmikkel. Ritkán vagyok boldog, de ilyenkor mindig kiváltódik belőlem az őszinte boldogság és akár egész nap is ki tud tartani, ez pedig segít, mert erőt ad. Az a szeretet is, amit a Tesómtól kapok.

Mostmár kiköltözhet a macskabanda a tavalyi helyére, mert éjjel sem fáznak meg. Elpakolja az öreg a cuccait arról a területről és kikerülnek oda, én meg végre kialszom magam éjjelente, mert nem fognak zajokat csapni.

Kissé be voltam fordulva, azért hallgattam az utóbbi időben, de mostmár igyekszem aktivizálni magam. Kapaszkodom a reménybe, abba is, hogy a Tesómnak számítok, az örömökbe, meg amúgy is mindig hajt tovább valami, sosem tudok tartósan magam alá kerülni. Zuhanás nem volt, csak csendes befordulás. Nem tudom honnan jön elő mindig az erő, ami továbbvisz, de addig jó, amíg elő tud jönni és felül tud kerekedni mindenen. Igyekszem a jó dolgokra fókuszálni, legyenek bármilyen csekélyek, mert attól még számítanak és kell is, hogy észrevegye őket az ember, különben tényleg be lehetne csavarodni, ha csak azt nézné és látná, hogy mi minden szar. Ha csak annyi jó történik egy napban, hogy tudtam beszélni a Tesómmal, vagy a kedvenc kajám volt az ebéd, esetleg elhúzott egy kisgép az udvarunk felett, netán megnéztem egy jó filmet, vagy virtuálisan elutaztam helyekre, akkor ennyi, de legalább valami pozitívum is történt aznap, töltekezést biztosítva nekem. Isten adja, hogy sem a remény, sem a hit, sem az erő, sem a pozitívumok meglátása ne hagyjon cserben soha! Amíg ezek megvannak, de legfőképpen a szeretet, amit a Tesómtól kapok és viszont is fogadja, addig valószínűleg én is tovább fogok tudni menni, legyen bármilyen nehéz is!

Van mégvalami, ami lehúzhatna, de nem hagyom magam. Nem is tehetem, mert akkor tálcán kínálom fel magam, azt pedig nem fogom megtenni, már csak azért sem, mert a Tesómnak és 1-2 ismerősnek még számítok. Ahogy fentebb írtam, beszéltem ma a Dokival a makacs fülgyulladás kapcsán, aztán persze rákérdezett arra is, hogy hogy' vagyok, stb. Örömmel mondtam Neki, hogy jóideje inaktív a kórság és ennek Ő is örült, annak viszont nem, hogy a jó vérkép ellenére továbbra is érdekes a színem, meg hogy hiába eszem meg egy fél szupermarketet, nem hízom. Írt receptet Nutridrinkre, hogy a kaja mellett menjen megint az is, hátha segít hízni, meg a Pentoxyl-t is szednem kell folyamatosan, mostmár nem rakhatom le annak dacára sem, hogy a jobb idő itt van, mert a Raynaud még mindig aktív és itt jött az a rész, ami lehúzhatna. Megint mondta, hogy a szívemet a Raynaud is gyilkolja és fárad, előbb-utóbb meg fog állni, ha a szívizom tovább pusztul, ami ugye a rossz keringés miatt van, ezért (is) kell a keringésjavítás. A pacemaker pont azért kéne, hogy védjen a hirtelen szívhaláltól, viszont addig nem tud bekerülni, amíg nem tudok erősödni, így most csak a gyógyszer van a kezünkben, mint időhúzó eszköz. Megint mondta, hogy a nullához konvergáló betegségtudatom a nagy szerencsém, különben már halott lennék. Ezt szó szerint így mondta és utána egy végtelenített felvétel módjára visszhangzott a fülemben, de küzdöttem ellene ezerrel, mert nem kaphat energiát a dolog. Nagyon igyekszem lapozni és megint 'elfelejteni' ezt a mondatot, meg hogy gondok vannak és kb. a sejtjeimig bedumálni továbbra is, hogy jól vagyok és jól is leszek! Amúgy a fronthatásokat leszámítva és a helyzethez képest tényleg jól vagyok és ennek örült is. Ha a szívügyeket, a front okozta átmeneti rossz közérzeteket, meg a Raynaud-t félreteszem, akkor tényleg jóideje nincs különösebb panaszom, mert nincsenek görcsrohamok, egyéb rosszullétek, van étvágyam, az ággyal sem vagyok teljes szimbiózisban, mert ugyan sokat alszom az utóbbi időben, de nem azért, mert rosszul vagyok, csupán fáradtnak érzem magam, viszont ébredések után egy darabig van erőm ébren lenni, stb. Ezt az állapotot kell fenntartani minél tovább és ha tényleg az van, amit mondott, hogy már kb. csak a pozitív hozzáállásomnak köszönhető ez a szint, akkor hajrá, rajtam ezután sem fog múlni a dolog! Istennek hála zsigerből jön, szóval mégcsak erőltetnem sem kell, mert így vagyok bekötve. Ma ugyan egy kis időre belémfagyott a 💩, ahogy a Doki 'emlékeztetett', de azon vagyok, hogy mielőbb elfelejtsem megint és újra totálisan az legyen a tudatomban, hogy szinten maradok és jól leszek sokáig. Nagyon alapos és rendes Dokim van, Istennek hála! Mondta, hogy ha bármi van, rendelési időn kívül is kereshetjük. Azt is javasolta, hogy legyek sokat a napon (értelemszerűen csak a tavaszi, még kellemes erejű napsütésre gondolt), hogy az is töltse belém pl. a D-vitamint. Nem kell kétszer mondani, hogy legyek a szabadban, mert már vártam, hogy kimehessek levegőzni anélkül, hogy a Raynaud nagyon kiprovokálódjon. A lényeg, hogy örült a Doki, hogy még mindig 'jól' vagyok a helyzethez képest és meglátjuk, hogy a tápszer segít-e hízni, illetve a keringésjavítótól reméljük, hogy védi valamelyest a keringési zavaroktól a szívemet és ezzel kitolja az újabb károsodás idejét, mértékét, meg talán ez a sápadt ábrázat is javul. Amiket újra hallottam, azokat pedig igyekszem megint bezárni egy fiókba és helyette szokott mód' arra fókuszálni, ami még pozitívum, vagyis hogy a gyógyszer adhat időt, a tápszer hízlalhat, illetve hogy hosszabb ideje nincsenek erős rosszulléteim. Nagyon fontos dolog van a markomban, mégpedig a pozitív hozzáállás és ezt mégcsak el sem veheti tőlem semmi és senki! Ezt legalább tényleg csakis én irányíthatom. 👍 Oké, nem egészen, mert nem teljesen tudatos, de valamennyire nekem is kell akarni és szerencsére az is zsigerből jön. Lehet, hogy sokat szívtam és szívok az életemben, de Isten meg is áldott ezzel a fontos ajándékkal! Mi kellhetne jobban az embernek, ha nem az életbenmaradásban nagy szerepet játszó 'kulcs'? Nem ijedhetek meg, Isten velem van! Menni fog, ahogyan eddig is!

Ennél frissebb fotó most nincs rólam, de innen lesz szép nyerni. 😁 Egy jobb szín és a hízás a cél, pl. ez a lapos pofazacskó is változzon. 😁