Eredmény és egyebek

Megvagyok. Egyik nap egész' jól, másik nap dögrovás van. Az utóbbi napok megint nekem kedveztek.

Tegnap jól voltam, előtte is elfogadhatóan, azelőtt is, viszont vasárnap megint a rosszullét boldogított, megspékelve egy izmos fejfájással. Ma sem nagyon volt okom panaszra, el ne kiabáljam. Továbbra is kellékem az oxigén és begyűjtöttem egy mellhártyagyuszit. Jó buli, amikor csak fekve tudok létezni, de úgy fulladok és köhögök, miközben mélyebb légzéskor tüzes vassal cirógatják a mellhártyámat. Egy darabig még élvezhetem a kórház vendégszeretetét.

A hét elején végre megjött az Immunológiától az eredmény, de megint csak félig tudom, hogy mi van. Apám jött hétfőn és mondta, hogy megküldték a leletet a dokimnak, de ő meg elkutyulta a papíromat és fejből nyilván nem tudja a dg.-t, mivel tele van beteggel és melóval, nem tud mindenkiről mindent megjegyezni. Azt ígérte az öregemnek, hogy megkeresi a papírt és felhívja, hogy pontosan milyen dg. áll rajta. Eddig még nem tudtuk meg. Annyit tudott mondani apámnak, hogy vasculitis, magyarul érgyulladás, de ez csak félinfó, ugyanis több fajtája van, azt mondta. Na mindegy, legalább az "ereket támadó"-tól már eljutottunk addig az infóig, hogy pontosan miben is rejlik a támadása. Azok a szervek károsodnak, amiknek az ereit célbavette.

Az öregem megint elérte tegnap, hogy szarul legyek az idegességtől. Azt mondta, hogy a ház egyik oldala elkezdett süllyedni. Persze ő még csak most kapkod, hogy hová menjünk... A francért kellett eddig várni?! Hány hónapja tépem a képemet, hogy egyre rosszabb a ház és ne várjuk meg, míg baj lesz. Tessék, itt van! Azt a könnyelmű és önfejű mindenit! Nem most kellene reszketnie, hogy hová menjünk. Én már jó ideje keresem a biztonságos lakhelyet, ő idáig csak malmozott. Mikor megmondtam ezt, azt mondja "azt hittem kihúzza addig, amíg a Gabi házat vesz." Ennyire hogy' lehet valaki felelőtlen, meg könnyelmű?! Mondom neki el kell költözni, de azt mondja, hogy már a Gabi is mondja neki. Jó reggelt! Azt mondja nem akart albérletbe menni, mert drágák és abban a házban ingyen lehetünk. Mondtam neki, hogy ne az életünkön spóroljon már! Ha őneki megéri a garasoskodást, hogy a fejére esik a kóceráj, akkor tegye, de én nem várom meg. Otthonba nem tudok menni, mert a pénzem nem elég, viszont mivel úgyis szó volt már a szívszanatóriumról, valószínűleg beszélek a Dokimmal, hogy utaljon be. Ez sem megoldás hosszútávon, de más járható út nincs, ez is csak az én ötletem volt, "apám" rántana magával tovább a szarba. Persze nem tetszik neki, önző f@szkalapnak nevezett. Sebaj, legyek, de az egészségem nem bírja ki ezt a stresszt. Most legutóbb is hajszál híján úsztam meg a dolgokat, nem fogom hagyni, hogy a stressz is betegítsen. Megmondtam neki, hogy bemegyek oda, mert nem döglöm bele ebbe az egészbe, ő sem várhatja el. Elkezdte sértődötten, hogy "ő megdögölhet egyedül, meg pénz nélkül." Nem az én feladatom örök életemben eltartani! Szívesen adok, segítek, de ez ennél már jóval több, ez kihasználás és gusztustalan. Mondtam neki, hogy nem alapozhatja rám a létét, már csak azért sem, mert ha valami történik velem, mihez kezd? Nem estem kétségbe, mert az nem segít, sőt. Most (is) a megoldáson agyalok. Inkább dühös vagyok rohadtul. Adhatna fel hirdetést is, annyiszor mondtam, de "ő nem kuncsorog." Na, hagyjuk ezt! Tökélyre van fejlesztve ez a készsége. Van az a helyzet, mikor muszáj segítséget kérni, akármilyen ciki. Ha pedig jó neki a vergődés, akkor ne sírjon a szája és engem se vigyen bele.