Nincs baj, legalábbis nem vagyok beteg, csak nehezen veszem rá magam az írásra az utóbbi időben.
Október végefelé jöttek megint a Tomiék és felhúzták a kéményt, igaz akkor még nem tudták befejezni, mert hozzánk híven nem mentek simán a dolgok. Hiányzott egy idom és ugye kellett egy kéményajtó is, hogy lehessen tisztítani a kéményt, csak kiderült, hogy a Tüzépen a fazon nem jót adott, cserélni meg nem tudta, mert nem volt olyan nekik, amilyen megfelelt volna, szóval Szerbiából hoztak november első hetében, faterom is ment, mert úgyis kellett menni ajtókért is. 15.-én befejezték a kéményt. A szobám idén nem lesz készen, de talán már lakható lesz. Vakolás és festés egyelőre nem lesz, laminált padló sem, hanem marad a beton és ideiglenesen szőnyeg lesz rajta, meg a villanyszerelés meglesz, hogy legyen ott is áram, valamint megvan az ágyam. Emeletes ágyat vett fater, mondván "ha vendég jön, legyen hol aludnia". A magánszférámnak tehát olyankor is szevasz, bár amilyen "sűrűn" jön majd hozzánk bárki, ettől nem nagyon kell tartanom. Ami a szekrényeket illeti, venni egyelőre nem tudunk, azonban amik most vannak nekem, azok olyan állapotban vannak, hogy szétesnének, ha mozgatva, cipelve lennének, az egyiknek már félig lóg az ajtaja is, úgyhogy valószínűleg a cuccaim egyelőre ittmaradnak a szekrényekben, ebben a szobában. Amellett, hogy most nem jut zsozsó új szekrényekre és a jelenlegieket sem lehet hurcolni, értelme sem volna bebútorozni oda, amíg nincs lerakva a laminált padló, mert ugye ahhoz majd megint ki kéne cibálni onnan mindent. Igencsak puritán körülmények lesznek tehát, de már megszoktam az ilyesmit, meg legalább remélhetőleg végre lesz magánszférám. Ugye oda akart az öregem beköltözni mellém télre a leendő konyhába (válaszfal nélkül ugye, aztán rábeszéltem a szobám előtti kis helyiségre, csak aztán úgy volt, hogy ott sem lesz ajtó egyelőre, mert 3 ajtó helyett csak 2-t tudott venni és az egyiket a konyhára, a másikat a kis helyiségre kell tenni, mert a két helyiség közrefogja a szobámat és úgy bentmaradna a meleg, viszont így akkor a szobámra nem jutott ajtó), de mondtam neki, hogy a jelenlegi kiskályhám nem fog tudni 3 helyiséget befűteni, kell egy nagyobb kályha, vagy kandalló, viszont ugye így felszabadul a kiskályhám, ami maradhat ebben a szobában, ergo ide is be tud költözni a helyemre, mert ez a szoba fűthető. Akkor azt mondta, hogy ez jó ötlet, de azóta megint előhozakodott azzal, hogy oda akar jönni, mert "itt nem lesz mindig kivezetve a kályhacső és akkor ő hol melegszik?" Mi van?! A tavaly telet én is így vittem itt végig, akkor idén ő is kibírja így, aztán jövő télen elvileg már itt is normális kémény lesz, nem kell csövezni (szó szerint 😁). Hogy' jön az most ide, hogy nem lesz mindig így? Persze, hogy nem, de ha 1 telet kibírt így a cucc, kibír mégegyet. Gondolom nem akar két kályhát üzemeltetni, ami azért vicces, mert eddig pont ő mondogatta, hogy rengeteg fa gyűlt össze és bőven elég lesz még úgy is, hogyha ketten fűtünk. Remélem végül mégis ide költözik be, ahol most vagyok és nem oda mellém, mert teljesen megfojt már azzal, hogy alig van magánszférám itt is, meg persze a mindenre kiterjedő kontroll is fojtó. Ugyan időközben a szobaajtó kérdése is megoldódott, mert a Tomi tud hozni, szóval mégis lenne köztünk ajtó, ha a kis helyiségbe költözne be, de ha van arra mód, hogy ne egymás szájában legyünk továbbra is, akkor nyilván nem akarom. Itt is van ugyan köztünk egy ajtó, mégsincs nyugtom, mert ugye rajtam keresztül jár ki-be, hangosan tv-zik éjjelig, ha telefonál, akkor meg ő beszél hangosan, kopogás nélkül beront hozzám, vagy a kályhámnál zörög és nem érdekli, ha épp' fosul vagyok és pihennék. Szeretnék már nyugalmat, meg nem kell teljesen rámtelepedni. Na, mindegy. Közben a kandallókérdés is megoldódott, az unokaöcsémék épp' el akarták adni a magukét, szóval az fog hozzámkerülni. Elvileg nemsokára idekerül, a hűtővel együtt, amit az Ilditől vesz az öreg, úgyhogy végre hűtőnk is lesz és nem a szomszédnál lesznek a kajáink... (Kb. 3, vagy 4 éve ment tönkre a hűtőnk, de fateromnak ráért ez is, hiszen lehetett a szomszédra terhelődni ebben is. 🙄) Egyelőre kérdéses, hogy mikor fognak idekerülni, mert a Tomi hozná el őket, csak időközben elromlott az autója és nem tudni, mikor lesz használható. Emiatt dolgozni sem tud jönni, mert azzal hozza mindig a melós cuccokat, meg ugye a szobámra az ajtót is azzal hozná. Már csak az ajtókat kéne beépítenie, de így ez most megint tovább csúszik, viszont addig nem tudok beköltözni. A kandalló nélkül sem. A folyosón a mennyezet még mindig hiányos és egyelőre az sem lesz rendberakva. Ennyit a kecóról.
Kémény:
Fizikailag továbbra is egész' jól vagyok, bár a frontok megviselik a szívemet, vagy épp' a búrámat és az idegfájdalom is megint boldogít, bár vannak kegyesebb napok, enyhe fájdalommal csupán, de van az a szint is, ahol már csak gyógyszerrel bírom elviselni. Az étvágyam továbbra is jó, de hiába eszem meg egy fél szupermarketet, nem fog rajtam. Minden kaja előtti imába belefoglalom, hogy az Úr tartson meg a stagnáló állapotban és mint látszik, ez az imám is meghallgattatik mindig és remélem továbbra is szinten maradok! (Ámen! 🙏) Voltak fekvősebb napok, amikor a frontok szimbiózisba raktak az ággyal, így múltkor nyertem egy kezdődő felfekvést, de szokott mód' vigyáztam rá (nem terheltem azt a területet, mondjuk nem is tudtam volna, mer' fájt, ha terheltem), így néhány nap alatt rendbejött, mivel még épphogycsak kezdett a bőr sebesedni, könnyen degener... izé... regenerálódott. 😁
A bal oldali futómű (fene a repülőgépmániámba 😜) kicsit problémás, amióta a múltkor nyomtam egy fekvőtámaszt az udvaron. Oké, hogy a név kötelez, de nem Schwarzi-féle bicepszre gyúrtam, csupán olyan fasza a terep az udvaron, hogy nem tudom, hogy a hepe, vagy a hupa a több és ráadásul van egy kis domb is ott, ahol mentem, szóval a sáros dombra lépve a két bal lábam közül a valós bal kicsúszott alólam (azzal szinkronban a jobb is), amin nem segített, hogy papucsban voltam, így ki is bicsaklott a bal bokám és mintha valami keménnyel is találkozott volna a fater által odagyűjtött lomok közül, amikor kivágódott oldalra, én meg fekvőtámaszban megállapodtam egy röhögve anyázás kíséretében. 😁 Legalább a reflexem még jó, nem gyűjtöttem be a képemre is egy iszappakolást.
Ami a mentális állapotomat illeti, még mindig be vagyok záródva magamba és kezdek egyre ingerültebb, meg szétesettebb lenni, jönnek a disszociációk is, meg az utóbbi napokban már olyan szarul voltam időnként, hogy olyankor szégyenszemre sírhatnékom volt és alig tudtam leküzdeni, de egyelőre még sikerül, szóval a tökeim még a helyükön. Emellett befigyelnek kis felpörgések is, tegnap este pl. elkezdtem röhögni valamin, ami amúgy nem is volt vicces, de olyan röhögés jött rám, hogy a könnyem csorgott. Zizz. Újabban azon is gyakran kapom magam, hogy a két fogsoromat kocogtatom össze, ilyen eddig nem volt, de kétségkívül az 'idegállapot' jele, pedig próbálok azért lazulni ilyen-olyan elfoglaltságokkal.
Fatert 2.-ra virradóan megharapta egy patkány. Akkor reggel mesélte, hogy arra ébredt, hogy egy nagy rántást érzett a kezén, aztán érezte, hogy valami folyik rajta. Ömlött a vére, mert betalált egy eret a dög. Mondta, hogy alig tudta elszorítani. 3.-án elment dokihoz, hát ez is egy jó kis kálvária volt. Kapott tetanuszt, de kellett egy veszettség elleni oltássorozat is, csak nem akarták neki beadni, mondván azt a háziorvosának kell (ő meg ugye Pesten van). Mondta, hogy nem tud felmenni, nem hagyhat engem felügyelet nélkül (hagyjuk ezt, máskor is megtette már nem is egyszer), de ennek ellenére sem adta be a doki. Hazajött, felhívta a házidokit, aki nem értette, hogy miért rázták le, ugyanis állítólag beadhatta volna az itteni is. Nem kötelező, de tiltva sincs, ergo csak nem akarta. A Doki írt egy jegyzőkönyvet, meg felszólította az ÁNTSZ-t, hogy adják be neki az oltást. Oké, akkor másnap irány Baja, busszal. Állítólag ők ott nem adhatják be, keressen (!) egy orvost, aki beadja. Mondta ott is, hogy nem tud keresni, ideje sincs, mert jön vissza a busza, nem tud órákig ott időzni, mert én itthon vagyok (na persze, itthagy órákra máskor is). Haza is jött, megint telefon a Dokinak. Doki is értetlen és dühös volt, hogy passzolgatják ide-oda, az idő meg számít ugye ilyenkor. Na, beszélt az itteni dokival, elmagyarázta neki, hogy merre hány méter, meg hogy fater nem fog tudni hetente felutazgatni az oltásokért (4-et kellett kapnia, bár abból elsőre 2-t kapott, de így is még 2× kellett), nem tudom mit mondott még neki, lényeg, hogy 3 nap múlva mehetett hozzá az öreg, hogy megkapja az első 2-t. Állítólag nagyon nyájas is volt, pedig előtte nagyon el volt szállva, szóval biztos lecseszte a mi Dokink. Következő héten kapta a következőt és múlt pénteken az utolsót. Fasza, hogy az ágyra is felmerészkednek, bár nem ez az első, mesélte, hogy egyszer már majdnem megharapta egy, akkor a lábát kaparta meg, de mivel ébren volt még, rúgott egy nagyot és elmenekült a patkány. Nálam is vannak, de remélhetőleg már nem kóstolnak meg, ha eddig megúsztam, a saját szobámban pedig már nem lesznek, mert nem tudnak majd bemenni, a talaj is meg lett ugye csinálva és az ajtók is újak lesznek.
Jófej volt az öreg megint. Jó beteg volt, lázzal, meg minden jóval, de mindent összefogdosott és köhögött itt nálam is, ahogy az ágyamra ült/feküdt, hogy a kályhánál legyen, aztán egyik nap jött a Zoli (unokaöcsém), azt mondja "maszkot veszek fel, nehogy a Zoli hazavigye a gyereknek a betegséget". A szomszédhoz is ugyanezért nem ment át, ott is gyerekek vannak. Én meg hiába szóltam rá, hogy ne adja át (nem fertőzött végül, de ugye akkor még nem tudhattuk), mert sem az autoimmun, sem a szívelégtelenség nem komálja a kórságokat, az nem érdekelte. Valószínűleg az oltásokra reagált a szervezete, de mivel valami járvány volt épp', nem volt kizárható, hogy azt nyalta be és abszolút nem vigyázott, hogy csökkentse a rizikóját annak, hogy én is benyaljam.
A másik húzása, hogy 26.-án ugye jött az emeletes ágy, értelemszerűen elemeire szedve és szólt, hogy hozzuk be. Értem én, hogy nem akarta a fickóval becipeltetni, mert "milyen gáz már", de velem mégúgysem kellett volna, mivel 2-3 kg-ért is balhézik a ketyegőm. Mire behoztuk a 2 matracot, meg a keret részeit, má' minden bajom volt. Nem panasz, csupán a kontraszt kedvéért mondom, ugyanis nemsokkal később hívta a szomszéd (ő intézte az ágyat), erre fater azt kamuzta, hogy egyedül hozta be, mert nem meri bevallani, hogy befog olyasmikre is, amikre nem szabad (kis dolgokért bezzeg b@szogat). Undorító! 🤮 Aztán hallatszott az is, ahogy a szomszéd kérdezte, hogy kinek kellett az ágy, fater meg láthatóan nem tudta minek nevezzen, azt' ilyet szólt, hogy "a betegnek". Aha, ilyenkor beteg vagyok... 🤮 Na, meg nem csupán "A Beteg" vagyok. Legyek a fia, vagy Arnold (bár, szinte sosem szólít a nevemen), de ne "A Beteg".
Nagyon sokmindent tudtam volna eddig is írni vele kapcsolatban, de értelme sincs, meg erőm se' hozzá. A lényeg, hogy a szokásos formáját hozza, mint látszik.
A pesti utazás szokás szerint nem jött össze és idén már nem is fog, majd tavasszal megyünk fel. Hiszem, ha elindulunk...
Hiányzol, Tesóm! 🙏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése