A hétvégén megint haladt a felújítás

Jöttek a Tomiék, szombaton a szobámban és az előtte lévő kis helyiségben szedték fel a pozdorjalapokat, hogy másnap el tudják kezdeni lebetonozni a talajt. Kibontották a falat is a szobámban a valamikori boltívnél, mert már repedezett. Kiderült, miért... Újabb Darwin-díjas megoldásra derült fény, ugyanis nem volt kötésben a fal! Felépítették, bevakolták, oszt' jónapot! 🙄🤣 Gyakorlatilag csak a vakolat tartotta a falat! Ahogy elkezdték bontani, egyből esett szét, dőlt ki az egész, az első ütés után már kézi erővel is szét lehetett bontani! Slusszpoén, hogy amíg nem tudtam, hogy boltív lesz ott megint, ahhoz a falhoz terveztem elhelyezni az ágyamat, ergo ha már a mennyezetnek úgysem sikerült agyhelyen csapni, megoldotta volna a fal. 🤣 Esz(mél)etlen megoldásokra derül fény, ahogy halad a felújítás. Na, a lényeg, hogy mindenképp' ki kellett bontani azt a falat. Még szoknom kell, minden változás stresszt vált ki, de majd megszokom. Felment a Tomi a padlásra is, nézte, hogy hová lehet tenni a kéményt, mert ahová eredetileg került volna, ott valamiért (éljen az amnéziám) nem lehet és jó, hogy felment, mert az is kiderült, hogy az én szobám felett is szar a tető, nagyon el vannak korhadva a tetőlécek, a cserepek meg már olyan régiek, hogy elporladnak, alig kapaszkodnak fel a lécekre, úgyhogy mielőbb cserélni kell a léceket is, meg a cserepeket is, mert ott is be fog ázni a mennyezet. Hurrá... Vasárnap jöttek betonozni, elég vastagon terítette le, úgyhogy ezen nem fognak a patkányok feljönni. A betonozás is olyan itt, hogy csak mutatóban létezik, ugyanis a dögök fel tudják fúrni, simán fel lehet törni, úgyhogy gyakorlatilag rendes beton sincs. 👏 Amit Ő rakott le, abba belekevert valami anyagot, amitől gyorsabban köt, hogy mielőbb terhelhető legyen és mehessen rá a kémény is. Azóta már kötött annyit, hogy rá lehet menni, de a kémény nyilván jóval nehezebb lesz, mint egy emberi test, szóval azzal a teherrel még várni kell. Ennyi történt a hétvégén és a most következőn építik fel a kéményt, ha jól rémlik. Amúgy hihetetlen a srác! Ugye rendberakta azt a botrányos tetőrészt, meg leverte az életveszélyes mennyezetrészeket, ki is hordtak az apósával minden keletkezett szutykot és nem fogadott el egy forintot sem! Fater kb. már kezdett mérges lenni, hogy ilyet nem lehet csinálni, de akkor sem fogadta el. Ha ez nem elég, jöttek ugye most legutóbb hétvégén a falat kiszedni, meg betonozni és amikor az öreg kérdezte mennyivel tartozik, megint nem akart elfogadni egy fityinget sem! Ilyen nincs, öcsém! 😮 Na, de fater mostmár nem hagyta magát, nem tudom mennyit adott, de adott neki pénzt, hiába ellenkezett. Még azt is meg kell jegyezzem, hogy igényesen dolgozik és nem is tököl, szóval nem egy Mekk Elek, mégsem akart az eddigi munkájáért pénzt elfogadni, hanem csak mostantól akarta volna a munkadíjat számolni. Agyam eldobom!

Betonozás előtt:

A szoba is betonozásra várt és meg lett nyitva a boltív:

Kész' a betonozás:

A szobában is:

Ugye írtam, hogy az öreg be akar költözni télre a leendő konyhámba (amit amúgy ő akar mindenáron kialakítani, holott van a házban konyha, elég volna az, hiszen eddig is közösen használtuk, amíg működött benne még bármi), mert a megnyitott boltív miatt a szobámból átmegy a konyhámba is majd a meleg és akkor nem fázik, mert nála persze idén sem lesz fűtés, pedig lehetne, csak a pár évvel ezelőtt vásárolt lyukas antik kályha azóta is a teraszon leledzik, ugyanúgy lyukasan... Amikor megvette, azt mondta majd kijavíttatja. "Majd..." Ezt már ismerem. Ha megcsináltatta volna, akkor már nála is rég' lehetne fűtés, de természetesen ez is ráért és most megint annyi lesz a magánszférámnak, mert ugye se egy folytonos fal, se ajtó nem lesz köztünk, mint ahogy a jelenlegi helyünkön van. Ez a magánszféra ügy csak a kisebbik gond, a nagyobb az, hogy semmi kedvem továbbra is szagolni a penetráns lábszagot és szájszagot, utóbbi betölt egy egész szobát. Ha szólok, hogy legalább szellőztessen ki időnként, felháborodik, hogy hideg van kint. Ja, itt bent meg rohadt büdös... Nem lejáratni kívánom, csak a tényeket közlöm, hogy miért nem lelkesedem azért, hogy egybenyitott térben legyünk. Alig vártam, hogy elszeparálódhassak tőle, örültem, hogy végre elkészül a szobám és mentesülök a zajongásától, meg az igénytelenségétől. Azt is kitalálta, hogy mivel lesz konyhám, vesz egy villanytűzhelyet és ott fog főzni, míg elkészül az eredeti konyha. Ezzel nem volna gond, csak ő olyan, hogy akár este későn is nekiáll főzni, vagy sütni és zajong, de ez nyilván nappal is fennáll, ajtó meg ugye nem lesz, így viszont nem fogok tudni pihenni, márpedig ha szarul vagyok, tudnom kell aludni. Az jutott eszembe, hogy a szobám előtti kis helyiségbe kimehetek aludni, csak nyilván jó volna már, ha lenne végre magánszférám, nyugalmam. Ha nem tudok elvonulni, besokall az idegrendszerem a sok ingertől és dühroham talál meg. Ezért fogok átmenni inkább abba a kis zugba, csak ugye nem azért készül a szobám, hogy aztán ne tudjam nyugodtan használni. A jelenlegi helyen sincs nyugtom soha, itt járkál keresztül, nem érdekli az sem, ha alszom, vagy jelzem, hogy túl sok az inger, ugyanúgy zajong, ezer decibellel telefonál, stb. Ma is volt egy zseniális ötlete... Azt mondja azt találta ki, hogy ha már lesz fürdőszobánk is, telente akkor is kényelmesen, lavórban fürdök majd a szobámban, meg akkor legalább nem kell felfűtögetni mindig a fürdőszobát. Hogy mi van?! 🤔 Szóval adott lesz végre a fürdőkád, amibe beleülhetnék rendesen, de inkább továbbra is álldogáljak a lavór felett szar szívvel és lábbal, gyakorlatilag csak csutakolózva, csak hogy ne kelljen a fürdőt felfűteni. Tényleg nem kerek valami fateromnál sem... Na meg "kényelmesen"?! Kb. ezerszer mondtam már, hogy nehéz ott álldogálni, míg rendesen megfürdök, mert sem a ketyegőm, sem a lábam nem bírja a terhelést, akkor honnan vette, hogy kényelmes? Megmondtam neki, hogy elég volt a sokévnyi lavórozásból, ha lesz kád, abban fürdök, télen is! Azt is elfelejti, hogy nem 4, hanem 34 éves vagyok, majd én tudom hogy' és hol jobb nekem fürdeni. Eszement ötletei vannak és teljesen komolyan adja elő ezeket.