Nem tudok aludni, úgyhogy firkálok

(Áldott, békés Húsvétot kívánok minden kedves rendszeres, illetve idetévedő Olvasómnak!)
Mostanság mesébe illő az alvásom; "hol van, hol nincs". Tegnap reggel óta még egy percet sem aludtam.

​A most következő héten mennünk kell Bajára, ügyeket intézni. Remélem a szervezetem partner lesz és nem fog megtalálni sem a buszon, sem ügyintézés közben egy izmos görcsroham, ami megrángat, mint 747-est a turbulencia, hogy stílszerű legyek. 😁 Nem pesszimista vagyok, csak ez a változékony időjárás eléggé instabillá teszi a közérzetemet és egyik nap semmi bajom, vagy csak enyhe panasz van, míg máskor kifejezetten rosszul vagyok, esetenként roham is megtalál. Remélhetőleg aznap elkerül majd.

​Hiába mondtam az öregnek, hogy úgy kéne Pestre mennünk, hogy a dokihoz is bejussunk (hogy megint stílszerű legyek; csak a kötelező szervíz ideje jött el 😁), közölte, hogy csak adott napon lehet menni, mert a Gabi már kivette a szabadnapot. Hiába mondtam, hogy nem ehhez kéne igazítani a menetelt. 🙄 A választás miatt mindenképp fent akar lenni 12.-én, hogy szavazzon, de az vasárnap lesz. Mondtam, hogy akkor maradjunk hétfőig, hogy be tudjunk menni a Dokihoz, de azzal jött, hogy hétfőn már nincs otthon a Gabi. Volt már máskor is, hogy ő elment dolgozni, de attól még mi ott lehettünk, mert van kulcsunk, be tudjuk zárni a lakást, amikor eljövünk. Összeugrottunk, amiért megmondtam, hogy megint leszarja az én ügyemet, de legalább annyit elértem, hogy állítólag "engem is felvisz nemsokkal később". Kíváncsi vagyok mennyi lesz az a "nemsokkal később"... Oké, hogy most nem égető a helyzet, de volt már olyan is és akkor is váratni akart 1 hónapot (!), mert akkor is azzal jött, hogy a Gabi így, meg úgy, csak aztán sikerült a fejébe vernem, hogy ha komoly a gond (szokatlan szívproblémák voltak), akkor cseszhetjük, végül így vitt fel és ugye ki is derült akkor, hogy tényleg gáz van. Most csak kontroll kéne ugyan, de ugye hétvége lesz pont, szóval nem lesz doki. Ha felvinne, akkor csak egynappal kéne továbbmaradni, így meg dupla utat csinál magának, mert felmegy szavazni, aztán hazajön és majd megint utazhat, ezúttal velem. Mindegy, ő dolga, ha megszívatja magát, de mindenképp' fel kell vinnie!

​Jóideje nem jártam pszichomókushoz sem, mert - hogy ismét repülős hasonlattal éljek - a "robotpilóta" megoldotta a dolgokat. Még mindig arra vagyok kapcsolva, de mostanság párszor majdnem lerántottak dolgok, amiket helyre kell tenni. Múltkor kértem időpontot, júniusra kaptam csak, de legalább van, viszont már nem az eddigi doki fogad, úgyhogy újra el kell mondanom ezt-azt, hogy képbe kerüljön az új. A blokkok mindig védenek, de hátha most enged valamelyik és ezúttal ez a doki tud velem kezdeni valamit. Eddig az arcommal már egybeforrt álarcot sem voltam képes levenni még ott sem, ahogyan a négyhetes terápiákon sem, de mostanság kattant valami a toronyban és kész' vagyok félrehúzni, mégha kényelmetlen is lesz, meg kemény lesz szembenézni dolgokkal. Az oké, hogy csomó tudatalatti védekezőmechanizmus is aktív, viszont eddig vasszigorral tartottam magam tudatosan is, de mostmár be kell látnom, hogy addig nem leszek jobban, míg nem engedem felszínre, ami oda kívánkozik. Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem az érdekel, hogy még a terápián is olyan kemény legyek, mint a Teszkós' kifli, hanem a maradék józan eszemet szeretném megőrizni és ehhez ugyan először meg kell majd őrülni, de utána jobb lesz, legalábbis remélem! Eddig menekültem dolgok elől, nem fogom letagadni, de már vágom, hogy ha így folytatom, annak rosszabb vége lesz, mintha szembenézek mindennel. Kemény lesz? Igen, rohadtul, de ha minden ígymarad, az mégrosszabb, mert akkor garantáltan nem javul semmi, sőt..., így viszont a kezdeti rosszat felváltja az enyhülés. Legalábbis remélem! Hosszú és nehéz menet lesz, de állok elébe a cél érdekében. Nem mintha eddig nem ugyanaz lett volna a cél, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem álltam készen, vagy még nem voltam kellően szarul. Látszólag most sem vagyok, de csalóka a külső higgadtságom, belül megy a vívódás, egyreinkább. A tartásomat ezután is meg fogom őrizni a hétköznapokban, de legalább a terápián nem fogok már álarcot viselni és nem fogok tovább futni bizonyos dolgok elől. Azért tettem, hogy elviselhető legyen a lét, de kezd ez visszaütni, szóval jöjjön, aminek jönnie kell, rendbe kell tenni jópár dolgot. Vannak, amiket még sosem fedtem fel a mókusok előtt, meg amiket idáig fel sem ismertem, de mostanra világosan megmutatkozik, hogy foglalkozni kell velük ahhoz, hogy legalább részben tehermentesüljek és ezáltal jobban legyek.

Megint fogok rajzolni, illetve írni is. Kb. 2-3 hete írtam új novellát, tegnap az egyik zenémet módosítottam, viszont rajzot már rég' készítettem. Hol kedv nincs ezekhez, hol az ihlet hiányzik, hol pedig a nyugalom, meg olyan közérzet, ami hagy koncentrálni, de mostanság talán menni fog. Nézem Polesz Ábel utazós vlogjait is, azáltal is lazulok és még a repülést is élvezhetem, mégha csak virtuálisan is. Kellenek ezek a "kikapcsok".

Hiányzol, Tesóm! Tarts ki! 🙏