Abszurdum

Megint nem tudnak simán menni a dolgok. 👏

Nem tudtunk elindulni Pestre, mert mindennap rosszul vagyok szívügyileg is, meg görcsrohamok is jönnek (tegnap is jött 2) és alig tud a szervezetem stabilizálódni ilyenkor. Amíg ez megy, addig nem tudok utazni, bár most kiderült, hogy nem is kell ész nélkül kórházba rohanni, de erről majd később.

Beszéltem tegnap az Andrással, hogy ma nem fogunk tudni utazni (bár már elmondtam neki többször, hogy a szervezetemtől függ minden, ő mégis erőltette, hogy márpedig hétfőn, vagy kedden fel KELL utaznunk, nincs apelláta). Mondtam neki tegnap este, hogy ahogy előre jeleztem a bizonytalanságot, be is igazolódott, hogy beláthatatlan ideig nem tudunk elindulni, ezért kérem, hogy mondja le az időpontot (már az is nonszensz, hogy kizárólag ő beszélt a dokival, lebeszélte a hétfői, vagy keddi időpontot a tudtunk nélkül, meg neki kellett az adatokat megadnunk, amiket továbbított, stb. ahelyett, hogy kapásból megadta volna a doki nevét és telefonszámát, hogy mi intézhessük a dolgokat). Felkapta a vizet, hogy ne szórakozzunk vele, nem ezért intézkedett és most beég miattunk, mert mondhatja le az időpontot. Egyrészt nem szórakoztunk vele, mivel már az elején azzal kezdtem, hogy csupán egy elérhetőséget kérünk, nem konkrét időpontot, másrészt azt is megmondtam, hogy bizonytalan ideig nem is tudok utazni, ezért sem lehetne még időpontot kijelölni. Mindent figyelmen kívül hagyott és intézkedett, minket kész tények elé állítva, hogy hétfőn, vagy kedden mindenképpen utazzunk! Hiába mondtam, hogy ha tudunk, megyünk, de csakis akkor lehet, ha stabilizálódik annyira a szervezetem, hogy kibírja a hosszú utat. Ezt valahogy egyik alkalommal sem akarta meghallani, amitől fater is bepipult tegnap este és azt mondta hagyjuk az egészet, majd ma felhív egy magánorvost és inkább oda fog elvinni. Érdekes, most megfelelt volna a Palin kívül más is, még a drága magánellátás is? Eddig mi a tökömre várt?! Ennyi erővel már 2 éve is mehettünk volna, amikor kiderült, hogy gáz van, meg akkor az Andrást sem kellett volna ezzel az üggyel terhelnem, bár tényleg nem azt kértem, hogy intézzen mindent helyettünk, csupán egy elérhetőséget kértem, de nem adott, hanem ő kezdett mindent leszervezni, kiszelektálva azt a tényt, hogy jelenleg NEM vagyok szállítható állapotban, legalábbis nagyon rizikós lenne. Azt sem értette meg, hogy a betegszállító egyrészt nem visz fel Pestig, másrészt az nem is mentőautó, amiben van mindenféle eszköz és gyógyszer, ha netán baj van. Csak azt hajtogatta, hogy márpedig mennünk kell.

Most végre kész' volt a faterom is aktivizálni magát, de közben én ma reakciót kaptam fb.-n, jelentkezett a Pali, akit kerestünk, szóval megvan a Doki! 👍 Kérte, hogy adjam meg apám számát, megadtam és fel is hívta fatert. A viszontlátás... akarom mondani a viszonthallás öröme után rámtértek és ugyan a Pali már nem belgyógyászként, hanem háziorvosként praktizál, de megpróbál segíteni, hogy jó kezekbe kerüljek. Egyből felfogta Ő is, hogy nem tudunk órákig utazni, amíg instabil a szervezetem. Meglepő mód' emlékezett rám, pedig óvodáskoromban látott utoljára. Állítólag nehéz terep vagyok a kórságaim természete miatt, de próbál segíteni, ma beszélt egy kardiológussal Ő is (elkérte ő is a leleteimről a fotókat) és visszahívta fatert. Állítólag azok az eredmények tényleg "csúnyák", de ugye a 2 évvel ezelőtti, aktuális állapotot tükrözik (bár van, ami állandó, pl. a szárblokk), viszont nem ég a ház, nem kell azonnal rohanni. Nem azt mondom, hogy nem komoly a helyzet, mert az, hanem azt, hogy nem annyira égető, hogy 5 órás útnak tegyünk ki egy jelenleg instabil szervezetet. Beszéltem tegnap a Dokimmal is és ő is azt mondta, hogy eszünkbe se jusson bárhová is elindulni, amíg instabil vagyok. Nyilván látnia kell kardiológusnak a jelenlegi állapotot is, de a Dokik szerint nem kell csapot-papot eldobva rohanni Pestre a kórházba és nem is szabad addig utaznom, amíg a szervezetem ilyen instabil, viszont a helyzet komoly és minél előbb kell friss EKG, ultrahang, stb. A nagy lényeg tehát az, hogy jól tettük, hogy nem kockáztattunk és indultunk el erős görcskészség, meg a szívtájéki bulik ellenére, mert nem vagyok közvetlen életveszélyben (de amíg 2 napig ebben a hitben voltunk, megettünk egy jóadag 'ideget' 👏). Tökölni sem szabad persze, de amint tudunk, megyünk. Nem is értem miért nem adta meg nekünk a doki elérhetőségét az András? Sok félreértést és hajszálat spóroltunk volna meg, illetve utóbbit csak én, mer' fater kopasz. Nyilván semmi sincs rendben továbbra sem, de nem mindegy, hogy kb. azt hallja az ember, hogy "hétfőn rohanjatok a kórházba, mert a doki frászt kapott a leletek láttán", vagy pedig azt, hogy "valóban csúnyák az eredmények, de azért rohanni nem kell". Ahogy mondtam, ezek már 2 éves leletek és ha a keletkezésükkor akut életveszély állt volna fenn, már nem firkálnék itt, de ebbe mi nem gondoltunk bele, mert annyira felspannolt minket az András, hogy csak az volt bennünk, hogy sietni kell. Csak lehiggadva jöttünk rá (meg a Dokik véleménye is megerősítette), hogy ha akkora lenne a baj, akkor egyrészt már a lelet elkészülésekor bezavartak volna kórházba, másrészt nem is éltem volna meg az elmúlt 2 évet sem. Valamelyest megnyugtató, hogy megéri még tartós tejet vennem, meg a Pali már intézkedik - de ő legalább úgy, hogy figyelembe veszi, hogy nem tudunk még elindulni. Most az van, hogy várunk és addig is talán degenerál... vagyis regenerálódom. 😁 Ez a tömény stressz is sokat rontott a helyzeten, de amióta lejött a vállunkról az a nyomás, hogy sürgetve vagyunk és tökön-rozson át is utazzunk fel Pestre, nem baj ha útközben rohamot kapok, vagy a szervezetem összeomlik, valamint a "nagyon vészes" helyzet képét felváltotta a "vészes, de nincs akut életveszély" képe, azóta egy kicsit jobban vagyok. Abban maradtak fateromék, hogy holnap, vagy holnapután visszaszól a Pali, hogy mire jutott és várunk, amíg a szervezetem elbírja az utazást.

Ez a rohadt frontsorozat tesz oda, mert mielőtt beindult, szinten voltam. Azóta vagyok használhatatlan, meg enni sem bírok, csak könnyű dolgokat, mint szalvéta, vatta... na, de viccen kívül csak levest, joghurtot, kekszet, ilyesmiket fogad el a szervezetem. A kaja gondolatától is kb. okádnom kell. Megpróbáltam tegnapelőtt egy szendvicset beburkolni, de pár falat után rosszul lettem, meg tegnap egy kispoharas joghurtot 3 részletben tudtam csak megenni, nem bírja el a keringésem a kajálást sem. Ez sem új, szokott ilyen lenni, úgyhogy ilyenkor semmit nem erőltetek, nem is szabad, viszont amikor csak tudok, eszem akármit és akármennyit, a Doki is azt mondta, hogy ha csak pár falatok mennek, akkor annyit egyek, de egyek. Innom kell tápszert is. Szigorú kíméletre is vagyok ítélve, amit próbálok betartani, bár most nem nehéz, nem esik jól nyüzsögni.

Természetesen és szokás szerint a pozitív gondolatokkal és hozzáállással is azon vagyok, hogy kijöjjek ebből az újabb hullámvölgyből, de ha a légköri viszonyok stabilizálódnak valamelyest, nagy valószínűséggel én is újra erőre fogok kapni, mert tényleg csak azóta vagyok rottyon, amióta ilyen szeszélyes az időjárás. Nem tudom mikor leszek jobban és a kórházi 'buli' is meddig tart majd, de jó volna május közepe felé már szabadlábon védekezni és legfőképpen használható állapotban lenni, mert megint lesz repülőnap. Tegnap-tegnapelőtt is volt, májusban meg Kalocsa-Foktő lesz a helyszín és ott lesz Besenyei Péter is, jó volna, ha eljutnék! 👍 Ugyan legalább 2,5 óra innen Kalocsa, de amikor stabil vagyok, bírom a Pestre vezető 4-et is, szóval ha addigra szintbe kerülnék, eljuthatnék a repülőnapra. Már ha elvinne fater, mert eddig alig vitt el bárhová, de most olyan, mintha ráébredt volna, hogy nincs vesztegetnivaló idő. (Persze senkinek sincs.) Az eddigi tapasztalataim alapján nem számítok arra, hogy elvisz, de azért reménykedem benne, hogy ezúttal mégis. Röhögött tegnap, azt mondja "te tényleg nagyon rapszodikus vagy; most tértél magadhoz a rohamokból, de már azon agyalsz, hogy repülőnapra mész..." Mondom neki jó reggelt, Magyarország, mindig is ilyen voltam. 😁 Elég furcsán viselkedik. Eddig a cseh 2-t nézte, vagy nem tudom, de mindig Pató Pált játszik, meg leszarja a fejemet, de most, hogy bekerült nála a zabszem, már kész magánellátásra is áldozni, meg ma kicsit bőgött. Nem igazán értem, hogy miért csak akkor kap észbe és akkor kezd el odafigyelni, amikor forró a talaj. Én nem aggódom, pláne nem kesergek, nem érdekelnek a jóslatok, az érdekel, ami MOST van! A mentális erőm stabil, egyelőre a fizikumom is kitart és azon vagyok, hogy ez ígymaradjon! A mának, az életnek van itt az ideje, neki is mondtam. A Dokim most is mondta, hogy az akaratom tart fenn, hát akkor ezen nem fog múlni a dolog, mert ugyanúgy megyek tovább, ahogy eddig. Ami ellen tehetünk, azon kár agyalni, meg keseregni, amire viszont nincs befolyása az embernek, azon meg nem érdemes darálni. Egyelőre most jussak el a vizsgálatokig, aztán majd kiderül merre tovább. A fejletlen erek + erős Raynaud + neuropátia a Pali szerint feladja a leckét a pacemakert illetően, de amíg nem csekkoltak le alaposan, addig semmit nem lehet kijelenteni; azt sem, hogy be lehet-e ültetni és azt sem, hogy nem és pontosan emiatt pozitív vagyok, hiszem, hogy sikerülni fog!