Füstjelzés

Jaja, még élek, de nem volt miről írnom, a semmiről meg nem fogok csak azért, hogy írkáljak. A tartalomra megyek, nem a mennyiségre.

Kezdem a szokásos állapotkövetős rizsával:

Továbbra is inaktív az immun finomság és remélem az is marad még jódarabig! Mondjuk a napi imákba bele is foglalom, hogy az Úr tartson meg ebben az állapotban, valamint a gondolataimban is azt engedem csak érvényesülni, hogy jól vagyok és így is maradok. A ketyegőm is meglepően jól bírja magához képest a frontokat és a meleget, persze terhelni nem lehet kb. semennyire, de ez sem új. Görcsroham sincs egy ideje, legutóbb május végén volt, ha jól rémlik. 👍 Idegfájdalmak viszont vannak, könnycsorgós, anyázós, katatón állapotban bambulós szintig fokozódva, szóval ez szívás, de még mindig azt mondom, hogy inkább ez, mint a rosszullétek, mert ez legalább nem veszélyes. A lényeg, hogy a ketyegőmet leszámítva működöm még mindig. 👍 

Úgy volt, hogy megyünk Szegedre, a Vadasparkba most a hó' elején, de fater begyűjtött egy olyan arcüreggyuszit, hogy úgy nézett ki a fél feje, mint akinek bepancsoltak egyet, ezért antibiotikumkúrával kellett nekimenni, viszont mivel a Doxycyclin szedése alatt nem lehet napon tartózkodni, így a Vadaspark is felejtőssé vált egyelőre. Lassan 1 hete abbahagyhatta, de mivel egy rakással kellett beszednie belőle, így állítólag a kúra végétől számított 2 hétig még nem lehet napon, szóval még egy hétig nem. A parkba tehát leghamarabb is csak júliusban jutunk el. Már ha eljutunk ugye, ismerve őt...

A macskakennel mostmár tényleg halad, már nemsok kell és beleköltözhet a bundás bagázs. Azon is csak koraeste tudott dolgozni fater, amikor már nem tűz a nap, de az mondjuk nekem is jól jött. Én olyasmiket csináltam rajta, amikhez nem kellett emelni, vagy más módon erőt kifejteni, a többit meg az unokaöcsémmel csinálta.

A Mogyit ma el kellett vinni az orvoshoz, mert fáj a füle szerencsétlennek, bár nem csupán azt vette kezelésbe a doki. Már jóval hamarabb el kellett volna jutnia, de fater mindig arra vár, hogy fuvarozzák a hátsóját, véletlenül sem szállna buszra - még akkor sem, ha szenved az állat. 🤬 Na pl. ilyenkor szét tud cseszni az ideg, hogy nem tudok önállóan közlekedni, már rég' elvittem volna a dokihoz. Elvitte őket az Ildi kocsival. Persze megint "nem fértem be", pedig jobb lett volna, ha megyek, mert ez az okostojás semmit nem kérdezett meg, mint kiderült. Már induláskor ingerült volt, nem tudott normális stílusban beszélni/válaszolni, láthatóan teher volt neki, hogy el kellett vinnie, meg hogy pénzt kellett kiadni, de elmehet a fenébe, mert amikor az ő kutyáját kellett vinni, akkor nem így viselkedett, odáig volt, hogy szegény kutya és zokszó nélkül vitte, meg ha kellett, akkor gyógyszerezte itthon és nem érdekelte az sem, hogy kb. 50 ezret kellett fizetnie. Amikor hazaértek, berontott és szóhoz sem juthattam, már lerakva a macskahordozót ellenséges stílusban, emelt hangon magyarázta, hogy "még alszik, de most mondom előre, hogy én biztos nem kezelgetem!" Ki mondta, hogy neki kéne?! Letett egy gyógyszerrel teli fecskendőt, hogy abból kell egy héten keresztül a cuccot naponta egyszer belenyomni a macska füleibe, de ő nem fogja és ne is kérjem, hogy segítsen, oldjam meg, ahogy tudom. Kérdezem tőle, hogy ma is kell, vagy már tett bele a doki és nekem csak holnaptól kell? "Mit tudom én!" Kérdezem, hogy meg sem kérdezted?! "Nem." Gratulálok... Aztán kérdezem, hogy mennyit kell, azt mondja nem tudja. Ezt sem kérdezted meg?! "Nem." Öcsém... 🙄 Kérdeztem, hogy mit csinált vele a doki? Mondta, hogy kitisztította a füleit altatásban és ha már aludt, akkor egyúttal kasztrálta is, meg 2 fogát is kihúzta. Szerencsétlen kishaver! Azt nem tudtam, hogy a fogával is gond volt, mert evett rendesen, nem is nyálzott, semmi nem utalt arra, hogy 2 foga is rossz. Akkor a fogprobléma is rátehetett a fülfájására. 🙁 Mostmár jobb lesz neki. Kérdezem a fatert, hogy meddig nem ehet a macska? Hát ő nem tudja... Bepöccentem, hogy semmit nem kérdezett meg. Az Ildi is adott már a macskáinak ilyen cuccot, szóval tőle megtudtam, hogy egy-egy borsónyit kell a füleibe juttatni és mivel gondolom a doki tett bele neki, így én csak holnaptól teszek, ebből baj nem lehet, szemben azzal, ha rakott és én is rakok. Közben azt is megtudtam, hogy altatás után 12 óráig nem ehet, szóval egyelőre csak vizet raktam elé, de még nem ivott. Az első slagoláskor szerencsétlen csak beleborult az alomtálcába, mert a hátsó lábai még nem engedelmeskedtek. Mire odaugrottam, hogy segítsek rendesen belemenni, már slagolt, az alomtálca mellé engedte az összes fáradt olajat, de most nyilván elnéztem neki. Szegény esett-kelt, mint aki alaposan betintázott, de azóta már teljesen visszanyerte az egyensúlyérzékét és rendesen tud járni is, már amennyire felvágott zacsikkal lehet, meg azóta már többször rendesen beleült az alomba, szóval az altató mozgásra és tudatra való hatása már kiment, mostmár csak azt kell megvárni, hogy ehessen. Kaja csak száraz van, az meg most felejtős a foghúzás után, szóval majd puha kaját kap. Már enne, ami jó jel, mert kereste a kajás tálat szegény, de mivel fater szerint 11 körül lett elaltatva, így leghamarabb is csak este 11-kor ehet. Fater megint hozta tehát a bunkó és segíteni nem akaró formáját. Azt még hozzá kell tenni a dolgokhoz, hogy 60 ezret vitt el, rákészülve, hogy biztos jó drága lesz, de meglepetésemre 20 rongyból megvolt a kasztrálás, fültisztogatás, gyógyszeradás, mégis húzza a száját és már magyarázott, hogy egy hét múlva vissza kell vinni, az megint pénz. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az ő kutyájának a meggyógyítása közel 50 ezerért történt és nem szólt semmit, sőt, azt mondta akkor, hogy "inkább nem eszem, de legyen rendbehozva". Ennyit róla. Más segített (pedig nem is kértem!) utánanézni, hogy milyen fájdalomcsillapítót kaphat a macska, meg ugyan nem izgat a névnapom (sem), de arról is 1-2 netes ismerős emlékezett meg, a család nem, pedig tudják, hogy ma van. Nem a névnap a lényeg, hanem maga az elv, hogy másoknak mindig jobban számítok, hamarabb eszükbe jutok, bármiről legyen is szó. Valamelyik nap bográcsozott a família és átment, aztán mesélte, hogy milyen jót buliztak. Kérdeztem, hogy nem is kérdezték miért nem mentem (szarul voltam aznap, feküdtem végig), azt mondja nem, szóba sem kerültem. Ez nem család. Visszakanyarodva a macskához: örülök, hogy eljutott dokihoz és rendbejön a füle, meg hogy így legalább kiderült, hogy 2 fogával is baj volt és kihúzta a doki, így már azoktól sem kell majd szenvednie.

Az egyik zeném kiadásra fog kerülni, ha minden igaz, bár most van némi bizonytalanság, mert aki intézte, az összekapott azzal, aki által kiadásra kerülne, úgyhogy majd kiderül, mi lesz, vagy nem lesz belőle. Nem volt szándékomban kiadatni egyiket sem, mert eleve méltónak sem tartottam őket arra, hogy ez valaha megtörténjen, de egy ismerősünk meghallotta a szóbanforgó számot és rápörgött, hogy ki kell adni, meg hadd' írjon hozzá egy refrént (mert én nem írtam, mivel ez egy rap és folyamatában közli a dolgokat). Mivel akkor épp' pörögtem, így belementem, hogy hozzátegyen, szóval ő hozzáírt egy rövidke refrént, nemrég pedig elvitte az egész anyagot egy zenész ismerőséhez, aki hozzáértő lévén finomít a dolgokon, meg korrigál kicsit a hangszerelésen, mivel zeneszerkesztővel csináltam és szerinte nagyon picit hozzá kell adni, de a hangszerelés szinte ugyanaz marad, ahogy a dallam és a szöveg is megmarad az eredetiben, ahogy én létrehoztam, csak ugye a refrén nem az én művem lesz. Kíváncsi vagyok mi sül ki az egészből, most várunk az ismerőssel, hogy a másik fickó mit hoz össze az egészből, már ha lesz belőle valami egyáltalán. Én csak a magam szórakoztatására, terápiás céllal csinálgatom a zenéket, nem gondolom, hogy bármelyik is méltó lenne arra, hogy megjelenjen, szóval ezt még szoknom kell. Mondjuk abból a szempontból hasznos lehetne, hogy hátha ad egy mankót a sorstársaknak és hátha jobban értik majd a kívülállók, persze nagyon sokrétű a borderline, nem lehet egy 4 perces zenében átadni, de talán a lényeget sikerült kiragadni és közölni. Persze fater egyből rábukott a dologra, azt mondja az összes zeném jó, adassam ki, hogy legyen sok pénzem és kikerüljünk a fosból. Egyrészt ez nem ilyen egyszerűen megy, hogy ma megírom és holnap már mindenhol az szól, nekem meg dől a lé az ölembe, másrészt vastag bőr van a képén! Ő semmit nem tett soha, hogy jobb legyen a helyzetünk, meg belőlem él, stb. és akkor azt várja, hogy majd én kihúzom a szarból, miközben állandóan aláz, próbál elnyomni és zsarolással, nyomásgyakorlással kényszerít is dolgokra. Én nem gondolom, hogy a zenéim olyan szintűek, hogy kiadhatóak legyenek, de ha mégis azt mondja egy hozzáértő, akkor belemegyek, mert ha ez tényleg pénzt hozna nekem, akkor jobb helyzetbe kerülhetnék. Ahogy fater nem törődött sosem velem, a szükségleteimmel sem, az életminőségemmel sem, pont úgy nem fogok én sem vele. El lehet ítélni, vállalom a savazást is, mondván "mégiscsak az apám..." Aha, akkor úgy is kellett volna és kellene viselkednie! Ő csak használ engem a fennmaradásához, közben meg minden téren leszar, stb., én meg segítsek rajta? Bőven eleget teszek érte, de arról nem írhatok. Na, de senki nem mondta, hogy tele leszek zsetonnal, csak ő képzeli. Egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy ennek az 1 számnak milyen lesz a fogadtatása, főleg hogy nehéz szövege van, amit nem mindenki tud megemészteni. Mindegy, mert most amúgy is várni kell, amíg dolgozik vele az a fickó, meg tényleg lehet, hogy be is dől az egész a fent említett helyzet miatt.

Tesóm, hiányzol! Remélem valamikor fogunk tudni beszélni! Addig is tarts ki! 🙏