hogy tegnap megyünk valami programra (amit apám nem akar elárulni, szóval nem tudom mi az), de a hőség miatt is halasztva lett, meg annak a fickónak sem lett volna alkalmas a tegnapi nap mégsem, aki biztosítja majd nekünk a programot. Nem szeretem a meglepetéseket, mert feszélyez a váratlan, meg az idegenektől is feszengek, de fater nem akarja elárulni, hogy mire számíthatok és azt az embert sem ismerem, aki majd lehetővé teszi nekünk a programot. Már nem próbálom megtudni, hogy mi vár rám, mert válasz helyett fater mindannyiszor lehurrogott, nem fogja fel, hogy segítene oldani a szorongást, ha tudnám mire számítsak. Itt megint saját maga a lényeg, mert megmondta, hogy látni akarja a reakciómat, ezért nem fog elárulni semmit. Jó lesz már csinálni valamit, mert mindjárt eltelik a nyár első hónapja és még sehol nem voltunk. Úgy volt, hogy ma reggel kivisz legalább sétálni, de megint nem vitt, elcseszte az időt a szomszédban és mire hazaért, már minden baja volt, hogy hőség van. Dühös vagyok, hogy megint nem vitt el. 😡
A macskakennelre a tető is felkerült kb. 1 hete, már csak ajtókat kell gyártani és felszerelni őket, ezzel készen lesz az egész és használatba veheti a banda. Most ez is csúszik, míg enyhül az idő és fater, meg az unokaöcsém tudnak dolgozni (engem nem enged az öreg a hőség miatt).
A Mogyi jól van. A biztonság kedvéért bentmaradt nálam a műtét napjának éjjelére is, de nem volt semmi gond vele. Aznap késő este már ehetett, akkor telt le az az altatás utáni 12 óra, amikor nem ehetnek, szóval kapott alutasakos, szószos macskakaját, hogy ne a kemény száraztápot egye foghúzás után, be is kajálta egyből és utána nyugi volt reggelig. Reggel már ugrándozott, dorombolt, kérte a kaját. Meg nem mondtam volna, hogy kevesebb, mint 24 órával azelőtt 2 fogat húztak neki, gyulladt füleit pucolták ki és felvágták a zacskóit. Látszott, hogy máris jobb lett neki, mert élénk lett és sokat dorombol, de a füleit nyilván ki kell kezelni rendesen. A doki elvileg 1 hétre való gyógyszert adott, gyakorlatilag azonban 2 alkalomra lett elég! 😠 Fater elment, hogy vegyen még, de az állatpatika zárva volt, kiderült, hogy végleg bezárt az is. Remek. 👏 Márpedig szerezni kell gyógyszert, hogy kikezelhető legyen a macska füle. Már nem kiabál, amikor vakarja és engedi, hogy a füléhez, fejéhez is hozzáérjünk, simogassuk, ennyivel jobb lett neki, de még gyakran rázogatja a fejét, szóval nincs teljesen rendben a füle, kell a gyógyszer. Enyhén vérzett neki a zacsi 1-2 napig székeléskor, az erőlködést nyilván nem díjazta a seb, de aztán elmúlt ez is, meg az első napokban rengeteget vizelt, viszont már annak a mennyisége is visszaállt a szokottra. Az öreggel összebalhéztunk a kaján is, mert 2 hétig kéne puhát ennie a macskának, de ő már 1 hét után megvonta a konzervet, mondván "drága és amúgy is biztos eheti már a száraztápot". Hiába mondtam, hogy egyrészt én fizetem a kajájukat, másrészt a száraztáp még nem tesz jót, 2 hét puha van megadva. 😡 Na ilyenkor is utálom, hogy nem tudok elmenni a boltba és megvenni neki azt, amire szüksége van. Tegnap kapott először szárazat, mert nem volt más 😡, ette ugyan, de nyilván nem véletlenül van 2 hét puha kaja megszabva. Ez az okos fater mindig, mindent jobban akar tudni és mindig a másik a hülye. 🤬 Nem ilyesmiken kéne spórolni, meg mit gondol, az nem lenne drága, ha ne adj' Isten gondot okozna a száraztáp és már a macska ínyét is kezeltetni kellene? Nem normális tényleg. 😡 Annyit tudok csinálni, hogy amikor az öreg nem látja, párizsit, vagy hasonlóan puha dolgokat adok neki (ma 'loptam' neki csirkemellet), remélhetőleg így oké lesz, aztán pár nap múlva már eheti elvileg a száraztápot, mert letelik a 2 hét. Nagyon élénk, dumál is állandóan és szerelmes, mint az állat. 😄 Faterom kutyája is állandóan fel volt spannolva, de kasztrálás után lehiggadt. A macskám meg mintha most lenne felhúzva, hogy már nincsenek golyói. Csóró.
Jöttek kb. egy hete vízórát is cserélni, szóval az is le van tudva.
Mentális és fizikai állapotot illető dokumentációs rész:
22.-én bepörögtem valamin, aminek eredménye egy BPD-s roham lett, olyan szintű, hogy majdnem megvágtam magam közben, de most is megszólalt a lelkiismeretem, mert még maradt 1-2 józan agysejtem, így sikerült letenni a kést még azelőtt, hogy használtam volna. Megígértem a Tesómnak, hogy nem csinálok többet olyat és ez segített betartani az ígéretet, de mivel a fizikai fájdalomra ilyenkor szükségem van, mert csak abba tudom a kezelhetetlen, elviselhetetlen mértékű lelkit beleengedni, plusz kellett az önbüntetés is, így más módon értem el a fizikai fájdalmat. Már viszonylag rég' kapott el az őrület, de olyasmi történt, amire azonnal ki szokott váltódni.
Még ugyanaznap este a fronttól 2 görcsroham is meglátogatott, szóval fasza volt, de ez sem panasz, csupán a dokumentáció kedvéért jegyzem fel.
Hiányzol, Tesóm! Vigyázz magadra, remélem tudunk majd beszélni valamikor. 🙏