meg lett nézve a kémény, nem repedt meg benne a burkolat (gondoltam, hogy 1 alkalomtól nem lesz baja), úgyhogy 10.-én, amikor megérkezett az idom, be lett üzemelve a sparhelt és azóta újra lehet itthon főzni. Nagyon gáz, hogy eddig a szomszédhoz járt át az öreg. Nyáron nyilván nem lehet majd begyújtani a tűzhelyet, de fater kitalálta, hogy kiviszi és majd a szabadban főz, hogy ne fűtse a házat. Mondtam neki, hogy zseniális ötlet, 40+ °C-ban király lesz a forró tűzhelynél ácsorognia (nálam ez felejtős szar szívvel, ezért nem azt mondtam, hogy ácsorognunk, bár neki sem tanácsos 60+ évesen hőgutát kapni, mégha - el ne kiabáljam - egészséges is). Fennhangon magyarázott, hogy "Mé'?! Tudsz jobbat?!" Mondom igen, gáztűzhelynek hívják! Azt mondja "a f@szom költ még arra is!" Ja, oké... Engem már nem érdekel hogyan sanyargatja saját magát. Már csak az dühít, amikor engem is szívat valamivel. 10.-én jött az Attila, hozott egy állítólagos villanyszerelőt, hogy legyen a szobámban rendesen áram és átköltözhessek. Egyrészt azt mondta, hogy majd ha jobb idő lesz, akkor fog jönni dolgozni (wtf?? 😯 mi köze a kinti hidegnek a beltéri munkához?), másrészt amikor fater megkérdezte mennyiért fog dolgozni, ilyet szólt, hogy "majd ha készen leszek, megmondom". Mi van?! 😮 Zsákbamacskát nem játszunk. Fater köszönte szépen, nem kérte és ezzel kivételesen jó döntést hozott, már csak azért is, mert ezek után kétlem, hogy szakszerű munkát végzett volna, biztonságosan használható végeredménnyel. Tragikomédia, hogy állandóan kóklerekbe futunk (ami mondjuk nem véletlen, hiszen az öreg mindig, mindent ingyen, vagy a lehető legolcsóbban akar). Érthető, hogy spórolna, főleg manapság, de vannak dolgok, amikre muszáj többet áldozni, ha az ember normális eredményt akar. Mindegy, hiába beszélek neki erről is, úgyhogy már nem érdekel, csak ugye valahol mégis dühít, mert engem is szívat dolgokkal. Lényeg, hogy a szobámba még mindig nem tudtam beköltözni és nem is lenne értelme, mert a tavasz hamar itt lesz, folytatódik ott a renoválás és akkor úgyis vissza kéne ide költöznöm. Le lesz verve a mennyezet és álmennyezet kerül a helyére, a falakban vezetékeket kell cserélni, majd vakolni is kell a falakat, azután kifesteni, laminált padlót lerakni, ajtót berakni, úgyhogy amíg mindez hátravan, baromság volna beköltöznöm. A másik az, hogy egyelőre még fűteni sem lehet ott rendesen, mert nagyon át vannak hűlve a falak és a talaj, ezért egyből kiegyenlítődik a hőmérséklet, nem marad annyi többlet hő, ami nekem elég. Fater szerint nincs hideg, amikor megy a fűtés, de mondtam neki, hogy ne a saját, jól működő vérkeringésére alapozzon, én egyelőre nem kicsit fázom ott még fűtés közben is. Nála meg jégverem van, mert az ablakok is nagyon huzatosak (mer' még mindig nem volt annyi esze, hogy ha már a fűtését nem oldotta meg 7 év alatt, legalább szigetelje az ablakokat), ezért mondtam neki, hogy ha ő nem fázik a szobámban, akkor menjen át ő tavaszig. Ugyan áramot csak egyetlen konnektor ad, szóval max. mobilt tölteni tud, tévét-netet nincs még hová beüzemelni, viszont az új ablakok ugye szigetelnek, fűteni is lehet már legalább annyira, hogy ő nem fázik, szóval melegedni, meg éjszaka aludni legalább tud ott, sőt, még netezni is, mert az ő mobilja ott is fogja a wifit (az enyém már akkor sem, ha kimegyek innen). Azóta is a saját, 8 °C-os (megmértük) jégvermében tanyázott és mártírkodott, hogy megfagy, amin tegnap este besokalltam. Mondtam neki, hogy menjen már át abba a szobába, minek fagyoskodik a jégvermében?! Most este végre befűtött oda és átment, ott fog aludni. Egyebeket le sem írok, mert én magam is unom már a húzásait, sokszor sem kedvem, sem erőm leírni őket, de néha mégis ki kell engednem ide egy kis gőzt, mint pl. most.
Szokásos állapotkövető rész:
Istennek hála továbbra sincs gond a kórsággal és ez a hosszantartó, frontokban gazdag, változékony időjárás sem okoz komolynak mondható gondokat. Persze a ketyegőmet zavarja, meg egyéb kellemetlenségek vannak, de nincs nagy gond. Múltkor berezgett a léc, kishíján rosszul lettem, de lefeküdtem és bevetettem az agykontrollt, ami ugyan nem mindig működik, de most hatásos volt, mert végül lassan jobban lettem. Ezt leszámítva viszont tényleg nem panaszkodhatom. A Raynaud aktív, de tél lévén ez nem csoda, viszont arra igyekszem vigyázni, hogy legalább a szívemet ne csesztesse. Ha elkezdek nagyon fázni, akkor a végtagfagyás mellett a szívtájékomnál szorítást érzek és a bal kezem is bizsereg, ami nem játék, mert a Doki szerint a koszorúeremet piszkálja olyankor a szindróma. Pontosan ezért igyekszem kivédeni, hogy elkezdjek nagyon fázni, de a végtagfagyás előjön a legkisebb hőmérsékletcsökkenésre is. A napokban 2× is szinte bénulásig fagytak a kezeim, pedig nem voltam kint, csak még nem volt befűtve a szobában. A lábujjaim-talpaim is gyakran lefagynak, zsibbadnak, vagy épp' égnek, fájnak, akár úgy is, hogy az ágyon fekszem és jön rájuk a kályha melege. Na, de ennyit erről, csupán dokumentáltam magamnak a jelenlegi állapotokat. A fő, hogy továbbra sincsenek veszélyes rosszullétek és el ne kiabáljam, de az őrjítő idegfájdalom is megint elcsitult egy ideje. Ha elő is jön, nem durvul és hamar abba is marad. Az Úr tartson meg ebben az állapotban továbbra is! (Ámen! 🙏)