A Jóisten megint megóvott minket. Jöttem be este az udvarról és nemsokkal azután egy nagy puffanást hallottam a folyosón. Ezúttal a bejárati ajtó feletti részen mondta be az unalmast a mennyezeten egy jókora vakolatdarab. Mákom van, hogy nem csapott agyhelyen (meg fatert sem).
Majdnem teljesen kész' a macskakennel. A banda ugyan használja már, de még nincs befejezve rajta minden, talán holnap - vagyis éjfél elmúlt, szóval ma - meglesz. A hőség miatt napokig nem dolgoztak rajta faterék, engem meg nem is enged az öreg. Többször megjegyezte, hogy milyen sok pénzébe van, persze próbált úgy tenni, mint aki "nem azért mondja", de ismerem is, meg ha "nem azért mondaná", akkor nem mondogatta volna többször, úgyhogy a legutóbbi sóhajtozásnál mondtam neki, hogy visszafizetem az egészet, nekem ez nem kell, hogy folyton az orrom alá dörgöli ezt is, nem leszek az adósa. Azt mondja hogy' akarom visszafizetni, amikor ~ 300 ezerbe került összesen, nekem meg nincs annyi, hogy visszaadjam. Mondom nem érdekel, akkor részletekben, de vonogasd le havonta, nem fogok neked tartozni... Azt mondja a felét eleve az én lóvémból rendezte. (Akkor milyen ~ 300 rongyáról beszél, ha "csak" ~ 150 körül tett bele?) Mondom nem érdekel, vond le tőlem akkor is a másik felét is, a te részedet, amit beletettél, mert nem fogom állandóan azt hallgatni, hogy neked milyen sokba került, vedd vissza a pénzedet, azt' akkor tisztán az én zsozsóm lesz benne. Azt mondja "oké, úgyis mindent megveszek neked". Pfejj! 🤮 Egyrészt ez az állandó felhánytorgatás (pedig ezerszer elmondtam, hogy semmit ne vegyen nekem, ha aztán a pofámba dörgöli, de persze folytatja és amikor nem fogadom el a cuccokat, akkor meg azé' balhézik, hogy "nem ezé' vette drága pénzen" 🙄), másrészt milyen dolog, hogy a saját köl'kömmel visszafizettetek bármit is? Oké, nem kis összeg, de akkor mégha lassabban is haladt volna úgy, de mehetett volna csakis az én pénzemből. Ha sajnálja, akkor ne fektessen belém. 😠 Persze az nem jó a nárci' formájának, mert akkor nincs mire döngetni a mellkasát, hogy milyen rendes, milyen jó apa, stb. Mindegy, nem akarom magam megin' felhúzni. Lényeg, hogy mindjárt kész' a cucc és remélem tényleg levonogatja magának a zsét, nem kell a képembe dörgölni, hogy mekkora teher neki ez is miattam.
Egy ideje zömmel a fizikai állapotomat követtem le, de ezúttal a mentálisról is van mit írni, ugyanis az utóbbi időben megint történtek benne pozitív változások. Az egyik ilyen, hogy vagy az önkontrollom erősödött, vagy az ingerküszöböm emelkedett, de annak dacára, hogy fater szinte naponta dühít fel/aláz meg, egy ideje nem volt dührohamom és nemhogy az nem volt, de ahogy mondani szokás "bölcs tudok maradni és hallgatok", nem magyarázok olyannak, aki nem képes/nem is akar megérteni dolgokat/engem. Eddig ez nem így volt, azonnal robbantam, hangot emeltem én is és magyaráztam, vagy ugye az előbb említett dühkitörés talált meg. Ha üvöltött velem, visszaüvöltöztem, de egy ideje sztoikus nyugalommal csak azt duruzsolom neki, hogy "nem kell üvölteni" és ennyi. Gondolom nem tetszik neki, hogy (látszólag) higgadt maradok. A másik fejlődés, hogy a tudatalattimban is felülíródott egy-két trauma, az egyik jele ennek az, hogy a közelmúltig volt egy visszatérő rémálmom egy gyerekkoromban átélt, traumatikus élményről és amikor legutóbb ismét azon a helyen voltam álmomban, az eddig érzett rettegést és menekülési vágyat ezúttal nem éreztem, csak a játékaimat kerestem ugyanott, ahol máskor, de most nem kezdtem álmomban is kapkodva összepakolni őket, hogy meneküljünk anyámmal. Mindezt arra tudom 'fogni', hogy hónapokkal ezelőtt láttam egy fotót arról a helyről és totál más lett. Talán ez írta felül bennem mostanra az átélteket és tudomásul vettem ott bent egészen mélyen is, hogy mindaz már elmúlt, már minden más lett, már nem árthat nekem az illető és arra a helyre sem kell már úgy emlékeznem, hogy ott törtek (szó szerint) az életemre. Eszembejutott egy ötlet, amivel talán ugyanígy át tudok írni magamban élményeket, ezért fogtam és a Google Maps-sel "hazamentem", mert arra gondoltam, hogy biztosan változott már az a ház is és ennek a látványa és tudata megint bemegy egészen a bensőmbe is, aztán talán az új ezen a területen is eltörli a régit, ami már a múlté, amivel már nincs dolgom. Egy ilyen már meg is történt sokévvel ezelőtt, ugyanis a nagyanyám háza volt ez a szóbanforgó ház, ott laktunk mi is, csak mi a nyárikonyhában és amikor megtudtam, hogy 2013-ban meghalt, valamit ez is lezárhatott bennem, mert azóta nem kísért egy hosszú-hosszú évekig szintén visszatérő, azon a helyen átélt traumához kapcsolódó rémálom. A lényeg, hogy a múltkor a Google Maps segítségével 'hazamentem' és ahogy sejtettem, teljesen más az egész környezete, külleme a háznak. Ha nem tudnám a címet és nem látnám az egy-két régi és ismerős házat, kerítést, fel sem ismertem volna, hogy az az a porta, ahol az életem első 4 évét töltöttem. Onnan aztán fater elköltözésekor mennünk kellett, így ugyanabban az utcában, csak jóval feljebb lett házunk, szóval oda is elmentem, hátha az is máshogy' néz már ki. Az semmit sem változott, ahogy a két óvodáskori cimborámé sem, szóval ezeket nem nézegettem, mert nem esett jól a múlt, de talán az majd segít, hogy a nagyanyámé igen és ezzel eltörlődnek dolgok. Remélem. Ugyancsak ide, a mentális fejlődéshez kapcsolódik az is, hogy egy héttel ezelőtt ismét sikerült határt húznom. Igaz, későn, mert mostanra megette az illető az agysejtjeim és idegeim egy részét, de legalább sikerült leküzdenem a megfelelési kényszert és felismerni a határaimat, mégha egyelőre túlságosan tágak is. A borderline olyan, hogy az érintett előtt nincsenek határok - sem másoké, sem a sajátjai. Nálam az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy másokén nem gázolok át, felismerem és tisztelem azokat, ám a sajátjaim kb. nem léteznek, szóval ez a rész viszont hibádzik. Ezért van az, hogy túl messzire tudott menni ez az illető is, de egy hete ráeszméltem, hogy nem mehet tovább és nem számít, ha nem fogok neki tovább megfelelni (nem is lehet, mert amúgy egy nárci + border'+ hisztrionikus szem. zavar kombója van), nem számít, ha gyűlölni fog, csakis az számít, hogy ne sérüljek tovább miatta és kapjak végre levegőt (mert teljesen le akart uralni, rámerőltetni az akaratát). Bepöccentem a legutóbbi újabb jogtalan támadásán és ez adta a löketet, hogy magamat védjem, ne az ő túlérzékeny lelkivilágát, meg ő amúgy sem törődött azzal, hogy én mit nem szeretnék, szóval ezúttal én is kizárólag magammal törődtem. Ahogy az várható volt, jól összebalhéztunk megint és bicskanyitogató dolgokat vágott hozzám ismét, olyasmiket is, amiket nem is mondtam, vagy amiket amúgy ő is ugyanúgy tesz/mond, lévén szintén border', meg a tévképzeteiben sem voltam partner és emiatt is iszonyúan berágott, szóval magává az ördöggé váltam a szemében, meg is mondta, de nem veszem magamra, mert a border' ilyen, legalábbis a skála durvább végén. Nagyon sokmindent meg tudtam volna mondani neki, de ismét bölcs maradtam és hallgattam, mert a belátási képessége 0, szóval csak magamat pörgettem volna be és nem hiányzott, mert már így is felcseszett. Nagyon kellett magam fegyelmezni, de sikerült csupán annyira kiosztani, amennyire érdemes volt, de még azokat az igazságokat, visszajelzéseket is mind lepergette magáról, szóval nem láttam értelmét jobban és tovább felvilágosítani, mert lehetetlen. Ő az a tipikus grandiózus nárci, a border' végletességével és túlérzékenységével, mások határainak semmibevételével, meg a hisztrionikus személyiség szereplési vágyával, teátrális drámájával, szóval nem szemétségből építettem le (noha ő most ezt képzeli és gyűlöl), hanem mert szétcincálja az ember idegeit. Senki nem bírja elviselni, persze emiatt a szemében mindenki rohadék. Hozzá képest a fater szimpla nárcizmusa lepkefing. Remélem mostmár leszállt rólam, egyelőre békénhagy. Felőlem gyűlöljön, átkozódjon, csak hagyjon a frászba. Ha csak rá gondolok, má' csikar a hasam, de egyelőre úgy tűnik, nyugtom lesz tőle. Jóval hamarabb kellett volna leállítanom, de mint mondtam, ez is haladás, mert régebben még ennyi határom sem volt és a megfelelési kényszer sem hagyta volna, hogy ellentmondjak. Szánalmas vagyok, vállalom, de remélhetőleg egy nap ehelyett a sérült, szétbarmolt identitás helyett felépül egy egészségesebb. Határokkal, szilárdabb énképpel, helyes helyzetkezeléssel, stb.-vel. Rohadt sok a dolgom magammal, sokmindent fel sem ismerek, csak visszajelzésekből eszmélek rá dolgokra, szóval totális káosz van bennem és ugye az előbb említett határokat is ki kell tudnom építeni, stb., de ahogy a fentebb leírt hangyaf**nyi fejlődések is mutatják, nem reménytelen a helyzet. 👍
Ami a fizikumomat illeti, továbbra sincs gond, ami csoda, ha a hőséget, frontokat és egy szar szívet veszek alapul. Elvileg 'haldokolnom" kéne ilyen időben ilyen keringéssel és szívvel, meg ilyen ingadozó hőmérsékletek mellett, mégis egész' jól vagyok és nem érti a Doki sem, hogy hogy' bírom ilyen jól. Talán mindegy is, a lényeg, hogy a szervezetem nem olvas statisztikát, szóval csak tartsa meg a jó szokását és működjön ezen a szinten tovább! Fejben jól vagyok és lehet, hogy ez is számít abban, hogy a fizikumom hogy' van. Nyilván vannak szarabb napok, meg a nyugalmi helyzeti tachycard 'rohamok', de még ezekkel együtt is meglepően jónak mondható a helyzet. 👍 Amikor néha 30° C alá megy a hőmérséklet, akkor kijön a Raynaud, viszont vissza is húzódik, amint újra eléri a 30-at a hőmérséklet. Az étvágyam is jó, leszámítva az igazán forró napokat, mert olyankor nem igazán kívánok enni.
A macskabanda is jól van, csak nyilván nekik is rohadt melegük van, kinyúlva fekszenek/alszanak egész nap. Ilyen hőségben naponta 2× meg vannak fürdetve nem hideg, de hűvös vízzel, hogy ne hevüljön fel a testük. Engedik, mert gondolom rájöttek, hogy jobb utána a közérzetük.
Ha enyhül a hőség, elvileg megyünk arra a programra, amit fater nem akar elárulni, a szegedi Vadaspark is tervben van, Pest is. Hogy mindebből mi fog megvalósulni, passz.
Hiányzol, Tesóm! Vigyázz magadra! Remélem valamikor majd tudunk beszélni. 🙏