Élek még

csak nem volt kedvem írkálni. Nem mintha sokminden történt volna az utóbbi időben, így nem is nagyon lett volna miről írnom. Annyi, hogy a hónap elején megint inkasszóztak és levontak 180 rongyot a számláról. Fater utánajárt, állítólag valami elévült dolog és "amúgy is befizette anno, amit kellett, szóval valami tévedés volt és visszakapjuk ezt a 180 rugót". Azt sem hiszem el, amit kérdez. Kicsit érdekes, hogy állandóan belefutunk ilyen pénzlevonásokba, meg valahogy ő mindig ártatlan ezekben az esetekben is. Nem vallaná be soha, ha vaj van/volt a füle mögött. Állítólag majd most, márciusban visszakapjuk a levont összeget. Kíváncsi vagyok...

Ma megy az ügyvédhez a bérleti szerződést aláírni és akkor beköltözhet az albérlő a lakásba. Hülyén csinálja a dolgokat és akkor csodálkozik, hogy sosem jut 1-ről a 2-re... Nem fér a fejembe, hogy odaadja a lakást "szívességi lakáshasználat" címén, csak mert nem akar adózni, holott 170, vagy 180 ezer még akkor is befolyna (ha 200 körül adná ki, mint ahogy akarta, csak aztán leesett neki, hogy adóznia kell), szóval nem járna rosszul és jól is jönne a pénz. Inkább lemond arról az összegről, csak ne kelljen adózni. 🙄 Az is logikátlan, hogy ugye legelőször ingyen akarta kiadni egy kispénzű ismerősnek segítségképp', majd koppant az illető, mert fater mondta neki, hogy bocs, mégsem tudja ingyen kiadni az adózás miatt. Akkor most hogy-hogy' kiadja ingyen, de adózni sem akar? Teljesen zagyva az egész. A másik, hogy csak egy ostoba ember csinál olyat, hogy időtlen idők óta van egy lakása Pesten és ennek ellenére is inkább az Isten háta mögött, Pesttől 4 órányira vergődik hetedik éve egy romhalmazban (és nem is csak magát szívatja 🤬), mert képtelen felújíttatni a kecót, aztán végül kiadja a pesti lakást, de úgy, hogy egy forintot sem lát belőle... Slusszpoén, hogy ő meg van győződve arról, hogy milyen okos, mindent kézben is tud tartani és meg tud oldani. Ja, látszik. 😁 Persze amikor erre emlékeztetem, üvölt, hogy akkor oldjam meg én, meg hogy "én még a seggemet sem bírom önállóan kitörölni, úgyhogy fogjam be a pofámat". Jellemző. Képtelen szembenézni azzal, ha hibázott és egyből elővesz két tipikus nárci' kártyát, a hárítást, meg az alázást. Rá is ráférne egy gondnok, a külső irányítás, meg bizonyos döntéseinek a lekorlátozása, mert ő sem tudja vezetni az életét/életünket, meg ő is hülyeségeket csinál, amikkel bajba kever minket. Amikor mondtam neki tegnap is, hogy hülyén csinálja a bérbeadást, azzal jött, hogy "de így is jól járunk, mert az Attiláék cserébe ingyen adnak fát!" Hú, öcsém... 🙄🤐 Agyzsibbasztó.

Más nem történt. Arról sem kedvem, sem erőm beszélni, hogy mi minden van bennem. Még egyben vagyok, de mostanság többször is hajszálon múlt, hogy elkapjon az őrület. Késleltetem, amíg tudom.

Fizikailag egész' jól lennék, mert a frontok sem viselnek meg durván, csak a neuropátia boldogít egy ideje és a tegnapi napot teljesen elcseszte. 

Dokumentációs rész:

Tegnap már reggel 7-kor a fájdalom ébresztett és onnantól az elviselhetetlen, meg a még viselhető között mozgott, de zömmel a magzatpózban nénikézős, néha könnykicsordulós szintet hozta, hiába vetettem be mindannyiszor az agykontrollt. A szervezetem automatikusan alvó üzemmódba váltott és egész nap aludni próbált, csak mindig felkeltett a fájdalom, vagy a macskák. Koraeste valahogy sikerült végre rendesen elaludnom és aludtam kb. 1 órát, de akkor már 7 óra körül volt, szóval akárhogy' is nézem, 12 órán át nem tágított az a nyavalyás idegfájdalom. Ilyen még nem volt, hogy nonstop nyomja és szinte végig őrjítő mértékben, pedig jól tűröm a fájdalmat, de ez már tényleg durva volt. Fasza volt úgy ébredni este, hogy teljesen elmúlt. Utána ugyan megint rákezdett, de úgy már kiegyeztem vele, hogy legalább nem volt már folyamatos és csak 1× durvult el. Most is érzem, de még viselhető. Akármilyen durvák ezek a 'fájdalomrohamok', vagy minek nevezzem őket, inkább ezt választom, mint az erős rosszulléteket, mert ez legalább csak nagyon szar, de nem veszélyes. Istennek hála még mindig inaktív az autoimmun és a ketyegőm sem lett rosszabb. 👍 Ezekhez mérek már mindent, egyebekre nem adok, mert már eltörpülnek.

Mostanság megint gyakran tudtam beszélni a Tesómmal és ez erőt ad. Miatta tudok továbbmenni.

Az 'őrangyalom' tegnap megint dolgozott - ellentétben az agyammal, ugyanis az nyomott egy 'pause'-t

Lefeküdtem korábban, hátha el tudok aludni, mert a délután óta boldogító migrén nem múlt el és van, hogy az alvás segít. Éreztem valami furcsa, égett szagot, úgyhogy szimatoltam egy sort a kályha környékén, de ott minden oké volt, szóval megkérdeztem a fatert, hogy ő éget-e valamit (az ajtóm alatt rés van és átjönnek tőle a szagok), de azt mondta, hogy nem éget semmit. A biztonság kedvéért újra körülszaglásztam a kályha környékét, de továbbra sem volt ott gáz, így azt hittem, megint hallucinálok. Visszafeküdtem és már félálomban voltam, amikor az egyik macska alkotott és felébresztett az alomkaparással. (Ez volt a mák.) Felkeltem eltakarítani a produktumot és gondoltam ha már talpon vagyok, rakok egy utolsó adagot a tűzre. A fás doboz mellett volt a hamugyűjtő (ezek a kályhától távolabb vannak, ezért nem éreztem a kályhánál szaglászva, hogy hol van a szag forrása) és ahogy nyúltam a dobozba, megéreztem, hogy meleg száll fel az alkaromra a mellette lévő hamugyűjtőből (ami mellett volt éghető anyag, szóval az is tüzet fogott volna). Akkor láttam, hogy a hamugyűjtő már jó darabon megolvadt-kiégett és persze levágtam egyből, hogy az volt az a furcsa szag. Nézem, izzik benne a parázs már egy elég nagy részen, ami nem csoda, délután óta volt ideje egyre terjeszkedni. Mondom b+ Arni, mekkora idióta vagy... 🙄 Ha nem ébreszt fel a macska és én sem döntök úgy, hogy teszek egy utolsó adagot a tűzre, garantáltan nem fáztam volna akkor sem, mert felgyulladt volna a szobám (meg az egész kéró). 👏 Kivittem az udvarra a cuccot és 'hatástalanítottam'. Mindig csakis a már kihűlt hamu került a gyűjtőbe, át is szoktam kotorni a kályha hamutartóját, mielőtt kiöntöm a tartalmát, hogy tuti ne legyen már benne parázs, ezért semmi gond nem volt eddig. Fogalmam sincs, hogy miféle 'transzállapotban' követtem el ezt a mutatványt, mert csak egy villanásnyi emlékem van arról, hogy délután begyújtás előtt ürítem a kályha hamutartóját. Ez a kis foszlány van meg, olyan mintha álmodtam volna, ráadásul még melegnek kellett lennie, mivel a hamu alatt volt benne bőven parázs, de ezek szerint mégsem éreztem a hőt. Nem tudom hol járt a tudatom közben. A disszociatív állapot magyarázná, mert akkor szokott olyan lenni, mintha csak félig léteznék, vagy álmodnék, van olyan is, hogy ki is esik az idő és történések, volt, hogy olyan állapotban vágtam meg magam és nem emlékeztem, de ezek olyankor vannak, amikor erős stressz ér, most viszont nem voltam zaklatott, főleg nem olyan szinten, hogy a tudatom részben, vagy teljesen kikapcsoljon. Gőzöm sincs tehát, mi volt délután az az állapot. Mindegy, a fő, hogy nem lett baj. A hamugyűjtőt is hőálló anyagúra cseréltük. Eddig mindegy volt, mert csakis kihűlt cucc került bele, a frász tudta, hogy félig kikapcsolva alkotok egy ilyet. 🙄 Mindig morgok, hogy felébreszt a bundás banda, de most jól jött. Azt hittem, hogy fater balhézni fog, mivel semmiségekért is állandóan cseszeget, ez meg veszélyes mutatvány volt,de meglepő mód' higgadt maradt és csak annyit mondott, hogy nagy szerencse, hogy észrevettem, meg hogy "látod, ezért nem élhetsz egyedül!" Rogyjon rá egy mázsa fekália erre a helyzetre, így sosem leszek szabad. 😠 Inkább témát is váltok, bár az sem segíti elő a nyugodtságot, mert fater megint alakított.

'Naivan' azt gondoltam, hogy a lakás kiadása éppúgy pluszpénzt hoz majd, mint bárki másnál, aki ingatlant ad bérbe. Normáliséknál biztos, de fater mestere a szar döntéseknek, azért is tart ott, ahol. Tény, hogy baromságokat csinál, akár azzal is, hogy valamit nem csinál, de azt nem gondoltam, hogy megint olyat alkot a lakással kapcsolatban, hogy fogom a fejemet, mert ugye elvileg mi a fene mehetne félre a bérbeadásnál? Nos, ő megmutatta. Ugye eleve nem itt kéne tartanunk, ha anno jól csinálja és kiveszi belőle a pénzét, mert akkor már régen volna egy normális házunk. A sors újra megadta neki a lehetőséget, hogy kezdjen valamit a lakással és ezzel jobb helyzetbe kerüljünk, erre megint elcseszi. 🙄 Ő nagyon tud nekem dumálni, hogy milyen hülye, meg korlátolt, életképtelen vagyok és nem csodálja, hogy gondnokság alá raktak, magát persze fényezi, meg elszállt magától, mert a Facebook szerint (!) ő egy zseni, hiszen megoldott egy tesztet, amit a feladvány szerint állítólag csak zsenik tudnak. 🤣 Fú, erre már nem lehet mit mondani. Lényeg, hogy ő dumál nekem, aki elvileg cselekvőképes és ért mindent, mégis ugyanúgy nem jut semmire soha! Most azt tudta alkotni, hogy nem lesz bérleti díj, ergo nem kerülünk jobb anyagi helyzetbe. Eddig nem mondta, tegnap este derült ki számomra. Azzal magyarázta, hogy ha kevés pénzért adja ki a lakást, akkor a tulaj is röhögve kifizeti (ugye ő azt nem akarja, mert mindenáron ki akarja paterolni onnan, hogy élni tudjon a haszonélvezeti jogával), ha viszont 200 rongy körül adja ki, akkor "qrva sok adót kell utána fizetni", hogy őt idézzem és azt sem akar. Én ezekhez nem értek, de egy ismerős igen és mondta, hogy az adó az fixen 15%, szóval a bérleti díj 85%-át akkor is megkapná az öreg. Adózni nem akar semennyit, szóval ún. szívességi lakáshasználat fog fennállni és ingyen adja ki. Legelőször azt mondta, hogy odaköltözünk, aztán azt, hogy mégsem, azután ki akarta adni kispénzű ismerősnek segítségképp' ingyen, de aztán azzal jött, hogy olyat nem lehet, mert adózni kell, most azonban mégis ingyen adja egy másik ismerősének "szívességi lakáshasználat" címén, hogy ne kelljen adóznia. 🙄 Lezsibbadt a maradék 2 agysejtem is a "logikájától". Őrá is ráférne egy gondnok, mert ő sem tudja vezetni az életét és az hagyján, de nemcsak magát viszi mindig a 💩ba. Oké, most nem kerültünk rosszabb helyzetbe, de jobba sem. Megint nem, pedig megint itt volt a lehetőség rá...

Mostmár pozitívumokról is írnom kell.

Az egyik, hogy tudtam beszélni a Tesómmal és ez felpörgetett.

A másik, hogy újra töltött fel a YT-csatornájára utazós vlogokat Polesz Ábel és ezáltal ki tudok kapcsolódni. A legrégebbi videóitól kezdve visszanéztem már az összeset, csak aztán egy ideig inaktív volt, de a napokban ránéztem a csatornájára és örömmel láttam, hogy van jópár új tartalma. Azokat nézegetem. Ha csak virtuálisan is, de repülhetek, meg elmehetek csomó helyre és a srác tényleg olyan faszán adja vissza az élményeit, hogy az ember úgy érzi, maga is ott van a helyszínen és átéli ugyanazt, ez pedig kiránt a valóságomból. Feltöltődve szoktam kilépni pár videó megnézése után. Megtalálom a módját, hogy hogyan szerezzek élményeket, ha már fater nem segít. Nem azt mondom, hogy ő is reptessen el Kínába, de sétálni sem visz ki. Kimegyek én, de az ugye lábon max. 50 méter, azon belül meg nincs semmi. Errefelé messzebb sincs, mert elmaradott a hely. Nem baj, nem unatkozom annyira így sem és nem fogok magamba roskadni. Megoldom, hogy szórakozzak hol így, hol úgy.

Megint írtam zenét is és már készül a következő.

Nemrég eléggé nehezen viseltem már a nyomást, de egybenmaradtam és szerencsére el is múlt, úgyhogy mostanság jobban vagyok, jobb a kedélyállapotom. Persze egy pillanat alatt szét tud ez foszlani, mert a border' ilyen, viszont egy pillanat alatt tudok felpörögni is, ez viszont jó benne. Próbálok ezen a szinten maradni. 

Írhatnékom is van, nem elégít ki a dalszövegírás. Agyalok valami tartalmasabb, terjedelmesebb irományon.

A kutyát

fater megpróbálta befogni, de mindig elmenekült. Tegnapelőtt délután még ott aludt a szokott helyén, aztán nem volt ott, de fater szerint mindig elment, azután visszatért, szóval aznap koraeste már készült neki megint a meleg kaja, hogy majd megkapja vacsorára. Fater addig nyilván nem akarta kivinni, amíg a kutya vissza nem jön, hogy ne hűljön ki, meg hogy ne egye meg másik állat. Időnként kiment, de a kutya nem volt ott és azóta sincs. 🤔 Eddig az összes kutya ugatott a környéken, ahányszor kóborolni indult, de akkor estétől csend van és a sírását sem halljuk. Ez mind vagy jót jelent, vagy nagyon rosszat. Vagy befogták az állatvédők, vagy valaki más fogta be, netán a gazdája megtalálta. Ha egyik sem történt meg, akkor baja eshetett. Zavar, hogy nem tudom, mi lett a sorsa. 😕

Szokásos 'dokumentáció' a fizikumomról:

Van a bal combom belső felén egy kitágult ér, ami egészen térd alattig kitapintható és jóideje nem fájt már, de 2 napja fáj, főleg ha állok/járok. Talán ez az össze-vissza idő hat arra is, mert a bal bokám is dagadtabb, a szívem is jelzi, hogy létezik, nem az igazi a közérzetem és kicsit begyulladt az állkapocsízületem is jobb oldalon, aluszékony is vagyok. Utóbbira mondjuk rátesz a macskabanda is, mert nem hagynak eleget pihenni, de amíg hideg van, nem lakoltatom ki őket. Amint tartósan enyhébb kezd lenni az idő, mennek ki, én meg kipihenem magam végre. 😁 Az étvágyam javul egy ideje, de még mindig nem mondható kifejezetten jónak, még nem fosztom ki a kajakészletet, ahogy szoktam. 😁 A lényeg, hogy tart még mindig a remisszió és ami panaszok vannak, azok sem vészesek. 👍 A napi imába mindig belefoglalom, hogy Isten tartson meg ebben az állapotban, meg persze a hozzáállás is fontos és mivel én 'nem foglalkozom' a problémákkal, talán ez is segít a szervezetemnek szinten maradni.

Fater a múltkor volt az ügyvédnél, aláírta a meghatalmazást, amivel a leendő albérlő apja átveheti majd a tulajdonostól a kulcsokat, mivel a fater "nem tud" felutazni. Fel tudna amúgy, mivel a Gabihoz is fel szokott néha, csak nyilván nem akar, meg összerúgta a port a tulajdonossal és gondolom balhézni sem akar. Egyszer kell már csak mennie az ügyvédhez, aláírni a bérleti szerződést és onnantól beköltözhet az albérlő. A gazdaboltossal jóban van az öreg és az illető lánya fog a lakásban lakni, mert Pesten fog tanulni. Remélem idén tényleg lesz már végre valami a házfelújításból, most a pénz is mégtöbb lesz az albérlet miatt, szóval kíváncsi vagyok. Eddig sem az anyagiak voltak a fő gond, de mostmár pláne nem lehet majd arra fognia fateromnak. Elvileg a nyáron az én szobámmal kezdődnek a munkálatok, de érthető módon már semmit nem hiszek el neki, azt sem, amit kérdez...

Amolyan terápiás feladatba kaptam, hogy egy naplóba írjak le minden pozitív tulajdonságomat és tettemet, sikeremet, ezzel erősítve magamban, hogy nem vagyok egy rakás 💩. Még nemsok mindent találtam, ami belekerülhetne és valószínűleg az a 'sikerem' sem fog bekerülni, hogy az imént megkínáltam az ágyat egy pohár baracklével, a napokban már másodszor. 👏😆 Tényleg egy kétlábonjáró katasztrófa vagyok, de legalább mindig van min röhögni (meg anyázni 😆).

Tesóm, remélem nemsokára tudunk beszélni. 🙏 Vigyázz Magadra addig is!

Ők is számítanak!

Volt egy kóbormacska, aki idejárt az udvarunkba éhesen, így etetni kezdtem. Hamar hozzámszokott és úgy cikázott előttem keresztbe-kasul, követelve a simogatást, amint megjelentem a teraszon, hogy többször is majd' átestem rajta. 😁 Be akartam hozni egy idő után a házba, hogy biztonságban legyen, de nem maradt meg, mindhárom próbálkozásnál keservesen nyávogott és menni akart kifelé, így ki kellett engednem. Nem félt már tőlünk, nagyon barátságos volt, csak a bezártságot nem bírta, mert megszokta a kinti életet. Reméltem, hogy nem esik baja, de sajnos egy nap nem jött haza. 🙁 Most megint etetek egyet, de ő sem marad meg bent, remélem, hogy neki nem esik baja. Már kölyökként is próbáltam az állatokat megmenteni és most megint van egy bajban lévő, ő egy nagytestű kutya. Remélem sikerül a sorsát elrendezni. Pár napja figyeltem fel arra, hogy a közelben szomorúan vonyít. Először arra gondoltam, hogy talán most került a házhoz és kikötötték, emiatt még a második napon sem gondoltam másra, de aztán éjjel hallottam ismét, többször is, majd hajnalban szintén. Ekkor már zavarni kezdett a gondolat, hogy talán valami másról lehet szó. Mivel fater is hallotta napközben, mondtam neki, hogy amikor ismét hallja, induljon el a hang irányába és nézze meg, mi van a kutyával. Nagy állatbarátként adja elő magát, de már többször kiderült, hogy annyira mégsem az. Most is kiderült, hogy nem ment el körülnézni. 😠 Mondtam neki, hogy aki szenvedni hagy egy állatot, az ugyanolyan vétkes, mint a 'gazda', aki kínozza (akkor még azt hittem, van gazdája). Ugye én kb. 50 métert tudok sétálni, meg hideg is van és a Raynaud szívérintettsége miatt nem igazán mehetek ki, nem is vagyok jól az utóbbi 2 napban, de már azon voltam, hogy elindulok, aztán jutok, ameddig jutok, de valamit próbálni kell, mert valami nem oké a kutyával. Fater persze megint magát féltette, mondván "ha valami lesz veled, megyek a börtönbe, te hülye!", de mondtam neki, hogy akkor ne kényszerítsen elindulásra, hanem nézze meg ő! Persze megint nem ment, mondván nem ért rá. 🤬 Mondtam neki, hogy valamelyik kávézást, vagy telefonnyomkodást el lehet tolni későbbre, az nem olyan halaszthatatlan, mint a valószínűleg szenvedő állat megkeresése és szükség esetén állatvédők értesítése. Megint hallottam a vonyítást tegnapelőtt késő este is és ismét eldurrant az agyam, mondtam fateromnak, hogy ha ő nem mozdul meg, én fogok, nem érdekel meddig jutok, meg semmi egyéb, mert ezt nem lehet hagyni, erre üvöltözött, hogy éjszaka hová akarok elindulni, meg ő sem fog. Mondom nem most, te okos, hanem holnap! 🙄 Nagyon nyugtalanított, hogy akkor éjjel is, hajnalban is többször hallottam a keserves vonyítást, úgyhogy leszartam minden korlátot és tilalmat, készültem másnap, azaz tegnap elindulni. Mire megint hallottam, fater már nem volt itthon és olyankor rámzárja a kaput. 🤬 Nem jutottam ki. Iszonyúan dühös voltam és amikor hazajött, dühöngtem neki is egy sort, meg mondtam, hogy a következő vonyításnál el fogok indulni. Megint idiótázott, meg egyebek, majd kénytelen-kelletlen végre azt mondta, hogy majd ő elmegy megnézni, mert "nem fog miattam börtönbe menni". 🤮 Azt az egoista fajtáját. 🤬 Mondtam neki, hogy ez megint nem róla szól, hanem a kutyáról. Vágom, hogy a nárcisztikus emberek azt képzelik, hogy körülöttük forog a világ, de attól még én minden alkalommal jelzem neki, hogy nem így van. Lényeg, hogy tegnap este ment ki, hogy rázárja a szárnyasokra az ólajtót és pont akkor lehetett hallani megint 2-3× a keserves vonyítást. Reméltem, hogy végre elindul, de már öltöztem én is, nem érdekelt, hogy balhézni fog, meg semmi egyéb sem érdekelt. Tovább volt kint mint szokott, így reméltem, hogy azt figyeli, honnan jön a hang és elindul. Bejött, persze kaptam az ívet, amiért tényleg indulni készültem, már kabátban voltam, mire mondta, hogy ne menjek sehová, mert kiment és megvan a kutya. Kiderült, hogy nem háznál és gazdánál van, hanem az utca túloldalán, kicsit távolabbról jött a hang egy nagyobb bokros részről, oda bebújva vonyított szerencsétlen. 😞 Átment faterom megnézni, szerencsére nincs sérülése, de ki tudja mióta éhezhet, mert sovány és persze fázik szerencsétlen, ezek miatt vonyított annyira. Volt maradék kajánk, meg fater kevert bele kutyakaját, felmelegítette az egészet és kivitte neki, addig én szedtem össze neki pokrócot, hogy azon feküdjön, amíg be nem lehet csalni hozzánk. Nagyon fél, fater mondta, hogy elszaladt, amikor vitte neki a kaját, de amikor távolabb ment, a kutya egyből ment enni, konkrétan zabált szerencsétlen. Okádnom kell, hogy egyeseknek ennyire nem ér semmit az állati élet. 🤬 Szerencsére megtartottam az Alex nyakörvét, így ha már szert tesz egy kis bizalomra, rá lehet adni és azzal bevezetni hozzánk, de egyelőre közelmenni sem engedi apámat, nemhogy hozzáérni és rárakni a holmit. Minden éjjel és hajnalban is többször felébredek, de végre most éjjel/hajnalban nem vonyított egyszer sem, gondolom mert tudott vacsorázni, meg nem a csupasz földön aludt. Kb. 3 órája megint hallottuk a vonyítását, kapott megint meleg ételt-vizet és azóta csendben van. Fater hozta be a nagy edényt, ami tele volt kajával, de úgy hozta be, hogy a kutya konkrétan elmosogatta, teljesen kinyalogatta belőle a kaját. Milyen éhesnek kell ahhoz lenni, hogy teli torokból vonyítson, meg tisztára nyaljon egy nagy edényt, ami dugig volt kajával? Tehet egy szívességet, aki a sorsára hagyta! 🤬🖕 Az a gond, hogy nagyon fél és nem tudja addig becsalni apám, persze a félelem miatt nyakörvet sem lehet ráadni, viszont ma estétől meg már mínuszt mondanak, jó volna fedett, szélvédett helyen tudni szerencsétlent. Apám nem akarja végleg befogadni, mert azt mondja, hogy már nem lehet több állat etetését finanszírozni. Mondtam, hogy akkor szólni kell az állatvédőknek, de azt mondta, hogy az itteniek nem csinálnak semmit. Valami megoldás pedig kell. Körbenézek a neten. Dühít, hogy hiába vonyított, senki nem segített a szerencsétlennek, de miután egyesek a bajban lévő embertársaik felett is közönyösen átlépnek, nem meglepő, hogy egy állaton méginkább, holott nekik is csak 1 életük van és az sem ér kevesebbet az emberénél. Annyi biztos, hogy ha sikerül befogni, innen nem kerül vissza az utcára, mert vagy marad nálunk (ha fater meggondolja magát, mert én egymagam hiába akarom), vagy pedig valahová elkerül, ahol nem kóborol tovább. Jó volna tudni még ma befogni, mert jön a havazás és a mínuszok, nem maradhat az utcán. Nem nyugszom, míg nem érem el, hogy rendeződjön a sorsa. Fater azzal jött, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Felfogom, de akit igen, azt nem kéne a sorsára hagyni, főleg állatot nem, mert az még annyit sem tud magáért tenni, mint az ember. Remélem ennek happy end lesz a vége, mert nagyon nem veszi be a gyomrom, ha szenved egy állat. Tegnap olvastam, hogy meghalt a Jánoshalmán kocsi után kötött németjuhász. 🤬 Az ilyen nyomorékokkal minimum ugyanazt tapasztaltatnám meg, amit okoztak egy állatnak. Állítólag valaki leállította a kocsival a mocskot és hívott rendőrt, ők pedig állatvédőket, akik elvitték a kutyát és ellátták, kezelni kezdték, de hiába. Rohadjon meg az ilyen! 🤮🤬 Rengeteg állat szenved elmebeteg idiótáktól, vagy szimplán lelketlen emberektől, akik lazán a sorsára hagyják, mint ezt a kutyát, akin próbálunk segíteni. Ami még dühítő, hogy védve vannak, nem közölnek nevet, meg semmit, a cikk kommentszekciójában tucatjával voltak pedig azok, akik kérdezték ki volt az a véglény, aki a kutyát végighúzta az úton, mert szívesen kezelésbe vennék. Az ilyet nem kéne védeni ilyen, meg olyan jogokra hivatkozva. Jogok... Az állatoknak meg joguk volna a testi-lelki épséghez! Undorító az egész, megint felcsesztem magam. Remélem ez a kutya jó helyre kerül majd, vagy hogy mégis maradhat nálunk.