Az utóbbi időről 'néhány' sor

A tegnapelőtti napom ment a kukába, mert délutánig aludtam, olyan fosul voltam a hirtelen felmelegedés miatt. Nem panasz, csak a dokumentáció kedvéért jegyzem le. Már 2 napja boldogított szünet nélkül a migrén, de tegnapelőttre tetőzött és egy görcsroham is járt mellé bónuszba. Azért így sem panaszkodom, mert más bajom nem volt. Azóta sem az igazi a búrám, de ezzel a mértékkel még elvagyok.

A legutóbbi jegyzetben írtam, hogy a lakást nem adta ki apám. Mostanáig. Kb. egy-másfél hete megy a szervezkedés, meg a vita a tulajjal, mert fater már szerzett is bérlőt, aki most vár. Nem értek az ilyen hivatalos dolgokhoz, de természetesen ügyvéd is be van vonva. Kíváncsi vagyok, hogy így, hogy a bérleti díjjal több lesz a pénz, mennyit fog haladni a kérónk... Mondjuk eddig sem az anyagiak miatt nem haladt.

Gyakran eszembejut egy jóbarátom, a Jani. Anno nagyon jókat beszélgettünk, valószínűleg azért, mert nagyon hasonlóan élünk meg dolgokat és sok dologról ugyanúgy vélekedünk. Nincs jogom személyes dolgait megosztani itt, de amúgy sem tenném, mert nem volna helyes, viszont annyit leírhatok, hogy nagyon sajnálom, hogy megszakadt a kommunikációnk, mert egy nagyon rendes és értelmes srácról van szó, egy ritka jó emberről, akit szívesen tudtam a barátomnak. Írnék még gondolatokat, de nem tehetem, mert azzal megintcsak magánügyeket fednék fel, így csak annyit írok, hogy remélem kitartott Ő is és hogy hallok még róla valamikor. Anno mondta, hogy egy nap talán megszakad a kommunikációnk, így tiszteletben tartom azóta is ezt, de attól még hiányoznak a beszélgetéseink és jó volna tudni, mi van Vele. Pár éve jelentkezett, akkor örültem, hogy megvan, de nem 'zaklattam' továbbra sem. El kell fogadnom, hogy tartja a távolságot, de hiányoznak az eszmecseréink, meg tényleg érdekelt a sorsa.

A Tesómmal sem tudok beszélni megint egy ideje, de remélem valamikor fogunk tudni, mert Ő is hiányzik.

Az öregem naponta alakít, de erről most nem írok, már magam is belefáradtam a témába, meg a doki tanácsára nyitott, faterhoz intézett naplóba már kiírtam magamból ezt-azt. Remélem nem túl sokára elszabadulhatok innen. 🙏

A Mogyit el kell vinni az orvoshoz, mert fáj a füle. Nemsokára jön pénz és akkor el tudja vinni az öregem. Jó sokba fog fájni, de nem szenvedhet a macska.

Év végi összegző

Tegnap sem agysejtem, sem időm nem volt arra, hogy a 2024-es évemre visszatekintsek. Szita az agyam, de ezé' jó a blog; tudok puskázni. 😁 Fejből csak 1-2 dolog rémlett, de a posztok segítettek visszaemlékezni.

2024-ben:

- Fater megvette a kéményt és az ablakokat, bár semmi nem lett ezek közül beépítve, a szobám nem haladt semennyit. 👏 Idén elvileg fel lesz újítva, de hiszem, ha megtörténik. Jó lenne már a saját szobámban létezni, elszeparálódni apámtól. Most csak egy ajtó választ el minket és nincs nyugtom, meg fűteni sem tudok rendesen, mert állandóan nyitva kell lenni az ajtómnak, hogy menjen hozzá meleg, így viszont nálam is lehűl a szoba, szóval nemsokkal vagyok előrébb azzal, hogy van nálam fűtés. Jégverem már nincs ugyan, de meleg sem. 6 év alatt nem volt képes magánál megoldani a fűtést sem. 👏

- Történtek pozitív változások, ami a mentális állapotomat illeti, mert fejlődtem 1-2 dologban. Bőven van még dolgom magammal és ez így lesz, amíg élek, bár megint nem járok terápiára jóideje. 👏

- Ami a fizikait illeti, pozitívum, hogy még mindig tart a remisszió, meg nemsok görcsroham jött '24-ben (azé' december végén még befigyelt egy a miheztartás végett), negatívum a pelenka használatának szükségessége, Raynaud romlása és a szívelégtelenség mértéke, mivel már a végstádium határát súrolom. Persze ez még mindig nem halálos ítélet, mert ott a pacemaker, meg legrosszabb esetben a transzplantáció, szóval nem vagyok magamba zuhanva és kétségbeesve. Amíg nincs esélytelenség, addig felesleges volna majrézni. Persze vannak szorongásos napjaim, sötét gondolataim, de eddig még mindig ki tudtam magam szedni ezekből és a hit, a remény, meg a bizalom felé terelni a hozzáállásomat. Erős rosszullétek mostanság Istennek hála nincsenek, de a terhelhetőségem nagyon minimális és ez nagyon zavar, mert egy örökmozgó, aktív figura vagyok eredetileg. Nem gáz, hiszem, hogy leszek még jobb formában. Most, hogy vége az ünnepeknek, lehet intézkedni a kardiológiát illetően és majd kiderül, mit tudnak kezdeni velem. Néha már elkap a halálfélelem, pedig régebben ilyen nem igazán volt, de amíg felül tudok kerekedni rajta, ráadásul gyorsan, addig nincs gond.

- Meghalt fater öccse. Nem tartottunk kapcsolatot vele az alkoholizmusa és az abból fakadó viselkedése miatt, de azért nyilván bántotta fatert a halála. Mivel én szinte nem is ismertem, mert óvodáskoromban találkoztam vele utoljára, így nem éreztem/érzek gyászt, de azért nyilván nem jó, hogy meghalt.

- A Doki teljesen letiltott a repülésről. 😞 Még bízom abban, hogy ha a ketyegőmmel tudnak valamit kezdeni, akkor mégis repülhetek majd. Ugyan az ereim akkor is szarok lesznek, de hátha egy jobban működő szívvel nem jelentenek majd akkora veszélyt a repülés hatásai. Ezt sem bírom igazán feladni. 😁👍

- Adhattam is és kaptam is szóbeli segítséget, támogatást. Adni jobban szeretek, feltölt, de nyilván azért az is jólesett, amikor én is kaptam biztató, erőt adó mondatokat.

- Fater elmondta, hogy van egy pesti lakása és úgy volt, hogy odaköltözünk, aztán már arról beszélt, hogy kiadja, végül persze egyikből sem lett semmi, szokás szerint. Mindig csak beszél, de nem cselekszik.

- A kutyakennel elkészült

- A macskáké idén lesz meg, de a teraszra már ki tudtak költözni a nyáron, csak őszre és télre visszahoztam őket a szobámba, hogy ne fázzanak. Tavasszal mennek vissza a teraszra, aztán már a kennelbe kerülnek.

- Nyáron eljutottunk Szegedre, igaz a tervezett 3 napból csupán 1 lett, mert beleköptek a levesünkbe a szálláson, de ezt leszámítva jó volt kiszakadni az unalmas mindennapokból és strandolni, meg szórakozni egy kicsit.

- Megint szórakoztak a GYOD-dal, de aztán megoldódott, újabb 5 évig rendben van, de meglehet, hogy már nem is kell majd a procedúrát végigcsinálni, mert valaki felébredt és feltüntette a véglegesítést a papíron.

- Elértem egy újabb mérföldkövet, mert le tudtam rakni egy nagy terhet. Igaz, bizonyos okok miatt teljesen még nem sikerült, de remélem egy nap teljesen megszabadulhatok tőle. Kishíján rámentem és a túlélési ösztön megadta a bátorságot, mindent feltettem egylapra és borítottam a bilit. Bizonyos okok miatt féltem lépni, de egy ponton már nem bírtam tovább a nyomást. Azóta jobban vagyok, de mint mondtam, még nem mentesültem teljesen és emiatt még mindig nehéz, de legalább már csökkent annyit a nyomás, hogy ne őrüljek bele. Kezdtem nagyon rossz állapotba kerülni miatta, így muszáj volt lépnem és már az is sokat számít, hogy részben megkönnyebbülhettem.

- Krisztusi korba léptem. Az évek múlására úgysincs befolyása az embernek, szóval sosem izgatott, meg úgy vagyok vele, hogy a kor csak szám és valójában annyi idős mindenki, amennyinek érzi magát, emellett inkább örülhetek, hogy egy újabb évet adott a Jóisten és ha minden jól megy, 2025-ben is lesz születésnapom.

- Sajnos a Füge, faterom 11 éves kutyája itthagyott minket. 🙁

- A ház semmit nem haladt, az előszoba mennyezetén is egyre nagyobb a lyuk, mert potyog le a vakolat. Csupán a terasz haladt egy teljes év alatt, az is már év végén... 👏 Remélem idén valóban elkezdődik a felújítás!

- Lett egy új hobbim, mégpedig a zenekészítés. Azt hittem, hamar megunom, mint mindent, de ezt még nem sikerült. 😁

- Az öreggel megvoltak a szokásos balhék, ebből kifolyólag volt nálam dilihopp, meg BPD-s őrületek, de kevesebb, mint eddig.

- Év végefelé gyakran tudott jelentkezni a Tesóm, azóta is majdnem naponta tudunk beszélni többet-kevesebbet. 👍

- A Karácsony majdnem békében telt idén is. 26.-án borult a nyugi, de most nem erről akarok írni, inkább jó dolgokról. Kaptam egy sportkocsit, meg egy repülőt, szóval jól állok. 😆 A repülőt a gyűjteményemhez kaptam, a kocsi meg egy távirányítós autó. 😁 A dedóban rekedt oldalam akart már amúgy is venni egyet. Mivel minden olyan hasznos holmim megvan, amire szükségem van, így most olyasmit nem kaptam. Nem is vártam semmit, kérni meg főleg nem szoktam. 24.-én koraeste felvett minket az Ildi kocsival és mentünk az egyik unokaöcsémékhez, mert a feleségének születésnapja volt és előbb köszöntés volt. Feszült volt a hangulat, főleg amikor az Ildi kb. 10 perc után mondta, hogy üljünk kocsikba és menjünk át hozzájuk. A Zoli dühös lett, hogy potyára csinálták a sok kaját. Ebben igazat adok neki. Mivel vagy 10-en voltunk, 2 kocsival mentünk és fatert, meg engem a másik unokaöcsém vitt egy W211-es Mercivel. Ezt csak azért jegyzem meg, mert a kedvenceim közt van a típus, szóval örültem az élménynek. Az Ildiéknél is feszült volt a hangulat, de azért nem teljesen, meg szólt a zene hangosan, ez kicsit jó volt. Fater sérelmezte, hogy egy csomag kávét és dohányt kapott, én meg egy tábla Milkát, miközben ő drága ajándékokat adott.

- A Szilvesztert itthon töltöttük, de ugyanolyan nap volt, mint bármelyik, csupán annyiban tért el, hogy éjfélkor koccintottunk, aztán annyi.

Nagyjából így nézett ki a 2024-es évem. Nem mondható se jónak, se rossznak, szóval nincs okom panaszra.

Minden errejárónak, illetve rendszeres Olvasómnak sikeres, szerencsés 2025-ös évet kívánok! 🍾🥂